Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. február 28., vasárnap

Kutyatár 2


Kedvenc könyvem a "KUTYÁK", Jálics Gyula rajzaival.





















2010. február 27., szombat

Amit még a macskák is megemlegetnek


Pindur (egyik cica): Cirmi, figyusz, láttad?

Cirmi (másik cica): Mit?

P: Hát a gazdi fatert.

C: Hol?

P: Hát a konyhában.

C: Nem, miért, mi volt, mesélj.

P: Ne is mond....a nevető izmom még most is görcsöl.

C: Miért,mi volt?

P: Hát amit ott bénázott a konyhában. Képzeld, elővett valami masinát,valami konyhai robot gépet.Nagyon sok cucc volt hozzá és elkezdte össze rakosgatni. Hát ezt kellett volna látni, olyan tudálékos pofát vágott hozzá, mintha ő most egy rakéta kilövő állomást építene, de ez hagyján, mert ezt reggel kezdte el és este 10-kor a gazdi asszony kérdezte tőle, hogy " nem akarsz lefeküdni" és tudod mit mondott, "hogy rögtön,csak ezt a masinát összerakom".

C: És össze rakta?

P: Valamit csinált, mert bekapcsolta, először rettenetes búgó hangot lehetett hallani, olyant mint mikor egy vadász repülőgép zuhanó repüléssel zúg el a fejed fölött, utána pedig úgy repült ki valami az orra előtt a konyha sarokba, hogy csak a szelét éreztem.

C:Te.....lehet,hogy mégis rakéta kilövőt akart fabrikálni? És utána mi lett?

P: Valami olyan "cifra" szavakat mormogott, amit akkor szokott mondani, mielőtt bevásárolni mennek, de valahogy hirtelen megjött a kedve a lefekvéshez.

C: Na most már értem, éjjel álmába(ott feküdtem a lábánál) miért mondogatta, hogy "rohadj meg te szemét láda" meg "úgy kiváglak, hogy a terveződig meg sem állsz."

P: De azért le a kalappal előtte, mert másnap felvette alapállásunkat, négykézláb keresgélte a röppentyűt (te ahogy elnéztem, nem is volna rossz "fő macskának).

C: Megtalálta?

P: Persze, tudod, hogy nála nincs lehetetlen. Addig kúszott, mászott, míg diadalmas arccal jelezte magának, "minden oké".

C: Gazdi asszony?

P: Gazdi asszony meg se merte közelíteni a konyhát. Azt mondjta, "hadd élvezze ki magát." De ne hogy azt hidd, hogy elment a volna a kedve. Sőt,mintha felturbozta volna magát a max. fokozatra, B E I N D U L T!

C: Miért,mit csinált?

P: Össze -vissza kezdett nyüzsögni,kezében valami recept papírral (csak később vette észre, hogy az a gyógyszer receptje, hogy honnan jött rá?) és elkezdett mindenféle dolgot össze hordani, cukor, tej,tojás és még sok minden félét. Csak akkor kezdte magát vissza fogni, mikor a gazdi asszony a szoba ajtóba állt és azt mondta, hogy "már csak a testemen keresztül juthatsz be, több lábos már nem fér a szoba asztalra, a gyúró deszkát meg légy szíves vedd le a fotelról."

C: És...és volt balhé?

P: Nem, a gazdi úgy látszik humán lélek, nem ment át a gazdi asszonyon, hóna alatt a két lábossal és a kezében a víz forralóval elvonult a gadrob szobába.

C: A gazdi miért csinálta ezt a nagy felhajtást?

P: Miért....miért? Sütni akar.

C: És sütött?

P: Na ná, de ne tudd meg mit alakított. Először is képzeld, elkezdte kiönteni a dobozos tejet, majdnem a mennyezet magasságából, és minden egyes "bugy"-nál, úgy fröccsent szerte szét a tej, hogy mire a végére ért nem lehetett kivenni a közelben lévő mikró sütőt, akár Tv. képernyőnek is lehetett hinni az elárasztott tej miatt. De ez hagyján. Képzeld, a hűtőből kiakarta venni a tojást, vigyázva, hogy el ne törjön, olyan finoman fogta meg, hogy azonnal a lába előtt mutatta meg a törött tojás, hogy ez nem házi tojás sárgája. Ennél már csak az volt a jobb, amikor már négy tojást szétválasztott és amikor az ötödiket törte fel, óvatosan próbálta szét választani, amikor egy nagyot tüsszentett és "zutty" a tojás sárgája akadálytalanul pottyant a fehérjébe. Próbálta ugyan megakadályozni, de ahogy utána nyúlt még a tojás héj is apró darabokra törve landolt utána. Ezután, már a nyugalom percei következtek, mivel a tojás sárgájának kihalászása( "ügyesen" mondogatta maga elé), valamint a tojás héj kiszedése kézzel, az jelenleg még a legprofibb bűvésznek sincs a repertoárjába.

C: És mi lett a vége.

P: Vége? Kivett még öt tojást (mert makacs a gazdi) és folyton azt hangoztatta, amit a cirkuszban a zene bohóc,"van másííííík." Na de itt térek rá az össze rakott masinájára. Azt hiszem tejszínt öntött a tartályba és vagy fél óráig szórakozott, hogy valami fedelet rá tuszkoljon, de aztán megunta és a fedél a "lomtárba" került. Bekapcsolta a masinát ami, csodák , csodájára finom duruzsoló hangon beindult. Gazdi arcán látszott, hogy a "műve" a "halhatatlanok" közé fog kerülni. Fölé hajolva figyelte, hogy a kis masina milyen ügyesen pörgeti azt a két kis "vackot." Egy idő után (tudod milyen a gazdi,nem bír a vérével, a bika jegyében született), mélyen belekukkantott a keverő tartályba és mivel még nem találta elég keménynek a habot, rátett egy lapáttal, adott a fokozatnak, aminek az lett a következménye, hogy a "fehér szeplős viszontagságai a konyhában" című új szappan opera lett bemutatva "élő" adásban, de mivel a gazdi nem volt hajlandó eljátszani az arcával a tartály fedelének szerepét, a továbbiakban a konyha játszotta a "főszerepet". Sikerült is egyenletesen szétoszlatnia pöttyöket a csempéken.

C: És a gazdi asszony mit szólt,nem látta?

P: De látta és csak annyit kérdezett az előtte álló pislogó" fehér szeplős gazditól," van még" sütni valód?"

C: És?

P: Gazdi csak annyit mondott, hogy még csak félig van kész és bevonult a fürdőszobába, ahol a tükör előtt a szemei a látványtól "jojozni"kezdtek.

C: És befejezte a sütést?

P: Be... a tejbegrízt olyan keményre főzte, hogy kirobbantani sem tudta a lábosból, aztán ezt akarta a robot masinájával össze keverni a tojás sárgájával, amire a masina csak annyit mondott"nyema" és megállt, valami búgó hangot még súgott a gazdi fülébe. A kényszeredett kézi keverést meg úgy oldotta meg, hogy a felét a konyha kőre tuszkolta ki a lábosból, úgy hogy egész ügyes tánc lépésekkel sikerült "kilábalni" a helyzetből. Ezután már lazán öntötte a torta formába az egyveleget, ami egy kissé mellé sikeredett. Oltári vehemencával esett neki a keverő edényben lévő maradéknak, amitől megint egy kipingált arc felejthetetlen látványa került előtérbe.

Innen már "sima " volt az út a siker felé,csak egy kis "piti" malőr csúszott be, a sütőből kikerülő forró torta forma megfogása, a konyha ruha útvesztőiben, csupasz kézzel nem a legsikeresebb mutatványhoz tartozik, következésképpen az elkészült "mű" bukásra volt ítélve, egészen a konyhakőig.

C: Ezután mi történt.

P: Ezután.....ezután már nem történt semmi.

2010. február 26., péntek

Tejfölös csukapörkölt,túros csuszával

A fotó nem egy nagy szám,de a pörkölt kárpótolt mindenért.Nagyon "bekajáltam" ,de megbocsájtható,mert nem minden nap fogyasztom.
Azért az "úsztatásról sem feledkeztem meg ,a hal ne maradjon szárazon . Hozzávalók:

1 kg. csuka (ha lehet saját fogás)

2 kisebb fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

1 paradicsom

5 dkg szalonna

4-5 kanál olaj

őrölt bors


1 kk.kanál piros paprika

A csukát beirdaltam, két ujjnyi szélesre daraboltam és jól megsóztam(ez a lelke az egésznek), majd egy óra hosszat állni hagytam.A szalonnát apró kockákra vágtam és kevés olajban zsírjára sütöttem,majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pároltam.A piros paprikát bele tettem,majd gyorsan 1 dl. vízzel felöntöttem.A zöldpaprikát és a paradicsomot beletettem.Ezt addig pároltam,míg sűrű nem lett és ezt még kétszer átpároltam egy-egy dl. víz hozzáadásával.
A fokhagymát,borsot beletettem és egy kis idő múlva a csukát,majd időnként viízel után töltve 15-20 percig lassú tűzön pároltam,időként megkóstolva, hogy elég sós e. Amikor elkészült a "szaftot" leturmixoltam,két kanál tejföllel,majd túrós tésztával (masnis tészta) fogyasztottuk.

Kutyatár 1







Kedvenc könyvem a "KUTYÁK", JÁLICS Gyula rajzaival.





2010. február 25., csütörtök

Sanyi bácsi


Ez a történet nem tartalmaz semmi különöset,csak az ember viszonyát a környezetéhez.

20 évvel ezelőtt téli horgászatra mentünk a fiammal a "tanyánkhoz" a kis-Dunára. A víz be volt fagyva, úgy hogy csak léken keresztül tudtunk horgászni. Amerre a szem ellátott, csak a fehér hófödte táj, ember sehol. Reggel kilenc órakor egy 50 év körüli férfi érkezik a partra, egy nagy hátizsákkal. Leteszi, matat benne, majd valami kis csomag félét vesz elő és elindul a bokor irányába, ahol egy szürke cica gubbasztott. Letette elé a csomagot ,félhangosan beszélt hozzá és aztán megelégedetten elindult a part szélén álló egyetlen csónak felé. A csónakból egy hosszú csáklyát vett elő és belépve a csónak elejére, a csáklyát maga előtt beakasztva a jégbe felhúzta a csónakot, majd erős határozott billegtetéssel összeroppantotta az alatta lévő jeget.Ez így ment három órán keresztül, megállás nélkül, aztán kikötött és eltűnt szemünk elöl.

20 év múlva nyáron kint horgászok a parton, reggel kilenc óra, a szembe lévő parton megjelenik a hátizsákos férfi, lassan, komótosan leteszi a válláról a hátizsákot, kicsit kifújja magát, majd elő kerül a kis csomag és a bokorhoz megy,ahol egy fehér-fekete cica várja.Megeteti, majd kissé nehézkesen beül a csónakba, majd a már ismert irányba elevez.

A véletlen úgy hozta, hogy az elkóborolt cicáját kereste (lásd. a Bözsike c.írásom). Ismerősnek tűnt, de nem voltam benne egész biztos, hogy ő e a hátizsákos férfi. Rákérdeztem, de ő volt.

