Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. június 19., szombat

Egy mai ötödikes diák olvasónaplója (egy kis kikapcsolódás)

János vitéz


A föld felmelegedése miatt piszkosul meleg volt.
Janó, a paraszt nem tudta mit csináljon magával csak henyélt.
Ebbe a tunyaságba, egyszer csak szemei kiguvadtak, mert a közelben lévő patakban egy csaj mutogatta virgácsait.Imitálta a ruha mosást.
Janó beszólt neki: -Gyüssz vagy nem gyüssz?
A csaj, akit Ilunak hívtak, menne is meg nem is,mivel tudja, hogyha teszi-veszi magát, akkor a nyanya, aki a mostohája, bazi nagy patáliát rendez.
Janó annyira elengedte magát (a birkákkal együtt), hogy a téma vége baromi nagy smacizásba végződött.
Az arra császkáló nyanya agya (sztem direkt arra körözött) bedobta a törölközőt, mivel ebbe a témában nem rúghatott labdába. A foghíjas szájából kiraccsolta a mocskolódó szöveget, amit Janó enyhén szólva durvának tartott. Szó, szót követett,aminek az lett a következménye, hogy Janó birka türelme, (és a birkák) elmentek.
Természetesen ebből balhé lett, Janó a gazdájától nem kapta meg az útlevelet, (csak vasvillát) és útilapuval a talpán elhúzott a nagy messzeségbe.
Céltalanul császkált, mígnem egy erdő közepére vetődött,ahol egy lerobbant kégliben, maffiózóknak öltözött fazonok mulattak. Janót be akarták rángatni a balhéba, aki mindent megígért (tudta,hogy csak így tud kiszállni) és reggelre adott nekik. Molotov koktéllal elintézte őket, égtek, mint a rongy.
Janó útját egy huszár csapat akadályozta, akikre olyan szép kommentet lökött oda (-jaj, de baró a szerelésetek), hogy a huszárok szeme fennakadt és azonnal nyeregbe vágták, amit Janó úgy ült meg, hogy a cövek hozzá képest egy gyenge fűszál. Az ott lévő csajok egyből lepetéztek.
A csapat azt vette az eszébe, hogy átkelnek a legnagyobb hegyvidéken, mert célba vették Franciaországot,mivel ott rajcsúroztak a török hódítók.
Janó fülibe jutott, hogy egy szuper jó csajt (a francia királylányt) elcsípték a törökök. Rögtön hülyét kapott, mert nem bírta elviselni a szemétkedést (a megoldást nem tartotta feernek). Begurult és a pofátlan török kezéből megmentette a lyányt. A francia király jó fej volt, mert egyből odalökte fél országát és egész lányát a megmentőnek. Janó egy kicsit dilemmázott, (eszébe jutott Ilu) csak lóvét fogadott el meg egy Finn Dingi vitorlást. Hazafelé a jacht baromi nagy viharba került, amit úgy úszott meg, hogy egy dupla szaltóval, elkapta a felhőt. Ezt a mutatványt nem bírta nézni egy arra repülő griff madár és Janót hátára kapta. Janó a „victory” kézjelet mutatta, hogy ez baró volt. Haza érve egy menyecske szomorúan közölte, hogy Ilut a mostohája a sírba gyötörte. Janó a sírnál leszakított egy szál rózsát, amit utána mindig magánál tartott.
Ettől a perctől kezdve Janó nem találta értelmét az életnek, lesz, ami lesz alapon, elindult a vakvilágba.
Útja során egy karambolózott szekér kiemelésébe segített és jutalmul felvilágosítást kapott, hogy ne császkáljon az erdőbe, mert óriások lakják. Janó úgy volt vele, hogy neki már tök mindegy, ezért belement a balhéba. Először egy hatalmas lúdtalp került a feje fölé amire pillanatok alatt kardjával egy „Zorró” jelet hasított, ennek hatására az óriás kifeküdt. Nem messze egy hatalmas sötét vár terítette be a környéket. Janó tudta, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik, éppen ezért belépett a várba. Egy nagy asztalnál az óriások a legújabb gasztro recept szerinti elkészített szikla ínyencségeket ették két pofára, amit Janónak is készséggel felkínáltak. Mivel Janó nem találta elég jól elkészítve a követ, keménynek találta, mérgében kénytelen volt bemutatni, hogy a főzettel agyvelőt lehet szétloccsantani. Mivel az óriások igazolva látták Janó kritikáját, teljes alázattal szolgájává szegődtek.Ennek bizonyságául egy hangszernek nem nevezhető sípot adtak, azzal a kikötéssel, ha valahol balhéba kerül, nyomasson bele levegőt.
Következő útján egy boszorkány barlangjába téved, ahol a főboszi kihúzza Janónál a gyufát, aminek a következménye, boszorkányhad megjelenése.Janó érezte, hogy ez még viccnek is rossz, beüzemelte a sípot és ami ezután következett, no comment.(„sírí csönd és hulla szag”)
Menet közbe volt még egy-két húzás, ami Janónak nem tetszett, de a franc se emlékszik rá, hogy ez hogy rendeződött (mindent én se tudhatok). Annyi biztos, hogy elérkezett mindenki vágyához, az Óperenciás-tengerhez, ott a síp újra bevetésre került, Janó átúszás helyett az óriás vállát lovagolta meg, aki Tündérország szélén letette.Itt már pörgős lesz a helyzet. Janó a medvén, az oroszlánon könnyedén, a sárkánykígyón kicsit rafináltabb megoldást választva (sárkány szájtátva bámulta, hogy Janó mit művel benne)intézte el az örző- védőket. A kihelyezett tündér idegenvezető, ismertette Tündérország nevezetesebb dolgait. Janó fáradtságtól kimerülve egyedül maradt. Egy nagy tó szélén agonizált és a rózsát egy laza mozdulattal a vízbe dobta. Nem várt esemény következett, amitől Janó izgalomba jött. A rózsa Iluskává változott.
”Happy End!” Janóból János király lett és feleségével, Iluskával vezették az országot, mindenki megelégedésére.


