"Papa,mama,gyerekek"....és a számítógép.

Hát igen. Én sem kerülhetem el sorsomat, ami már előre meg van írva (nem én írtam.) Most is míg e sorokat írom, mély vízben kapálódzom,  ha éppen nem vagyok víz alatt, SOS jeleket adok le.Remek úszó vagyok, de ki gondolta volna, hogy a mai világban az úszónemeket összevonták és csak az marad meg a (víz) felszínén, aki egyszerre alkalmazza a sprint, a hát és a pillangó úszás technikáját. Mondjuk koromnál fogva én nem is erőltettem a "vízi parádét", de mit csináljak....gyermekeim úgy bele dobtak a "mély vízbe" mint a vízi labda edzőt, akinek csapata megnyerte a kupa mérkőzést.

De mi itt a "bibi."
A "bibi" karácsonykor kezdődött. Több angyalka sürgölődött a fa körül és "sandítva" figyelték, hogy a szemem meg akad-e azon a nagy csomagon, aminek a csomagolásán látszott, hogy mindent elkövettek, hogy valahogy rejtve legyen az árú, rajta a feladó: a családtól.

Innentől már felgyorsultak az események.

A csomagot kibontva(a család a háttérből koncentrálva figyelt) előttem állt a jövőm: a S Z Á M Í T Ó G É P

Hirtelen eszembe jutott a műszaki főiskola, (nagyon-nagyon régen) ahol akkora számítógépen kellett gyakorolni, mint a félszoba, pl. ilyen kérdésre kellett készíteni  programot: ha matekból Magdi néninél vizsgázol, milyen esélyeid vannak?

1. Ha mindent tudsz

2. Ha csak érted a kérdést

3. Ha a fejed nem fogad be adatokat

A gép az adatok beadása után tíz percig traktor zakatolással elfogyasztott 1 km. hosszúságú szalagot és egy nagy csattanással megállva kiírta algoritmusban: -M E G B U X-

A programot fél év alatt egyszer sem sikerült úgy össze hozni, hogy legalább valami biztatót jelzett volna, de hogy mennyire "okos" volt ez a "kis masina", igaza lett. Az évfolyam háromnegyed része a vizsgán viszontlátta ezt a megoldást az index könyvében 1-es bit formájában.

Ezzel a gondolattal a fejemben, néztem az ablakra, nincs-e kitörve, hátha a "Köbüki" küldte,("gyere öreg a jövőbe" jelszóval.)

Ettől a naptól (a feleségemen kívül)  a családomnál (de lehet, hogy máshol is) egyre jobban romlott az "ázsióm."

Fiam nagyon segítőkész. Másodpercek alatt beállít mindent, Úgy jár a kurzor, hogy én tíz másodperc alatt leszédültem a székről, majd sietve az ajtóból vissza szólt, "hogyha így nem megy akkor ne az egeret használd, jelöld ki...nyomd meg ctr+...és utána lépj ide...oda...nyisd meg ...zárd le ..."megjelenik"...válaszd ki...stb....ezzel biztosan megtudod oldani" és már csak a képernyőt bámulva kérdezi "hát mit nem lehet ezen érteni."

Másik segítségem a lány unokám (aki ötödikes). Délután hozzánk jön, itt tanul. Összeírom neki a problémáimat, ami úgy kitesz egy kisebb regényt. "Jó mindjárt" jön a biztató válasz, leül a gép mellé, átállít rajta mindent amit én vért izzadva "összehoztam, "feltesz három-négy ablakot és rock and' roll gyorsaságban elkezd a billentyűkön improvizálni. Az ablakokba nevek jelennek meg: Pixi...Rogyi...Bamba..stb. és elkezdődik a "magasröptű társalgás,

- háj? mizujs

-te is?...én is

- ő is?...

- ő is!

-nahát...gondoltad volna

-nem...miért...stb. mindezt az össze ablak igénybevételével, közben közli, hogy háttérben fut az én programom amit kérdeztem, csak előbb le kell "csettelni" a társaságot ami kb. három óra hosszat tart.

Ha már "bekeményítek" előveszi a problémám, de amire szóhoz jutnék jelentkezik DÖME,....válasz, majd JAMPEC...válasz....... "papa, mit kérdeztél?" és közben nyomja a JAMPEC-nek rizsát, úgy hogy a helyzet számomra egyértelmű, ebből sem lesz ma semmi. Na de engem se most szedtek le a falvédőről.

3 órakor kezdődik a tanulás. A kisasszony beérkezik az utcámba és ugyan csak nagyokat pislog mikor a tananyag szerint a "marháról" kell teljes leírást vázolni (mivel engem nem vehet mintának,e gyből problémás lesz a helyzet.) Kérdésemre, hogy " mi van olyankor mikor kérődzik a tehén?" Hosszas gondolkodás után

elkezdi mozgatni állkapcsát jobbra-balra és ezt folyamatosan ismétli. Rákérdezve, hogy "ez mi?"azt mondja, hogy így kérődzik a tehén és ezt nem lehet leírni, csak mutatni.

Amikor meg vers tanulásnál kívülről elmondom neki a kötelező tananyagot, akkor érzem visszanyertem tekintélyem, de nem sokáig, mert jelzi, hogy már mindent tud és hogy bebizonyítsa, már a gép előtt ül, ahol már vagy húsz kérdező várja a "mizujs"-ra a választ.

Van még egy segítségem, a legkisebb fiú unokám (másodikos), aki úgy állított be hozzám vastag mappákkal a hóna alatt, mint valami tudós professzor és "gyere papa, majd én megtanítalak számítógépezni" jelszóval kapásból felvágja a mappát a közepénél , "látod ebbe minden benne van" és már is a képernyőhöz csatolja magát, ahol valami animációs filmet kezdett szerkeszteni és mikor azt kérdeztem, hogy ezt , hogyan kell csinálni, hátra bökött az ujjával és annyit mondott "minden benne van  a könyvben" és elmélyülten jelezte, hogy Ő alkot, hagyjam Őt "lógva."

Maradt tanulásképpen a távirányított helyzet, na de abba, hadd ne bonyolódjak bele, mert amit ott alakítok, az kitenne egy " Verne " regényt," Kalandozás az ismeretlenbe"címmel.

Meg kell még említenem feleségem gép tudását.F A N T A S Z T I K U S !!!

Ahogy játsziiik. Három hónapja azzal az egyfajta kártya játékkal, már előre tudja, hogy milyen lapok következnek, (hát nem zseni?) Van amikor megkérdezi tőlem, hogy "na , szerinted, milyen lap jön?"- én póker arccal mondom, hogy "on line", mire ő hosszan nézi a képernyőt és közli, hogy ilyen lap nincs is.

Végezetül nincs is semmi gond, mert a belépés és a kilépés simán megy (kivéve mikor a képernyőn angolul szidják az anyámat, na akkor van itthon "pánik) és ha már a "tö...m" tele van az egésszel, a cicám kérő nézésére reagálva megsimogatom, aki a szemével jelzi, hogy a gépezést most hagyd a "francba."

Ui: Másnap reggel már megint ott kínlódom a gép előtt. Hja kérem, aki halmozni akarja az élvezeteket....