Megtudtam, hogy 76 éves és 30 éve jár le a szigetre. Épített egy zsuppfedeles házikót.

Minden másnap Pestre utazik hévvel (50 km.) mert van 14 befogadott cicája (akiket kidobtak a szigetre) azoknak hoz ennivalót. Egyedül él. Egy nagy gondja van,tavaly nyáron elesett és a jobb vállába elszakadt az izom, amit már nem lehetett rendbe hozni, úgy hogy azt a kezét alig bírja használni.

Nagyon összebarátkoztunk. Amikor megérkezik csillogó szemekkel meséli, hogy az úton mikor jön a kis erdő mellett (természetesen 9 órakor), hogy várják a cicák, néha egy-egy kis kutya, természetesen megkapják a "betevőt". Második hullámban jön a vízi madarak etetése,vadkacsák, szárcsák, hattyúk. Egyszer kölcsön kértem a csónakját, hát ahogy a vízimadarak meglátták a csónakot, olyan kíséretben lett részem, amit még a király is megirigyelt volna.

A kertje madár etetőkkel van tele, nyáron állandóan tevékenykedik (soha nem láttam pihenni).

Most, ahogy télen nem vagyok lent, sokszor megjelenik előttem alakja(még a 20 évvel ezelőtti is) és a legnagyobb tiszteletet érzek iránta.

Felszoktam hívni telefonon aggódva érdeklődöm mi újság, mennyire van befagyva, a cicák hogy bírják a hideget, hogy tud átmenni a rossz kezével.stb. Ő világ legtermészetesebb hangján megnyugtatóan közli , hogy igaz, hogy a 20 kilós hátizsák (ez az amit 20 éve megismertem) már "elég" nehéz, de ne aggódjak, mert mindenki el van látva és nincs semmi gond.

Vegyes érzelmekkel teszem le a telefont (tudom milyen áldozat vállalással végzi a minden napok kihívásait) és nehéz szavakban kifejezni, hogy mennyire örülök ,hogy Ő a barátom.


2010. február 24., szerda

Saslik


Az itt elkészített "kaját", csak az elhízni akaró egyéneknek (férfiak előnyben ) ajánlom, meg aki nem szeret "szuttyogni" a konyhában.

Hozzávalók: vöröshagyma, füstölt szalonna, császár hús,,virsli vagy debreceni, cukkini, zöld paprika, csirke mell,(kb. 3 cm-es darabokra vagdosni). A darabokat tetszés szerinti sorrendbe egymás mellé felfűzzük,( én a csirke mell mellé szalonnát szoktam tenni, hogy ne maradjon száraz ) ,ez gyerekekkel együtt igazi "buli". Forgó grillezőbe pirosra sütni. Vigyázni, mert az "isteni" illatok miatt a szomjúság előbb keletkezik, jó ha kéznél van a sör vagy a "pityóka". Ezután számtalan mennyiségű krémes kocka ajánlott,( lásd az előző cikket ).

2010. február 23., kedd

Krémes



Hát azt hiszitek, ezt sokáig lehet bírni. Akárhova kattintok, mindenhol jobbnál jobb kaják, sütik plusz kreatív étel különlegességek. Ráadásul étvágy gerjesztő fotókkal. Neeeem. Ez így nem mehet tovább. Rá kényszerítettek, ,hogy megint csatateret csináljak a konyhából ,(sikerült).


Elkészítettem még egyszer a krémest (most kifogástalan lett), receptet nem írok, a "Gasztro egyenlet"-ben már utaltam rá, hogy kik a szerzők. Megjegyzésként csak annyit, hogy már eleve dupla mennyiséggel indultam, ugyanis a krém felét "útközben" megettem, de psssz, erről csak én tudok. Most jobb lett mint az elöző, a tetejére a mázat keményebbre "főztem".
KREATÍV

2010. február 21., vasárnap

Bözsike


Ez a történet nem egy nagy "sztorival" végződik ,, de bennem mély nyomot hagyott.
Az egyik tavasszal, mikor lenn tartózkodtunk a "tanyánkon", egy kíváncsi cica fej dugta be az orrát a kerítés hiányzó részéhez. Hívtuk, csalogattuk , de csak nézett a nagy szemeivel. Látszott, hogy nem fél, csak bizalmatlan. Nem tudtuk, hogy kóbor, minden esetre tettünk elébe ennivalót meg tejet és hagytuk nyugodtan. Egész nap ott kuksolt, figyelte minden mozdulatunkat, de bejönni nem akart. Másnap reggel kíváncsian indultunk megnézni, hogy merre lehet. Nem láttuk sehol, de a ház mögötti"kacatosból" zörgést hallottunk. Óvatosan, lopakodva mentünk, hogy megnézzük mi okozza a zajt. A legnagyobb meglepetésünkre két pici cica hancúrozott önfeledten. Az egyik tiszta fekete, a másik fekete-fehér. Szólítgattuk őket (el is neveztük mindjárt Korminak és Pötyinek) , de csak kíváncsian néztek ránk. Egy kis idő után otthagytuk őket. Nem telt bele tíz perc, a két kis "lurkó" megjelent és mintha száz éve ismernénk egymást, eljöttek az ajtóhoz, bekukucskáltak és köszönés nélkül bementek a lakásba. Mindent megvizsgálva járták végig a helységeket. Mikor már úgy érezték, hogy "oké" minden, kiszaladtak a kertbe és akkora hancurt vágtak le, hogy a virágok csak úgy reszkettek belé. Időközben közben megérkezett a "kukucskáló", lassan bebújt és ahelyett, hogy a kicsinyeihez ment volna (azért szemmel tartotta őket), oda jött a lábunk elé (mi a kanapén ültünk) és egy,két"nyáu,nyáu"-val, valamint hízelkedő mozdulattal közeledni kezdett. Nem sokára már ott tartottunk, hogy megsimogathattuk, sőt már felugrott mellénk a kanapéra. Ez a helyzet még jobban fokozódott ,amikor délután már az ölünkbe ült és úgy dorombolt, hogy remegett körülötte a levegő. Banános ládákból készítettünk nekik "otthont, amit estére el is foglaltak.
Másnap egy férfi hangjára lettünk figyelmesek, aki kétségbe esetten kiabálva "Bözsike...Bözsike" ment el a kapu előtt és mikor meg látott minket, érdeklődött, hogy nem láttunk-e egy fehér-barna színű cicát? Mikor megtudta, hogy nálunk van, az arca felragyogott és még nagyobb lett az öröme, mikor a két kicsit megpillantotta."Különben Sanyi bácsi vagyok" mutatkozott be. A kölcsönös megismerkedés után ,az lett a kérdés, hogy mi legyen a cicák sorsa. Sanyi bácsi látta rajtunk (meg célzást is tettünk rá), hogy egy darabig maradjanak itt, hadd szokják meg a kicsik az embert.
Teltek a napok, Bözsike már annyira "otthon" volt, hogy megmozdulni is alig tudtunk tőle, mikor egyszer betoppant Sanyi bácsi és fájó szívvel oda adtuk a családot. Sanyi bácsi egy dobozba vitte el a kicsinyeket, Bözsike tétovázva álldogált és lassan nyávogva, vissza-vissza nézve ment a picik után.
Másnap arra ébredtünk, hogy az ajtóban Bözsike fogad minket és szokásos "megmozdulni úgy sem tudtok nélkülem" stílusát bedobva kényszerített a kanapéra, hol a nyakamon,hol a vállamon, hol az ölembe kötött ki. Délután a szokott nyávogással elbúcsúzott és ment ellátni az anyai kötelességét.
Így telt el a nyár .Késő ősszel elbúcsúztunk tőle és vissza jöttünk Pestre.
Eljött a tavasz, leérve a "tanyára" kíiváncsian vártuk, hogy vajon Bözsike meglátogat-e és hogyan fog viselkedni. Na,nem sokat kellett várni ,még aznap délután Kormival és Pötyikével megjelentek és mintha mi sem történt volna már az ölembe volt és dugta a fejét simogatásra. Sanyi bácsi bejelentkezett (azóta nagyon jó barátság van köztünk) és mondta, hogy Bözsike minden nap ide járt vizitelni és 3-4 óra hosszat várt a bezárt ajtó előtt.
Így aztán minden vissza tért a rendes kerékvágásba, mígnem egy reggel megjelenik az ajtóban Sanyi bácsi ,arca falfehér, pupillái kitágulva, (még köszönni is elfelejt) és csak annyit mondott,"gyere", azzal megfordult és gyors léptekkel elindult, úgy, hogy alig bírtam utol érni.Útközben próbáltam megtudni, hogy mi történt, de ő csak "gyere" és egyre gyorsabban ment.Udvarába érve, hátra mentünk és megállt egy helyen és a földre mutatott. Megpillantottam Bözsikét,.....de uram Isten a combjából egy fél méteres "profi" nyílvessző állt ki. Szívem összeszorult. Bözsike olyan bánatosan nézett rám, hogy könny szökött a szemembe. Sanyikám, szóltam elcsukló hangon, ki kell vennünk a nyílvesszőt, minél előbb."Próbáltam,de nem lehet, mivel átment az egész combján, a nyíl hegye tíz centire van kinn és így nem lehet kihúzni."Egy kis tanakodás után, úgy döntöttünk, hogy a kiálló véget levágjuk.Nagy nehezen sikerült kihúzni. Sanyi bácsi mutatta, hogy akik ezt elkövették, éjjel feldúlták az egész udvart, valószínű, hogy a nyílvesszőt akarták vissza szerezni, de Bözsike úgy bemászott egy szűk helyre, hogy nem tudták elérni, igaz hogy hosszú rudakkal próbálták kizavarni.
Mivel ez az eset szombaton történt, Sanyi bácsinak el kellett utaznia, kérte, hogy hétfőig jöjjek át "ápolni" és hétfőn, ahogy lesz ideje, elviszi az állat kórházba. Befertötlenitette a sebet és Bözsikét ráhelyezte a takaróra Másnap, amikor átmentem a feleségemmel együtt, ott feküdt, úgy ahogy letettük. Enni nem evett, csak ivott és szomorúan dugta a fejét előre, úgy ahogy simogatni szoktuk. Nagyon sokáig maradtunk mellette és egész idő alatt simogatva (szemünkbe megjelenő könnycseppekkel) vigasztaltuk.
Hétfő reggel benyit Sanyi bácsi kérdezi, hogy nem tudjuk-e, hogy Bözsike merre van, mert az egész környéket körbe járta, sehol nem találta.
Elindultunk keresni...és ez így ment napokon keresztül...de....? Mikor már tudtuk, hogy hiába keressük, Sanyi bácsi lehangolva mondta, hogy "csak az fáj, hogy nem tudtam megadni a végső tisztességet, de lehet, hogy neki volt igaza, mert ő már nem akart élni ebben az elvadult világban"