ENNYI.



2010. június 11., péntek

Hétvégi "kikapcsolódás."

Beindult a jó idő. Hétvégeken a telek tulajdonosok özöne lepi el a rég nem látott nyaralókat. Egymás után futnak be gyorsított felvétel tempójában a családok, akik már útközben pontos részleteket dolgoztak ki elméletben a két napos tenni valókról, de nézzük csak a helyzetet egy kicsit közelebbről.


A helyszín a dunaparti „zsebkendőnyi” területre épített nyaralók „özöne”, ahol a házak olyan közel vannak a kerítéshez és egymáshoz, hogy egy kigyúrt „figura” csak oldalazva tud bejutni az udvarba, de csak abban az esetben, ha a sörhasát behúzza.

Ez az optimális „milliő” biztosítja, hogy aki pihenni és kikapcsolódni érkezik ide, biztos, hogy nem várt élményekkel tér haza.

Szombat reggel van. A szűk betonúton érkezik Swarc Elek, öt köbméteres billents autóval, egy pillanat műve és a sóder máris hangos robajjal úgy suhan le a platóról, hogy mindjárt két kapu bejáratot beterít. Ennek lesz a következménye, hogy Nagyék, (akik most nem tudnak kijönni a mesterséges akadály miatt, nem az övék a soder) végre, a tíz éve össze gyűjtött haragot, ádáz szitkozódások közepette, ordítva, (hogy mindenki hallja) próbál elégtételt venni.

Nem akarom részletezni a helyzetet, de tény, hogy hamarosan már két tábor szócsatája zengi be a környéket, megadva a szombat reggeli hangulatot. Mivel ez a szócsata még eltart egy jó darabig, nézzünk körül egy másik ház tájon.

Itt éppen egy fiatalokból álló csapat indítja be a 100 W-os erősítőre hangolt,”Ereszd el a hajamat” c. legújabb CD-t, (ami természetesen egész nap csak ezt az egy számot nyomja.) Mellettük lévő szomszédot hangya mód látjuk szorgoskodni egy köteg rőzsével és hasáb fával, majd a „zenede” melletti kerítésnél, beindítja a „füstbombát”, (van hozzá frissen levágott fű is.) Az ifi csapat egy ideig láthatatlanná válik, csak a köhécselés jelzi, hogy még van itt élet. Mi történt? A füst most hirtelen irányt változtat és most a „hangyász” család burkolódzik a saját füstjébe. Ja, így könnyű. A fiatalok két, ventilátorral nyomatják vissza a füstöt. A zene és a füst tombol (akár az Omega koncerten) amit meg a másik szomszéd sem értékel. Ő is akcióba lép, (próbál ugyan szólni, de még a saját hangját sem hallja.) Egy nagy vödör cefréből vissza maradt „bűzbombát” önt a vigasságot élvezők kerítése tövéhez és kaján mosollyal a képén vonul a megfigyelési pontra. A cefre megteszi hatását, (minden irányba.) A bűz hatására rohamcsapatban megérkeznek a darazsak. Egy darabig kiürül a pálya, míg egyik srác darázsirtó spray-vel támadásba indul, aminek az lesz a következménye, hogy a darazsak bevadulnak és senkit nem kímélnek (még a tizedik szomszédban is visítás hallatszik.) A sóderos vitázok is roham lépésben távoznak.

A vízen megjelennek a „szelíd” motorcsónakosok, akik a saját maguk által keltett hullámokon, lélekelállító „produkcióval” szórakoztatják magukat, a kajakosok és fürdőzők legnagyobb bánatára.

Az egyik stégen egy jócskán „beszívott” társaság hangos röhögések közepette próbálja a horgász szerelékét a helyére juttatni, aminek a következménye, hogy a szomszéd horgászok zsinórját sikerül össze gyűjteni( horgászok részéről a káromkodás az enyhe kifejezés.) A nagy viháncolás közepette, az egyik „itókás” tagnak sikerül a széke mellé ülni és másodpercek töredéke alatt eltűnik a három méteres vízben. Oltári röhögés kíséri a jelenetet, de mikor valaki megjegyezi, hogy a Jenő nem tud úszni, (mivel már egy ideje nem jelentkezik) beindul a pánik hangulat. Mindenki a másiknak utasítást adva indul be a mentő akció. Jenő hamarosan vízfelszínre kerül, (úgy nézet ki, mint az unikum reklám) kényszeredet vigyorral jelezi, hogy minden rendben van. Ezzel a stég jelenet befejeződik, többek megnyugtatására. Befelé menet biztató szavak kíséretében,(gyere, igyunk erre a nagy ijedségre) vonul el a „halál brigád.”

Este felé a „kezdő” nyaralók, ijedten kapják fel a fejüket, mivel a község felől zeng az ég alja.” Mekkora vihar lesz,” mondják és sietve kapkodják be a kiterített ruhákat. Csak akkor nyugszanak meg átmenetileg, mikor megtudják, hogy zenekar hangol az éjszakai bulira. Na, ez aztán beadja a pihenni vágyóknak a „kulcsot.” Ha ez a hangerő háborúban szólal meg, nincs olyan ellenség, amely hanyatt, homlok kezét, lábát elhagyva ne menekülne. Éjfélig tart a „hepaj,”majd mikor vége, akkor az égtáj másik részéről lehet hallani egy esküvő lakodalmas rock’ zenéjét hajnalig.

Vasárnap délig egy lelket sem lehet látni. Van akit a zene, másokat az ital terített le.

Délután „hulla” fáradtan indulnak haza a kikapcsolódásra vágyók, (szerintem sikerült) hogy a következő hétvégére kipihenten érkezzenek a nem várt eseményekre.