2010. február 20., szombat

Gasztro tipus 5

A KIOKTATÓ.
Helló drágám, felugrottam egy kicsit hozzád, sikerült lepasszolni a gyereket az anyósnak, hadd szenvedjen egy kicsit, úgy se tud mit csinálni azzal a rengeteg idejével,...mit főzünk....mit főzünk Ágikám, csak nem két fogásos kaja lesz?
Ági: De, tudod ez nálunk...
Ibi: Hétköznap..délutánra levest?... hát ezt valahogy nem jól csináljátok, minek? Nem kell majmolni a sznobokat...
Ági:De mi már 25 éve...
Ibi: Édesem, még nem késő leszokni róla...na és azt a zeller mennyiséget, mind bele akarod tenni? Nem tudod, hogy a zeller az agyra milyen károsító hatással van?
Ági: Igeeeen...nem tudok róla...az agyra??
Ibi: Igen, általában a férfiaknál okoz problémát, ha túl adagolod, nem bírnak magukkal,"elvesztik" az eszüket, azt mondják, hogy a legyeket is röptében....
Ági: Mit röptében?
Ibi. Jaj Ágikám, ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, hiszen van két gyereked.
Ági: Jó..jó....de mi köze ennek a légyhez?
Ibi: Na jó hagyjuk...most látom, hogy valami különleges is készül, csak nem valami "mászek" elképzelés...kisérletezünk...kisérletezünk? Kreativitás?...és pont te?...meglep
Ági: Nem... egy...
Ibi:Látom már, ez egy "hottentotta" féle kaja lesz, ugye eltaláltam.
Ági: Nem,egy...
Ibi: Akkor dél-afrikai,...de ne mond, hogy nem az?
Ági: Kínai.
Ibi: Most ugye át akarsz verni. Ugye viccelsz? A kínai kajához nem ezek az összetevők kellenek. Mióta használnak szója féleséget, ötfüszer keveréket ...balzsam ecetet? Ezek az északi országokban közkedveltek, a tundrán...apropó, tudod mi a tundra?...figyelsz...megmondom...az egy tájegység.
Ági:Ez idáig nem érdekelt, de mond...mi köze van ennek a kajához?
Ibi: Speciel semmi, csak mondtam...azért nem árt ha tudja az ember, ha már a gasztronómiai ismereted ilyen szinten...és miért pont kínait?
Ági: Mert a férjem...
Ibi: Jaj,a férjem...a férjem...mit kell mindig úgy oda figyelni...a férjem..,
Ági: De én is..
Ibi: Persze ,mert amit a férjed szeret ,azt feltétlen neked is szeretned kell, még ha nem is birod megenni .mikor leszel már önálló....és ilyen kis lángon akarod a wookot használni?
Ági: Miért, ez a legnagyobb.
Ibi: Anyukááám...hát nem tudod, hogy a lángnak a wook fölé kell érni?
Ági: De akkor oda ég.
Ibi: Az a jó...a pörk...érted...a pörk...az adja az ízét... és jóformán ne használj semmi olajat.
Ági: De én...
Ibi: Hát látom...biz isten sokszor rossz nézni, hogy az alapvető dolgokban milyen tájékozatlan vagy...na de én nem szólók bele, ne hogy az legyen...
Ági: (majd nem sírva)...mit csináljak, elvégeztem a Vendéglátóipari Főiskolát, külön"profi" szakács tanfolyamra jártam ,számtalan díjat kaptam a különlegességeimért ,most továbbképzésre járok a" Modern konyha művészete"...lehet, hogy ezt mind nem kellett volna?
Ibi : Nem azt mondom, hogy nem ér valamit...de főzni...hadd ne mondjam. Na de megyek, mert nem sokára jön haza "apuci", készítek neki tejbedarát, i m á d j a .

2010. február 19., péntek

Vízparti történet

A tűző nap a fürdőzőket kicsalta a víz mellé. A megszokott stégen helyezkedtek a katona éveiket letöltött srácok, akik önfeledten élvezték a "szabad" életet. Ment a "duma", fő téma természetesen a csajok voltak, másik a sör. Mindig vidám volt a hangulat, a kiöregedettek irigykedve pislogtak oda. "Most is valami"randi" téma volt a napirendi ponton, mikor egyik srác megmerevedve mutat át a víz túloldalára, ahol szorosan egymás mellett állottak a "zsebkendőnyi" területre épített kis nyaralók. "Odas, figyeld, ki jött a bige". Ő volt az a "bige", aki minden hét végén (fürdőruhának nem nevezhető szerelésben) kifeküdt a telkük szélén húzódó vízpart mellé, de úgy , hogy ahány férfiú élt a közelben, nem tudta őt nem észre venni. Tény, hogy bombázó alakja volt, (úgy 25 éves lehetett), olyan igazi aerobikos. Amikor már észre vette, hogy a férfiak (szép számmal) kiguvadt szemekkel "stiröltek", akkor bevette a kínzó eszközt, különböző torna mutatványokat kezdett bemutatni (nem kis iskolás fokon) az egy négyzet méteres törölközőjén. Na, ez aztán a srácoknál kinyittatta a szöveg ládát és beindult a nyálcsorgásos "duma." L. barátunk nem bírta sokáig, berohant a látcsőért, amit a csapat oltári ovációval fogadott. Na, innentől már nagy képernyős lett a műsor, be lett osztva, tíz másodpercenként járt kézről- kézre a kukker. Szemben az "alanyunk" észre vette, hogy a kukkerosoknál már beindult az "állítmány", rá tett egy lapáttal, mert a melltartó szűknek bizonyult, amire a stégen lévő fiatal "bikák" olyan halál hörgésbe kezdtek, mint mikor a torreádor az utolsó döfés elött áll.

Nem messze horgászott az Öreg, már jó pár éve nyugdíjba vonult és irigykedve szokta nézni a fiatalok viháncolását. Most is hunyorgó szemmel figyelte, hogy az "ifi" csapat miért van úgy felajzva, nyakát nyújtogatva, kezét szemellenzőnek használva nézett át a túlsó partra, ahol a "Madonna" épp a "pucsítás" 102.figuráját mutatta be. "Fater" szóltak át a srácok az öregnek (így szokták hívni)", jöjjön át" és magasra emelték a látcsövet. Az Öreg először úgy tett mintha nem nagyon érdekelné a dolog (csak azért megy, mert invitálják), lassú léptekkel, kezével többször legyintve elindult, de ahogy a nádas eltakarta "sprint"lépésbe olyan gyorsan ott termett a fiúknál, hogy még a magasba tartott látcsőnek sem volt ideje leereszkedni. Unott mozdulattal fogadta el a "kukkert", aminek az állítható dioptriája nem az ő szeméhez volt igazítva. Többszöri szemhez emelés (szabad szemmel még többet látott ) és csak a homály. Egyszer csak a háttérből közeledik Bori néni, az Öreg felesége, akiről csak annyit, hogy jobb ha nem ismerik meg. A legkeményebb rock hozzá képest gyurma. Most nem tudni, hogy az Öreg hetedik érzéke, vagy a szemben lévő "spiné" látványa, de tény, hogy a szemén a látcsővel, mindenki megrökönyödésére, lépett előre kettőt, majd nyakát előre nyújtva lépett volna ki tudja mennyit, de tény, hogy..zutty...a látcsövet a szeme előtt tartva, úgy eltűnt a stégről, mintha ott se lett volna. Akkor ért oda Bori néni, aki érdeklődött, hogy nem látták e a papát, aki éppen most emelkedett ki a vízből, fején egy kisebb hínár csomóval, a ami Július Cézárhoz hasonlitatta, kezében a magasra emelt látcsővel. Mire nagy nehezen tájékozódott,hogy merre hány méter, a stég felé fordulva a Bori néni "gyönyörű" két szemével találkozott, aki mélyen behajolva víz felé az Öreg képébe nézve (ami így vizesen nem volt valami étvágy gerjesztő látvány) kérdezte,"hát te mi a fészkes fenét keresel a vízben?" Az Öreg úgy csinált, mintha kiitta volna a kis-Dunát, büffögve, krákogva indította be az elhaló félben lévő agysejtjeit, hátha elő jön valami elfogadható "duma". Lassan levette a fejéről a "babérkoszorút", ezzel jelezvén, hogy csatát vesztett, de egyszer csak szeme átpillant a peca szerelésére és látja, hogy az egyik boton lévő zsinóron a ruha csipesz (ami jelen esetben kapás jelző) úgy rángatódzik mintha "idegbajos" lenne. Az Őreg arca felvidult, átmutat a botjára (a fiúk tekintete vált, "babyról" áthangolva a bot irányába) és "halál" komoly ábrázattal közli, hogy a halakat akarta megnézni kapás közben. A körül állok a "vihar" elkerülése érdekében, komoly pofával jelezték, "hogy ez bizony így igaz"." Jó,jó", szólt Bori néni, de minek az a kukker,",-de az öregünk már "sínen " volt ,"hát azt gondolod, hogy meg merem közelíteni, hát ki tudja mekkora?"-és hogy beigazolódjék a helyzet komolysága, szeméhez emelve a távcsövet lebukott a víz alá, de előtte még oda szólt a srácoknak,hogy valamelyik cibálja ki a megfigyelés alatt tartott halat. Bori néni arcvonása enyhűlőben és elmenőben csak annyit mondott, hogy "hülye voltál és az is maradtál".
Az esemény a hal kifogásával folytatódott, (3kg-os potyka) az egész csapat izgalommal szákolt, aminek a hatására a szemben lévő part, csak a természet szépségét mutatta, aerobik nélkül.
Ui; Azóta 20 év telt el, a "fiúk" meglett férfiak lettek, családot alapítottak, fiaik a volt "fiúk"korosztályába tartoznak és amikor a túlsó parton megkezdődik a "régi nóta," az új ifiknél életbe lép az "öreg kukker"és újra kinyílik a szöveg láda "jó, jó öreg ugyan, de az alakja az még megjárja", amire az "apák" összenéznek és jót mosolyognak, (lehet, hogy a fiatalságukra gondolnak?)

2010. február 18., csütörtök

Gasztro tipus 4

A KEGYETLEN

A konyha csendjét valami csatazaj féle hang veri fel. Félve bepislantva, egy 110 kilós "amazon", a fiókokat kiráncigálva, bárdot, késeket és különböző vágó és szúró szerszámokat vehemensen dobál az asztalra. Arcáról a mindenre elszántság tükröződik, ami arra enged következtetni, hogy jobb ha most csak kandi kamerával lessük meg a ténykedését.

"Na, hol az a dög, had intézzem el" azzal a fridzskó ajtaját kitépve,előránt lábánál fogva egy egész csirkét és egy alulról felfelé ívelő kosárlabda mozdulattal repíti a gyilkos szerszámok közé.

"Jó helyre kerültél picikém"-szól kissé fogvicsorgatva (már amennyi volt neki)"Juli néninél nem lesz vaker, perceken belül úgy szétkaplak,mint tornádó a szalma kazlat. Na,nézzük,..igen...elöször is itt foglak ketté vágni hosszába...nem is...tudod mit...k i b e l e z l e k. Ez az! Melyik kést szereted, ezt a nagyot...jó " Csontok ropogása hallatszik...a csirke szívét, lelkét is kényszeredetten oda adja Juli néninek, aki ezt még nem tartja elég önfeláldozónak."Na, picikém, mivel még nem vagy elég picike, úgy kénytelen leszek picikére aprítani, mivel a lábos mérete nem engedi meg azt a luxust, hogy elterpeszkedj benne, éppen ezért a lábaidat, mivel úgy sem lesz rá szükséged, nyissz,...nyissz, látod milyen szakszerűen trancsírozlak...Hasfelmetsző Jack tanulni jöhetne hozzám. Na, hol az a bárd...puff...a piszok anyjába,...szét hasadt a vágó deszka???Hát ez, hogy lehet? Na nézd,..hát nem mellé csaptam. Na ezt picikém nem úszod meg szárazon,...puff...puff......puff-puff és puff."Juli néni gyöngyöző homloka azt sejteti,hogy ennek már fele sem tréfa. Az áldozat kezd felismerhetetlenné válni. Azért, hogy mégse legyen káosz, Juli néni a darabokat puzzle stílusban próbálja valami felismerhető formába kihozni. A kép kibontakozása után két kés fenegetése közben jegyzi meg,hogy"most vettem észre....az asztal is ketté hasadt" és heves káromkodás közepette mindkét késsel neki esik az akkurátusan összerakott műnek. Ebbe a felajzott légkörbe,villám csapásként hat a bejárati csengő hangja. Juli néni döngő léptekkel, kezében a két véres késsel megy ajtót nyitni."Tessék!?", szól rekedtes hangján és megvillantja a három fogból álló fogsorát.

"Jó napot kívánok,"szól szoprán hangon az ajtóban megjelenő 43 kg.körüli férfi."Ne haragudjon, de mivel maguk alatt lakunk, azt szeretném megkérdezni...hogy (és félénk pillantást vet a kézben tartott egyre magasabbra emelkedő véres késekre)...hogy...hogy...nem ment át egy tank itt felettünk,"....de meg se várva a választ hátra felé lépkedve érte el a lépcső sort, innen már könnyedén gurulva tűnt el a szem elöl.Juli nénit ez a kemény fellépés nem zökkentette ki a nyugalmából. A konyhába vissza térve oly vérengzést rendezett az aprólékokkal, hogy a robot gép maximális fokozata is "ketyere" hozzá képest. Mikor már eléggé pástétomra kaszabolta a "volt" csirkét, levezetésnek még két kilónyi zöldség szecskázását is magára vállalta, valamint a dunsztos üveg tetejét egy határozott mozdulattal lecsavarta úgy, hogy az üveg nyakrésze is a kezében maradt a fedéllel együtt. Megelégedetten nézett körül a csatatéren, a látvány nyugtatólag hatott rá és mikor a férje belépett csak ennyit mondott;

m e h e t s z  m e g c s i n á l n i  a  v a c s o r á t !!!

2010. február 17., szerda

Gasztro tipus 3

A NAGYKÉPŰ.

"Na lássuk, ki írta ezeket a recepteket? Stahl Judit? Bede Róbert? Mi az, hogy Laci bácsi? Nincs rendes neve? Jamie? Nigella? Rosemary? Gordon Ramsay?...hát már nincs egy elfogadható fazon, akit ebbe a témakörbe számításba lehetne venni?Mindig csak én,...csak én,..csak én. Na, megnézzük a gasztró blogokat.

Ezt már láttam, nem tud ez semmi újat felmutatni,...örökké csak a zöldség, az ember agyára megy ezzel a sok zöldséggel. Semmi pikantéria...mit lehet ezzel a zöldséggel kezdeni, meg kell főzni és kész. Nem nagy kunszt és hányan imádják, itt olvasom...nézd, hogy dicséri...mit dicsér rajta,...hogy megfőzte. Nem kell hozzá más,gáz, víz, gőz...és ennyi.

Na, nézzünk mást. Hát ez meg bele van "esve" az eperbe, még a bab levesbe is tesz, hogy mit meg nem esznek az emberek és azt írják, hogy milyen kreatív, rögtön eldobom az agyam. Miért kreatív, azt se tudják mit jelent, csak össze vissza dobálódznak a szavakkal. Mit lehet elvárni azok főztjétől, akik még a szavak értelmével sincsenek tisztába. Na és ez a fotó. Ez akar epres bab leves lenni, ebben nem látszik se eper, se bab, ez alá a lötty alá bármit be lehet írni. Tényleg elmegy az ember kedve az egésztől. Ez meg mi? Valami főtt hús,vagy torta szelet. Jaaaa, pogácsa, milyen módra?...Busman módra? Na be kell vallanom, ezt az "egy" ételt nem ismerem. Vajon ki a szerző? Nnyugolli Nyanyasz Nnyomán,...hm...valami rémlik, mintha hallottam volna róla, de személyesen még nem volt dolgom vele, minden esetre érdekes a készítménye...nagyon érdekes.

Van itt még valami,...hú de hosszan van leírva...miért kell az egész internetet erre az egy cikkre elhasználni?..Ja, hogy benne van az egész család étrendje...és hol van a recept,...mit ír itt alul? Receptet a következő alkalommal közöl,most félévre elutazik. Erre most mit mondjak?

Azt hiszem ez érdekes lesz, ahogy elnézem a felső képet,valami zöld fűféle a háttér kép, benne zöld betűvel,"Ehető vagy nem ehető" cím féleség, de lehet hogy ez a blog címe, ki írta? Nézzük meg a "nacionáléját." Neme: ismeretlen

Kora:2010

Állatöv: lajhár

Kedvenc ídő töltés:lustálkodás

Magamról:mocskosul utálok főzni,de mivel szakács vagyok, muszáj!!!

Na, de lépjünk tovább, hátha rábukkanunk valami érdekesre.
Á, itt van, tudtam, hogy előbb, utóbb megtalálom, ez az, "Az ősember lacikonyhája". Igen, ezt kerestem, ennek már meg van a "buké"-ja. Itt már érezhető a tudományos gasztronómia, itt nincs "pincsi-pancsi". Itt már beleteszik a lényeget és nem akárhogy, arról nem is beszélve,hogy mind ezt recept nélkül . Nem kell nekik leírni, hogy mit miért, meg hogyan. Tudják, ők már a csúcson vannak, egyszerű anyagok, egyszerű elkészítési mód,"felsőfokon". Ez a járható út, ezt kell erősíteni. Részemről mindent megteszek, hogy ez az irányzat ne halljon ki, mert ebben az elkészítési módban minden benne van, az egyszerűség, az ismeretlen alkotás öröme,megosztva a közösséggel.Ez már a jövő!!!

Azt hiszem nem is nézelődöm tovább, megyek készítek egy tojás rántottát, csak tudnám, mi is kell bele?

Gasztro tipus 2

A BIZONYTALAN


Halló...halló...Gizikém..te vaaagy?. Nem jól hallak,...biztos hogy te vagy?. Gizi..Gizi..b i z t o s hogy te vagy,..olyan furcsa a hangod..megismersz..tudod ki vagyok? Igen én,..jaj de megnyugodtam,..jól van, már azt hittem, hogy másfelé csörögtem.


Azért hívtalak, mert most találtam az interneten egy isteninek tűnő receptet, de lehet, hogy nem is jó, de lehet hogy jó. Szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményed róla? Hogy mi a blog címe...várjál...most nem jut pontosan az eszembe, azt hiszem, de nem vagyok biztos benne,valami sütnivaló szó van benne...várjál...lehet hogy nem is sütés..de.. de..sütés megvan. Az a címe, hogy"Sütni való azoknak,akiknek nincs sütnivalója". Olvastad? Neeeem? Okvetlen el kell olvasnod, ez pont neked való, én nem nagyon értem. Minden esetre találtam benne nekem valót, lehet, hogy a családnak is ízleni fog...Hogy mondod...igen..valami torta féle, na,sietek,"okvetlen olvasd el, majd hívlak, szia.


"Na lássuk,mit is ez a recept, ..30 dkg.liiiszt? ehhez a kis tortához,...nem létezik..itt valamit elírtak. Ááááá, ez lehetetlen...de várjunk csak, ez a torta forma 22 centis, most ha beleöntöm a lisztet...íííígy...hát...hát...ez valahogy nem oké, itt valami prücök van, nnnna, majd mindjárt kiderítjük.


Halló...halló..Gizikém, na, most meg milyen a hangod, berekedtél, az elöbb még semmi baj nem volt,..de biztos te vagy? Jó..jó..akkor megnyugodtam.


Gizikém, képzeld, most kezdtem készíteni a torta félét, nem biztos, hogy torta, lehet,hogy sütemény, kerek torta formába, de én már nem hiszek ezeknek a recepteknek. Na de mindegy, képzeld, azt írja, hogy egy 22 centiméteres formához 30 dkg. liszt kell. Te, biztos ez? Nem tudoood? Hogyhogy, ne hülyéskedj! Még soha nem sütöttél? Én nem hiszem, hogy ennyi kellene...igen..,...soknak...nem...illetve kevésnek, ne zavarj bele,...mit mondtam?...Igen jól mondtam, kevésnek, illetve várj, rosszul mondtam soknak...igen...soknak találom. Azt mondod próbáljam ki. Igazad vaaan! De mi lesz ha sok...jaj...látod, teljesen megvagyok lőve,mert azt sem akarom, hogy kevés , de azt sem akarom, hogy sok legyen...azt mondod Gizikém, hogy lehet, hogy jó a receptbe leírt mennyiség, gondolod?...Az előbb azt mondtad, hogy még el sem olvastad...ilyen biztos vagy benne? Jaaa...szóval értem...azt mondtad, hogy "lehet"...na látod, hogy ha te sem vagy biztos, akkor hogy lennék én az...teljesen tanácstalan vagyok. Te Gizi...nincs valami ismerősöd...olyan főcukrász féle valahol...mondjuk a "Hiltonba"..aki tudna nekem segíteni,...hogy mondod?...Niiincs?...ne mond ilyet..hát milyen körökbe mozogsz? Múltkor azt mondtad, hogy simán elkészítettél egy tepsi krémest...ne mond már azt, hogy magadtól...láttam a TV.-ben mostanában ilyen főszakácsok szaladgálnak ki a páciensekhez. Vagy tudod mit...hívjuk fel a "Hiltont"...biztos megmondják. Nem érsz rá,...hogy szül a lányod,..hát de nem te szülsz....Akkor most velem mi lesz, benned bíztam, benned volt minden reményem. Te voltál nekem mindig a legjobb barátnőm, na jó...szervusz, megpróbálom valahogy megoldani egyedül. Szia.


Na most aztán jól benne vagyok. 30 dkg...30dkg...30dkg,...hát ide is az van írva, akkor lehet, hogy jó a mennyiség? Akkor nincs baj, vágjunk bele. Na nézzük...7 dkg margarin? Mi? Ezek meg vannak lőve, ehhez 7 deka margarin,...hát itt valami nem lehet igaz. Vagy a liszt,vagy a margarin,vagy mindkettő.... és itt van, hogy körülbelül egy fél mokkás kanál só. Na ez az. Hát így legyek biztos a dolgomba....Körülbelül,...körülbelül,...na mindjárt megoldjuk a kérdést.


Halló...halló, halló,halló,...állandóan foglalt...vagy lehet hogy rossz számot hívtam?

2010. február 16., kedd

Gasztró tipus 1



A ROMANTIKUS


A konyhában alig hallható lágy "mnyúzik", minden sarokban egy művirág csokor (sárga rózsák, piros rózsák,napraforgók). A konyha szekrényről füzérben lógnak le a műanyag színű futok, az ablakon baldachin szerű függöny, a konyha bútor fogantyúját nagy faragott fa rózsák helyettesítik, az asztal cirádás (rokokó).


Konyha tündér érkezik. Haja lokniba csavarva, hátul hatalmas rózsaszínű masnival összefogva,pink színű tüll nylon köténye nagy fodrokkal díszítve, amelyek hátul a szimmetria kedvéért még nagyobb masnival van megkötve. Arc "Barby baba" formára alakítva,topánka egy magas sarkú plüss papucs.


Érkezés belibbenve." Lá,lá,lá,lá,...lállálá, holdvilágos éjszakán ",szól a dal "lajtosan" és a virágok megsimogatása után, kecsesen kézbe véve a receptet (aminek a széle dekoratív módon hullámos díszítésre vágva, mint egy kép keret) és egy sasszé,valamint egy piruett tánc lépés után (közben lá,lá,lá,...lállálá), felkerül a pillangó keretű szemüveg. A recept olvasása kecses tánc lépésekkel tarkítva végződik (közben a dal megváltozik a "szeretem a nyíló orgonát" és hozzá az elmaradhatatlan lá..lá..lá )


Megindul a cseverészés. "Gyönyörű leszel, gyönyörű, majd meglátod, hogy fognak neked örülni, szép rózsaszín leszel, fehér diszítéssel,...lá...lá...lá, nem mégsem...fehér leszel rózsaszín díszítéssel,(....ló orgonát...lá..lá) vagy inkább pink?-piros rózsával a tetején?" kecses mozdulatok a konyha eszközök felé, tojás ki a hűtőből, balett ugrással az asztalhoz, konyha szekrény nyitását megelőzi egy sasszé, utána egy pukedli és közben nagy sóhajok, "jaaaaj istenem,de szépek vagytok" és megsimogatja az asztalon lévő műanyag tálcára pingált csendéletet."Cuki lesz,csak előbb felverjük a habocskát,utána teszünk bele cukrocskát, így ni ( lá..lá..lá) és ide félretesszük." Itt vannak a tojáskák, na...ne gurulj el, te kis haszontalan, mindjárt összetörlek! Na most már alakulunk, (ujjacska a habocskába,majd a szájacskába) hmmmm,isteni" és egy villám gyors piruett.Függönyhöz táncolva, félre billentve kitekint (ahol térdig érő hó látványa fogadja ameddig a szem ellát) "csodálatos,ó,csodálatos és ez a mennyei.....Lá,lá,lá,...."jaj de jó, a habos sütemény", szólal meg újra lágy szoprán hangján, a kék szemek a mennyezet felé tekintenek (fohász az ég felé) és a tepsi megtelik a torta alapanyagával, amit a rózsaszín-tűzpiros baba mintával tarkított védőkesztyűvel"f i n o m a n ", centinként igazgatva"gyere drágám a sütőcskébe" monológgal kiegészítve kerül a sütőbe." Jaj.... addig nem csinálok semmit, mig ezt a dalt végig nem hallgatom, Pavarotti...Pavarotti,....lááááááááá, hmmmm, hmmmmm és közben fejét lágyan ingatva,két kezét mellére kulcsolva,csukott szemmel...meghalok...meghalok...nem bírom,gyönyörű,..imádlak" azzal egy csókot nyom a rádió hangszórójára. Nagy sóhaj után vissza a sütőhöz, ahol hamarosan"gyere te kis édes" (ez még Pavarotti hatás) hívó szóra megjelenik a tepsi. Kis idő múlva a a konyha csendjét áthatja az alkotó kacéran pipiskedő hangocskája."Szép leszel, majd meglátod,teszek rád habocskát...így ni...ide is kicsit, jól van, most ezeket a gyönyörű marcipán figurákat, nincs karácsony ugyan, de az angyalka nem maradhat el,...ez az, mellé tesszük a rózsákat...nézd, majdnem eltakarta az angyalkát...még egy kis habot ide is...ide is...ide is...ide is..., nem is tudom,tegyek még rá?...Na még ezt a maradékot rányomjuk és KÉSZ. Hmmmm, csodás vagy". Megbűvölt arcocskával nézi az alkotást,...de most mi történt, mi a baj? Mi ez a rémület. A torta ott díiszeleg az asztalon, a rádióból "gyere,gyere ki a hegyoldalba" dal okozza a rémületet.Tündérünk két balett ugrással magára hagyja a művet, amit másnap a család rózsaszín díszek közepette egy zenélő doboz csilingelő hangjának kíséretében fogyaszt el.

2010. február 14., vasárnap

A "verseny"

Az alant olvasható írás témáját a képzelet alkotta, ha mégis ismerős, az csak véletlen műve.
Hűha...már ilyen világos van, elaludtam volna? Gyerünk, gyerünk, ma különösen nem lehet késni,"verseny" van. Gyorsan felvenni ami a kezem ügyébe kerül, nem számít, a parton ki figyel oda. Miért is kellett nekem ebbe belemenni? Nem szoktam rivalizálni, de az Okoska ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy kisfiam, ( én volnék 65, ő 70 ) holnap hárman, én, te, meg Kibic (a harmadik horgász szomszéd ) versenyt rendezek és szeretném ill. muszáj ezen részt vennetek, mert az nem járja, hogy egyik nap te fogsz, másik nap Kibic fog és ez ismétlődik. MOST mutassátok meg, hogy egy napon, amit én kijelölök, ki a menő. Ja, és súlyra megyünk, nem "gyufaszál" számolásra, s ú l y r a.
Na mindegy, ha már belementem, akkor muszáj előbb oda érnem, mert különben úgy járok mint múltkor, mikor három perccel később értem ki a partra, olyan hangosan tette a megjegyzést, hogy"mi van, ráült az asszony a gatyádra", meg "döntsd már el édesapám, (ilyenkor már végképp nem tudom, hogy nála melyik kategóriába tartozom) szexszelsz vagy horgászol? Ilyenkor a túlsó parton lévő horgászok (feleségek, hajadonok és még ki tudja kicsoda) a távcsőhöz kapnak, hogy megnézzék, ki az a Casanova és hogy nyomatékosabb legyen a megjegyzése, ezt félóránként megismételve, élvezve, hogy a túlsó partról a visszhang ezt háromszor bömböli bele a nagyvilágba.

Na, hol a botom, gyerünk, cipőt ráérünk majd bekötni ha kiértünk, csak gyerünk mááár...hol van az a kurva etetőanyag...a rohadt életbe már megint nem találom az ízesítőt...és merre van a PV 1, a ragasztó...megint mindent úgy kell összekapkodnom , igaz tegnap úgy volt, hogy nem megyek, de az a rohadt nagy pofájával egész évben cikizni fog, ami nála egyenlő a szemétséggel. Futás!!!

Jól van, én vagyok az első. Na...mi ez, mit hallok...mi ez a bevonulási induló (kis rádióból zene közeledik,valami ütemes taktus) és megjelenik a parton a keskeny ösvényből kilépve a mai előadás főszervezője Okoska, alias Döbrögi (pucéran 125 kg.) . Megáll, lehalkítja rádióját és várja "tusst", lassan szemével végig pásztázza terepet. A horgász botot úgy tartja a kezében, mint a hajdúk a mogyoró vesszőt és megelégedetten fújtatva, totyogva elindul a lejárat felé, ami a két hevenyészve oda dobott gumiabroncsból áll, közepe félig megtöltött sitt maradvánnyal. A mozdulata arra enged következtetni, hogy már a reggeli "gyógyszer" bevételen túl van, ami a saját bevallása szerint éhgyomorra, két kupica tea barna és egy kupica víztiszta szinű adagot tartalmaz, naponta minimálisan háromszor. A "belépő" után úgy látszik gond van a "lelépéssel", mert az egyik lába a gumiabroncs peremébe belülről beakadt és olyan vehemensen próbálja kirángatni, hogy mikor a lába kiszabadul, viharos gyorsasággal kacsázva lendül a "világot jelentő deszkákra", a stégre. Én akkor pont a kezemet össze csapkodva próbáltam a ráragadt etetőanyagot eltüntetni, amit ő tapsnak minősített és majdhogy nem egy "köszönömmel" viszonozta, ezt a tekintete is elárulja (csak a szerénysége nem engedi a belső érzéseit felszínre törni).

"Na, jó reggelt" és megindul a második kritikus pont felé,ez pedig a stég mellett 10 éve illegálisan kikötött, valamikor csónaknak nevezhető batárhoz. Ezt a jelenetet legszívesebben egy kaszkadőrrel játszatná el,de ennek hiányában ( szegény ember vízzel főz ) kénytelen ő bemutatni, ami abból áll,hogy az egyik láb ráhelyezése a stégről a "batár" ülés deszkájára ( a csónak jobbra billen), majd a másik lábat próbáljuk mellé tenni (vagy belépni,de ebben az esetben itt ez az "út" nem járható,), (amire a csónak kezd balra billenni) és amikor a súlypontot teljesen elveszítettük, akkor a pillanat tört része alatt olyant lehet "zúgni" a csónakba,hogy a test helyzet egy kalodába zárt szerencsétlen figuráját veszi fel. Na, ezt a jelenetet élőben saját szememmel láttam, annyi módosítással, hogy mind ez kézben tartott horgász bottal és a csónak fenékből kihallatszó k....a anyád kíséretében. Feltápászkodva (ami egy külön mutatvány sor elemeiből áll,iskolában nem tanítják), kérdőn nézi az ülést és mormolászva teszi fel magának a tudományos kérdést, "hát ez ,hogy a p......a történt",amire az volt a megjegyzésem (mivel rám nézett), hogyha még egyszer megcsinálja "l a s s í t v a" , akkor jobban ki lehetne elemezni, de ma úgy látszik,nem volt kedve a próbákhoz (majd esetleg délután, de az már közönség előtt," élesbe"). Mindezek után közölte, hogy ne lepődjünk meg, mert ma a halfogáshoz egy új technikát fog bevezetni (aha, ezért akarta minden áron a versenyt), olyan zsinórt fog használni, hogy "sohasem" süllyed el és tulajdonképpen neki a bot csak azért kell, hogy ne kézzel kelljen kicibálni a halat, ugyanis a legkisebb kapást már a vízen felfekvő zsinórján már észlelni fogja (mondja Ő), sőt ha elmegy a közelébe egy hal, már érzékeli. Reméltem,hogy az új technikája, talán ma lefoglalja, mivel a mindennapi "szófo......tól" az idegeim sokszor felmondták a szolgálatot (mivel tőlem hat méterre próbál megbarátkozni a horgászattal). Témája az idegölő kategória, a halottat is képes dili házba juttatni, mikor elkezdi, hogy...láttátok a "Monika show" -t,na mit szóltok,az a rohadt strici, aki.....,vagy néztétek a "Joshi Bharat"-ot,az a szemét k....va aki...és a "Barátok közt",na én adnék annak a rohadéknak,... na de a "Jóban rosszban",hát az isteni...nem néztétek?....neeem? ,....de az éjszakait remélem megnéztétek...apáááám....igaz,hogy egy kicsit zavaros volt, nem értettem belőle semmit, de a vége... az jó volt. Na figyelj, elmesélem és elkezdi reggel 6-kor a szereplőket átrakni egyik történetből a másikba (turmixol), a végén az összes történet egy történetben jelenik meg (az idegen szavak, nevek kiejtése, a felismerhetetlenségig torzítva) és mindezt egy mondatban, vessző nélkül. Tulajdonképpen ezért kapta az "Okoska" művész nevet (persze Ő ezt nem tudja), azt hiszi, hogy a tőlünk hatodik szomszédot Kareszt hívjuk így és Ő is jót nevet,(néha még Ő is tesz rá egy lapáttal,pedig nem is sejti,hogy Ő magáról van szó) ha szidjuk, nem tudja, hogy Karesz be van avatva. (A dolog pikantériája, hogy átment Kareszhoz és sejtelmesen megsúgta neki, hogy Kareszt a háta mögött minek neveztük el, Karesz azóta is egyfolytában röhög.)Közben megjelenik Kibic, szájában az elmaradhatatlan cigarettával, olyan füstfelhőbe burkolódzva, hogy sokszor úgy tűnik, hogy a köd, ami körülöttünk van, soha nem akar felszállni. Igaz, hogy ő nehéz helyzetben van, mivel közvetlenül Okoska (két méterre a saját stégén) horgászik. A cigaretta füst felhőt szerintem többszörös célzattal bocsájtja ki:-szúnyogriasztás (nem sok siker)-nyugtató hatás (nem sok siker)-hangszigetelés (semmi siker)-ne lássa Okoskát (totál sikertelenség), mindezek ellenére kitartása töretlen.

Kibic halk szavú, köszönését is csak szájleolvasásról tudjuk megállapítani, mozdulatai finomak, megfontoltak, átlagos a szereléke, semmi "cicó". Kapásjelzőnek minden alkalommal nádból fabrikál egy ceruza nagyságot ,amit a végén hosszában behasít (készít vagy 20 db-ot, mert minden egyes bevágásnál a parti kerítés mögött esik le, pedig van neki elektromos is).Na uraim, s ú l y r a megyünk, hangzik a felszólítás Okoska részéről, oda -oda pislogva (mint miskolci kocsonyában a béka) szerelésünkre, hogy vajon milyen csalival horgászunk?Az én cejgom már javában repül a bója felé, mikor megkérdezi, hogy miért csak három szem csontit raktam a horogra (hogy tudta olyan messziről megszámolni,főleg röptében, máig is rejtély). Okoska is teljes menetfelszerelésben, bevetésre készen áll, a csodazsinórral. Háta mögé engedi az etetőkosaras damilt, amin egy fél kiló kenyérnagyságú gyúrt anyag van (elmélete szerint a halnak egy nap egyszer kell jönnie, de akkor aztán ...)Húsz éve ismerem, de az az egyszer jövés még nem érkezett ide, szerintem inkább a dobástechnika okoz némi gondot, amit az alábbi példa igazol. Nagy nyögés közepette lendít.... , a csónaknak nem nevezhető batárszerű dereglye a "Vihar a tengeren" című ifjúsági regényben leírt módon táncolni kezd, aminek következtében "Popey a tengerész" mozgás lép életbe,majd a K1-es kiütéses padlózás következik, (mind ezt ingyen nézhetjük meg). Vörösödő arccal próbál a "zsöllyébe" vissza kúszni, (én diszkréten az eget kémlelem,mintha a felettem szálló repülőgép útvonalát szeretném ellenőrizni), de minden esetre a közelben repdeső sirályok (akik már régi ismerőseink) nyugtázhatták, hogy Okoska technikája csak a szerelésen változott,mozgása megmaradt a klasszikus régi formájában. Kibic azért a "súgó" hangján oda szól, hogy "segítsek?" Miért...minek...mi a baj?-és togyogva, forgatva a székét, aminek egyik lába rövidebb. Egy hasonló dobás kapcsán, a billenés nem előre,hanem az ülésre kényszerítette,(hja kérem, a gravitáció 120 kilóra) olyan erővel,hogy azóta a szék sántikál. Ebben a fontos elfoglaltságában (háttal a víznek) a vízen hatalmas fröcsköléssel egy kisebb fajta vízi malom közeledett, a meghajtáshoz képest elég lassan, de töretlenül. Kicsit közelebb érve látni, hogy egy mindenre elszánt kajakos, fejét előre szegve (valószínű a hasát nézi), próbál az ellenszélben"hasítani", mivel a szél úgy zúg el a füle mellett, (úgy érzi) mintha "repesztene". Azért oda érkezik mi elénk (elég nagy a sodrás, ami vele egy irányba halad) és ameddig Okoska kényelmi helyzetét próbálja rendbe hozni, a vízi malom módjára lapátoló kajakos a célszalagot (ami jelen esetben egy damil a viz tetején kifeszítve) nem veszi figyelembe, túlteng benne a buzgóság (valószínű hiperaktív) úgy ahogy jött, fröcskölve tova suhan, a zsinórral együtt. A zsinór gazdája ekkor pillantja meg, hogy a peca orsó tartalma kezd minimálisra csökkenni, felnézés nélkül(kinek van arra ideje ilyenkor tájékozódni,amikor kapás van), b e v á g... és teker...teker...teker és teker,mígnem a bot (aminek már régebben letörött a spicce)megfeszül a kezében (kajakos már az "üveghegyen" is túl) és dadogva mondja,-" naaa, mit mondta..aa...am, hogy ez a zsinóó..óór a tutttti". Kibic oda szól neki (szerintem még maga sem hallotta), hogy-" valószínű a kajakos viszi a zsinórt". A válasz kissé bizonytalan-"milyen kajakos?..."nem látok semmilyen kajakost", de akkor már én is bekapcsolódtam és elkezdek kiabálni a "mini vízimalom" után, amit a part menti horgászok továbbítanak, amire a kajakos hirtelen megáll, (a szivárvány megszűnik körülötte) a lapátot olyan hirtelen teszi a vízbe, hogy egy pillanat alatt felborul és mire a tag a víz alól előkerül, csak azt látja, hogy a kajak sodrással szemben elindul, (még a szél is rásegít) mivel horgász "barátunk" a "kultúrkincsünk" összes szavait idézve, teljes erőből( meg méregből) tekeri a csodazsinórral felszerelt orsót. Meg kell mondani, ezt a teljesítményt nem vártuk tőle. A vízbe esett kajakos kétségbe esett kapálódzással próbálja utolérni a hajtómű nélküli tova úszó járművet, de sikertelenül. Hamarosan a kajak is meg a tulajdonosa is elénk érkezik, aki nem lehetett több 10-12 évesnél és többszörös elnézést kérve közölte, hogy most kapta ezt a csónakot, először tette vízre és még nem szokta meg. Mielőtt Okoska beindította volna a leb.....s monológját (amit előzőleg már megígért), közöltem a fiatalemberrel, hogy nincs probléma, az "úr" is most vette a zsinórját, ő is most vetette először a vízre és még nem szokta meg, hogy a vízen keresztbe fekvő zsinór előbb vagy utóbb a végtelenbe vész el. Okoska szólásra nyitotta volna száját, de valószínű a nézésem nem volt a megszokott, mert csak magában dünnyögött valamit. Közben a parton lévő horgászok kíváncsian érkeztek oda, (hátha lesz valami horgász-kajakos szócsata ), de én csak az eredményt hirdettem ki (mivel közöltem velük, hogy itt verseny volt). Mivel súlyra volt a kiírás, a versenyt közel 25 kg-val (kb. a kajak súlya) a szuper zsinóros tulajdonosa nyerte meg.
Hogy mi lett az eset következménye?
Nos számomra csodálatos napok következtek (még is van értelme az életnek), Okoska két hétig mosoly szünetet tartott, de majd igyekszem meghosszabbítani.

2010. február 13., szombat

Kétszeres "jó" fogás

"avagy vigyázni a mosolygásra, mert könnyen vigyor lesz belőle".
Szép nyári délutáni nap volt,a fiatalok kint pilledtek a stégeken, versenyezve, hogy kinek a bőre bírja jobban az UVÉ. sugárzást, (örökké ez a rivalizálás). A legnagyobb stég volt legjobban elfoglalva, ment a szöveg, a cikizés, aminek legnagyobb mestere Dzs.volt. Nem egészen volt már a nyeretlen csikókorban (45 éves) a fiatalok azért kedvelték, mert stílusa, vagánysága belefért a képbe. Arra azért mindig vigyázott, hogy a tekintélye megmaradjon, úgy, hogy a legnagyobb poenkodás közepette sem engedte magát kompromitálni. A lányok oda voltak érte (lehet,hogy nem csak a lányok, az pár ősz hajszál megtette a kötelességét) ő meg igyekezett mindegyiknek kedvébe járni. A külső szemlélődő, igen csak nem tudta eldönteni, hogy már a "kész" háreme veszi körül, vagy még csak most van a "betörési" szakasz. Ebben a "milliöben" pihiztek, mikor az egyik "csinibaba" felállt és magához véve a kulcs csomót (amit nem tudni miért,de menetközben mindig csörgetve szokta rázni, lehet,hogy mindenki odafigyeljen a legújabb tangának nem nevezhető valamire) felállt és laza mozdulattal nagy ívben a vízbe találta repíteni a figyelem felkeltő eszköz, úgy, hogy a szem alig bírta követni. Na,Dzs.barátunk se rest," oda nyargal egyenest" a stég széléhez és egy gyönyörűen kivitelezett bicskázással bele veté magát a vízbe.Többszöri vízalattizás után (minden feljövetelekor egy Tony Curtis- féle mosolyt engedve a "babby"-k felé) egyszer csak kezében a kulcscsomóval felszínre tör, hatalmas diadalorditás a torkából (most ez volt a Tarzan figura). A közönség hurrázik,éljenez és .....abban a pillanatban a hatalmasra nyitott szájból eltűnt a felső FOGSOR...potty,....bele a vízbe. Dzs. barátunk egy pillanat alatt átvette a könnyűbúvár kaszkadőr szerepet és eltűnt rajongói szeme elöl, akik a meglepetéstől megmerevedve (egy világ omlott bennük össze) bámultak a profilt váltott főhős után.Főhösünk azonban, a gyöngyhalászok technikáját alkalmazva, csak nem akart előbukkanni). Eltelt 10...20...30...másodperc, kegyvesztett hősünk sehol. Pár perc után pánik hangulat,a szomszéd stégről is guvadt szemekkel, hosszúra nyúlt nyakakkal meredtek az ott lévők a vízre, hátha valahonnan elő kerül új szerep osztásban a "loch ness"-i szörny, de semmi. A parton megjelenik egy ismerős és kérdezi,nem tudjátok,hogy Dzs. miért rohan úgy haza felé, mintha valaki üldözné.
Aznap éjjel a horgászok láttak egy alakot,aki egy stég előtt vízalatti gyakorlatokat végzett,időnként bele...bele káromkodva az éjszakába.
Másnap ugyan a fogsorával együtt megjelent,új szerep osztásban,ő játszotta a "Néma leventét".

2010. február 12., péntek

Amikor a hal ijesztget.

Ezt a kis történetet azért írom meg, mert a "horgász pályafutásom" alatt számtalanszor ironikusan megkérdezték,"van valami"? Legyen itt a válasz.

Fiam még a nyolcadikat járta (30 éve) és hétvégi csukázásra indultunk, kedvenc helyünkre. Előző nap hatalmas "zuhi" volt, amerre mentünk minden csurom víz, a sárról nem is beszélve, de ez a kedvünket kevésbé befolyásolta. Egy horgász a sár tetején is "megél". Nem is csalódtunk, délig fogtunk két szép méretes csukát, (mellette meg jöttek a retúrok), úgy látszik az eső után felélénkültek. Ahhoz, hogy továbbra is nyugodtan horgászhassunk, a két csukát szájbilinccsel együtt elvittük egy mellettünk lévő beálláshoz, ahova egy kis lépcsőszerűség vezetett le.
Most már nyugodtan vártunk, ha nem lesz több fogás, akkor is a mai nap a miénk. Nekiálltunk falatozni, mikor fentről, a partoldal magaslatáról árnyék vetődik ránk. Felnéztünk ( a nap éppen a szemünkbe sütött) és egy középkorú párt pillantottunk meg, ragyogó, fehér teniszruhaszerű szerelésben. Látszott rajtuk, hogy most nem csak a természet imádása volt részükről az elsődleges szempont , mivel a férfi úgy ölelgette a hölgyet, hogy még az óvodás gyerek is elszégyellte volna magát. Ez a dolog annyira nem is zavart, (magánügy) annál inkább felment a pumpám, mikor köszönés helyett a szokásos kérdés hangzik el a férfi részéről," ván válámi" és a hölgy fülcimpájára ad egy puszit. Először nem akartam válaszolni, de ebben a "válámi" szóban olyan hangsúly volt, ami azt sugallta a részéről, hogy mondhatsz nekem bármit, te csak egy horgász vagy és én ismerem a dumát.
-"Na most megfogsz lepődni Rómeó", így magamban és ugyan olyan hangsúllyal előbb "jó napot"-ot kívántam és ironikusan válaszoltam, "váán". Fiam oda súgta,-"mit köszönsz, nem látod milyen bunkó és miért kell megmondani mi van"? -" És mi"?-hangzik el a tudományos kérdés a hős szerelmes részéről, (köszönés sehol) most már a puszik egyre többször halmozzák a kényszeredet mosollyal ott álldogáló hölgyet, akin látszott, hogy jobb volna már ezt a folyamatot máshol folytatni.
-"Csuka", volt a véget érni nem akaró válaszom, de már százszor megbántam, hogy egyáltalán szóba elegyedtem. -"És megnézhetnénk"? Na már csak ez hiányzott.-"Ott van a másik lejárónál" és örültem, hogy sikerült megszabadulni a következő fennhéjázó kérdéseitől. Nagy ölelkezéssel
odamennek. A hölgy lemegy, a puszilós fentről nézi. -"Hol van, nem látom"?-kérdezi a hölgy. Nem szóltam semmit. A hölgy egyre jobban a víz felé hajol és egyszer csak.....Jézus Máriáááááám, hangzik el fej hangon. Nagy fröccsenés, a csuka az arca előtt szaltót leírva kivágódik a vízből, az agyon puszilt hölgy az ijedségtől úgy vágódott hátra a vizes, agyagos part oldalnak (szívéhez kapva), hogy másodpercek alatt felismerhetetlen lett a sártól. A "puszilós" látva "Júlia" helyzetét, (életét nem kímélve) nagy lendülettel vette magát a mélybe, aminek az lett az eredménye, hogy már fentről hódolt a téli sportnak, szánkózva, a fenekén csúszva érkezett szíve választottja elé. Különösebben nála még nem volt az állapot annyira vészes, csak a teljes hátsó fele (még a háta is) vette át a természet változatos színeit. Nagy nehezen, dagonyázva, egymást támogatva értek a " vesztőhelyre", a második csukához, aki már szintén kíváncsi volt, hogy mi folyik itt, nagyobb szaltót produkálva társánál, közvetlen mellettük megismételte az előadást, aminek hatására a két hős szerelmes egymásba kapaszkodva (hiába, a sírig tartó szerelem) olyat "zúgtak", hogy a maradék száraz helyet a testükön egy kis iszap pakolással megtoldották. A partra való felkúszás is megér egy fejezetet, (négykézláb,stb) de nem vagyok szadi, inkább az olvasó elképzelésére bízom. Mielőtt elmentek volna oda szóltam,(abban nem volt köszönet)-"Na látták"?-de se hang, se kép. Gyorsan felmentem a partra, utánuk néztem, de nem láttam, hogy a puszilós szája rátapadt volna a felismerhetetlenné vált cammogó sártömegre, sőt kérdően tekingetett a két méterre bóklászó ismeretlen felé.
-"Na,látod"-mondtam a fiamnak, ha nem állok szóba velük, ezt a műsort kihagytuk volna.
Megjegyzés: most már nem idegesít a"van valami"kérdés,mert akkor mindig a fent leírt jelenet jut eszembe.

2010. február 11., csütörtök

A "jól nevelt csuka".


Október volt, a csukázás ideje. Ilyenkor szoktam izgalomba jönni, (kedvenc horgász módszerem). Igaz, hogy aznap nagyon lehűlt a levegő (hirtelen mínusz tíz fokot), de engem ez sem tartott vissza. Irány a part. Itt már a szél is feltámadt, úgy, hogy a megszokott helyemen és környékén pár perc alatt "csontra" fagytam (pedig komolyan beöltöztem). "Akkor sem megyek haza", mondtam magamban (mert egy horgász, ha horgászni akar, ha kő-kővön nem marad, akkor is horgászik). Addig bóklásztam a parton, mígnem találtam egy aránylag "csendes" helyet. A víz itt nem hullámzott. Egy öbölnél helyezkedtem el, amit körbe ölelt a nádas. Nem volt ideális hely (de mikor van ideális?) a víz mélysége a part közelben alig haladta meg a fél métert és rengeteg nádtorzsa nehezítette a terepet.

Na,mindegy. Nekiláttam kishalat fogni (pedig előző nap az idő jó volt, foghattam volna). Eltelt két óra hossza, mire az első két bodorkát csali halnak sikerült megfogni, közben a kezem majd lefagyott. Az egyik "cejgot" a meder felé benyúló nádas elé dobtam, rögzített úszóval, (ólom a víz fenéken), a másikat az öböl elé úsztatva, hogy a kis hal hadd "térképezze" fel a terepet. A baj csak az volt, hogy a szél és a hullám állandóan kihozta az öbölbe, a sekély akadósba, úgy, hogy egy idő után, kis eresztékre vettem és ott hagytam ( a kezem már úgyis el volt gémberedve). Mivel állandóan elakadt, már nem is nagyon törődtem vele, inkább a másik úszóra figyeltem, ami úgy táncolt, ahogy elő van írva. Egész nap vártam...vártam, de semmi mozdítás. Már többször akartam abba hagyni, de nem bírtam, pedig már agyon fagytam. Már kezdett sötétedni, most már csak unottan néztem az úszók irányába. A sekély akadósba nem láttam az úszót. Adrenalin a "köbön", ugrás a bothoz és ahelyett, hogy megnéztem volna mi van, egyből bevágtam(igaz,hogy nem tudtam,hogy az úszó milyen régen tűnt el, ez nem mentség) és erős rántást éreztem, de aztán, semmi. A zsinór ott lengedezett a bot végén, úszó és horog nélkül. Elment és elvitte a "cejgot". Nem mondom, hogy örültem, de ez van ( volt már ilyen, meg még talán lesz is). A szerelést annyira nem bántam (volt belőle egy pár), inkább az izgatott,hogy ez a szerencsétlen állat, horoggal a szájában és kb. 2 méteres zsinórral , ha felakad valahova, mit fog szenvedni. Azzal nyugtattam magam, hogy hátha sikerül letépnie magát. Irány haza.
Otthon nem hagyott nyugodni az elszalasztott lehetőség, másnap vissza, ugyan arra a helyre.

Az idő nem változott, a helyzet az előző napi és kezdődött a várakozás. Az egyik úszót vissza a sekélyesbe. Dél körül, az úszó mozdul, kissé merül, megáll és eltűnik...a zsinór megy a dobról (szívem a torkomban),...meg áll...bevágás. Jön, nem nehezen, de jön, látom ahogy a kopoltyúja két oldalt kiszélesedik, ettől a feje kétszer akkorának tűnt ,már készültem a merítőért, mikor éreztem, hogy minden könnyű lesz. A szerelék megvan ugyan, de a csuka sehol. Rosszkedvűen emelem ki a horgot...rajta a bodorka, harapás nyoma sehol, hátában a hármas horog, de mi ez?...nézem és nem hiszek a szememnek, a kis hal farka végében egy másik hármas horog díszeleg. Jobban megnézem, ez a tegnapi horgom, amit elvitt. Megmondom, nem örültem, hogy elment, de valahol a lelkem mélyén megnyugodtam, hogy mégsem akadt fel (ennek tanúbizonyságát adta).

Nem mondom,nem kis fej törést okozott,hogy a horog,hogy került ilyen szakszerűen a bodorkába,de erre a választ mindenki fantáziájára bízom. Azóta azt a helyet, ahol az esemény történt, nem látogattam, mert ahol ilyen" jól nevelt" csukák vannak, hogy ami nem az övé vissza adja, ott az erkölcsi érzésüket tiszteletben tartom.

Megjegyzés: bár csak elmondhatnám ezt a mi világunkra

2010. február 4., csütörtök

Öreg horgász és a harcsa



Hát itt van megint előttem a kép, a bedőlt fa. Nézem és megelevenedik "az a nap". Minden úgy indult,mint máskor, csukázni készültem. Úgy volt,hogy a szomszéd horgász is velem jön, de elaludt és nem volt hajlandó felébredni a világ összes haláért sem . Kissé bosszankodtam , mert ha a reggel nem jól indul, általában az egész napra is rányomja bélyegét, nem beszélve arról,hogy magamra vállaltam két személy horgász felszerelését, mivel neki csukára , nem volt "becejgolva". Na, mindegy, irány a lagúna.Feldobtam a "mocit" a csónak végébe, elhelyeztem a cuccokat, (ennek a műveletnek a továbbiakban még lesz jelentősége ) és egy kis lámpalázzal (ez mindig meg van nálam, pedig már negyven éve horgászom) kisiklottam a "nagy vízre", onnan néma csendben, (itt már evezve) beálltam a "bedőlt fához". Ma úgy határoztam, hogy itt tanyázom, mivel úgyis rekkenő volt a hőség, az öreg fűz fa meg jól árnyékol (nem egy utolsó szempont). Ezt a helyet különösen szeretem, mivel a "civilizáció fertője" még nem tört be (habár néhol már kezd megmutatkozni, konzerv doboz, reklám szatyor stb.) és a "homo sapiens" sem jelenik meg (minek, hiszen rajtam kívül senkit nem tudna bosszantani, az pedig nem buli). Fél óra múlva már a két úszó az élő kishalakkal már táncolt a vízben. Nem számítottam mindjárt kapásra, mivel a gyakorlat azt mutatta, hogy az általam megzavart környéknek meg kell nyugodnia (meg nekem is). Ilyenkor szoktam a természet titkait fürkészni. Itt láttam azt, hogy a kis csukák milyen "technikával"szerzik meg az élelmet. Mivel rendkívüli ragadozó(még a kisebb fajtársát is megeszi) ezért ösztönszerűen elbújik (főleg nyáron), a kisebbek azért, hogy ne legyenek áldozatok, a nagyobbak meg a támadást innen indítják. Egy aránylag sekély part szakaszon álltam, jól átlátszó volt a víz, amikor egy 10 cm. körüli csukát pillantottam meg,a közeli bokor alól húzott ki,úgy kb. öt másodperc múlva megjelent egy másik,......... harmadik, negyedik....és egyre többen,úgy kb. 20-an lehettek. Félkör alakban "felálltak", fejüket az előttük lévő parti hínár felé fordítva vártak, amíg mindenki el nem helyezkedik. Mikor a csatasor rendeződött, a legszélső csuka, (amelyik a parthoz legközelebb volt), hirtelen bevágódott a hínárosba és a következő pillanatban már nem lehetett mást látni, csak a felkavart iszap által zavaros vizet. Néha elő villant egy-egy kishal fénylő oldala, de mire a víz kitisztult, a csatatérnek semmi nyomát nem lehetett látni.Ez a jelenet félóránként megismétlődött. Az élmény hatása alatt ültem vissza a helyemre, figyelve a rengeteg madár csicsergését. Lassan ment az idő, mivel semmi rablást nem láttam (pedig már három óra hosszat itt ülök, kajáltam is), elbambultam. Lábam mellett a két bot, felkapó kar kinyitva. Magamban elemeztem a mai napot, úgy ítéltem meg, hogy lehet, hogy a szomszéd jobban járt mint én, mert semmi jelét nem látom a halmozgásnak. Ilyen hangulatban morfondíroztam, mikor úgy másfél óra múlva, a lábamnál lévő orsóról (amelyiket a fűzfa belógó ágai felé nézett), lassan tekeredik le a zsinór. Jól van, nem hiába vártam rád, mondtam magamban és átfutott rajtam az ősi zsákmány szerzés ingere, minden ideg szálam az eltűnt úszó felé koncentrálódott,-vigyed,...vigyed csak...jól van még mindig viszi...bevágjak..nem, még várok, de mi lesz ha ott hagyja? A zsinór mozgása lassulni kezdett, majd megállt, mooooost...és a bot pillanatok alatt úgy hajlott meg a kezemben, mint mikor az erőművész egy vas pálcát meggörbít. A bevágás nyomán akkora rántást éreztem a csuklómon, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Mindenre számítottam, de erre nem. Úr isten, mekkora csuka lehet (másban nem tudtam gondolkodni,mi más lehetne) és teljes erőmmel igyekeztem a zsinórt feszesen tartani, ne hogy meglazuljon, mert akkor "annyi". A hal meg csak húz kifele a nyílt víz felé, esze ágában sincs lassítani. A zsinór szakadásától nem kellett tartanom,(30 méter fonott előke,22 kg-ra hitelesítve) csak a kezem bírja, ...de mintha lassulna,sőt majdnem megállt,.....ott van láttam,láttam a hátát...keresztbe fordult a víz tetején..de ez nem csuka...harcsaaa ??? Hú ...mekkora lehet.. a hátát azt marha nagynak láttam, igaz, hogy lehet vagy 25 méterre tőlem,...hát ilyet, ekkora harcsát még sosem fogtam,..mit szól majd az alvós szomszéd...meg a többiek, ez nem sűrűn történik meg ,(Péter barátom NYOLC évig várt rá,míg fogott egyet...na de ha ezt megtudja). A halam fárad, már egyre gyengébb a húzása, sőt már egy párszor magam felé sikerült fordítani...csak el ne menjen...húzom.. sikerült egy métert magam felé vonszolni...jaj...belement abba a rohadt nagy hínár szigetbe...neeeeem, ilyen nincs,kezd szakadni rólam a víz. Hát megőrülök...itt van, de nem mozdul, megközelíteni nem tudom,(csónakot meg nagyon kikötöttem, ha azzal kezdek kínlódni, biztos elmegy...jaj szomszéd, miért kellett ma elaludnod). Most már mindegy, lesz ami lesz, elkezdem teljes erőmből húzni a halat, ha törik a bot, nem érdekel. Dühös vagyok az egész világra, kezd rajtam úrrá lenni a kétségbeesés. Húzom a halat, olyan mintha egy hatalmas fatuskót húznék...nem mozdul...lehet, hogy már nincs is rajta, hát akkor ennyi.... és szinte rutinszerűen tekerem az orsót...lassan jön a hínár köteg...jön...már itt van úgy 5 méterre...de furcsa...mi az ott a hínár tetején...egy hatalmas halfarok. ITT VAN!!!.Beletekeredett a hínárba, mondtam hogy szép az élet. Jól van, most már az enyém vagy "picikém". Gyere,gyere...úgy van...tudod te hogyan kell viselkedni...de szép vagy...ez az ...már csak 2 méter...nehogy most kezdj szemétkedni...akkor se mész el...itt van...na még egy kicsit...ez az, most gyere szépen , most vigyorogj azzal a széles bajuszos pofáddal, de nekem akkor is szép vagy,...na gyere.... hol a merítőm...hol a merítőőőőm,...nem, ez nem lehet igaz, hát persze úgy volt , hogy a szomszéd hozza, mert neki nagyobb van, de most egy siiiiincs.Mit csináljak, azt hiszem bele nyúlok a pofájába...igen, de ott áll ki a hármas horog ...(???????????) megpróbálom a fejét legalább kiemelni a csónak oldalához...csak a drót előkét érjem el, akkor már nincs gond....Ez az, itt vagy a kezemben, fogom a drót előkét, hú, de nagy vagy, nagyobb mint a lány unokám, lehetsz másfél méter. Na most szépen Iván bácsi feljebb húzza azt a nagy fejedet, úúúgy.....gyere...na,...mi van?...hát az előke itt van a kezembe,...hova mész , mi ez itt ....a horog???? de hová tűnt az egyik ága.....letööört???......... Megbénultam!.....Nézd,hogy kiszabadult a hínárból, még a farkával elköszön...menj...menj .....menj...menj...most már tiéd a pálya. Kegyetlenül érzem magam, ezt nem lehet megemészteni, még egyszer végig gondolom, hogy mit lehetett volna tenni,....de hogy az a nagy hármas horog letörjön......hát ilyent. Azt hiszem innét már nem kell folytatnom a történetet, sejthető, hogy két hétig rá sem tudtam nézni a horgász cuccra.



Megjegyzés: Azóta sokszor próbálkoztam azon a helyen, hátha találkozunk, de a víz tükrön csak egy rövid feliratot hagyott a farkával, "egyszer volt Budán kutya vásár". Azóta tudom, hogy ez a halakra is vonatkozik.



Vicc

Ez vicc nekem nagyon tetszik.

Két barát találkozik.

Jaj,de régen találkoztunk,mi van veled?
Megnősültem és egy vállalkozásom is van.
Igen,-és milyen az anyósod?
Rettenetesen"randa", úgy néz ki mint a "loch nessi szörny", de az üzleti életben "f e n o m é n", de a sógornőm....
Miért, az milyen?
Az...hát az...még rondább, olyan ronda, mint az első és a második világháború együtt és ha sokáig nézed, megláthatod rajta a harmadikat is, de az üzleti életben fantasztikus, "s z u p p p e r".
Na és a feleséged?
Jaj...azt ne is mond. Az olyan ronda, hogy túl tesz mindkettőn, lehet, hogy az apja Frankenstein volt, vagy Quasimodó, de lehet, hogy mindkettő, de az üzleti életben "e x t r a szuper fenomén".
Miért, mi a vállalkozásotok?
SZELLEM VASÚT.

2010. február 1., hétfő

"Nyugi"


Már két napja a nyugalom szobra vagyok. Történt ugyan is, hogy egy ideje a feleségem egy bulvár újságnál is érdekfeszítőbb újságokhoz jutott, bevásárló üzletek reklám tájékoztatója. Nekem gyanús volt, hogy egy ideje oszt, szoroz, gyököt "von, (minél kisebb számok elérésére). Gyanúm, beigazolódott. Apukám, (ritkán szólít így), úgy készülj, hogy két nap múlva elmegyünk bevásárolni," AKCIÓ" van. Hát lehet ellenállni ennek a varázsszónak (részemről lehetne, vannak élményeim), de a békesség kedvéért úgy döntöttem, hogy ha bármi is történik, nem leszek ideges és hogy biztos legyek a dolgomba, két napig dupla adagú nyugtatót vettem be. Így tuti, hogy biztos a siker. A nejem által várva várt napon, le is mentem a kocsit kiszabadítani a "hófogságból". Elő a hólapátot és az ajtó magasságáig feltöltött havat, amit az út közepéről, takarítás ürügyén, az út szélén álló autókra tolták, megpróbáltam eltüntetni. A baj csak az volt, hogy a közelben nem volt szabad hely, ahova a havat tehettem volna, így kénytelen voltam az autók között botorkálva kb. nyolc méter távolságra elhordani.- Nem számít, nyugtáztam magamban. Kb. két óra alatt már kész is voltam, de még hátra volt a kocsin lévő 20 cm-es hó. -Ez már gyerek játék, gondoltam és a magammal hozott seprűvel elkezdtem kotorni a havat, ami nem találva utat másfelé, csak az én félcipős lábamat kapta telibe.
Ez még jó párszor megismétlődött, de azt nem értem, hogy miért nem izgatott különösebben. Közben egy hasonló helyzetben lévő sorstárs, elkérte a hólapátot, amit fél óra múlva hiába kerestem, mindenestül eltűnt.-,Úgy is kijárt a nyele, nyugtáztam magamban, de miért van olyan melegem? Elkezdtem volna az ablaktörlőt tisztogatni, hát nem odafagyott. Határozott mozdulattal felemeltem,...de mi ez? A törlőgumi rész ott díszelgett egymagába a szélvédőn, levált. A másikhoz már hozzá sem nyúltam. Irány haza. Nejem csodálkozva nézte, hogy miért cserélek zoknit, de nem kérdezett semmit, mikor meglátta a térdig vizes nadrágomat-Gyerünk, nem érünk rá, mondtam és végre elindultunk. Útközben azt kérdezte,-miért erre megyünk? Mert mindig erre szoktunk menni bevásárolni, mondtam. -Ja nem mondtam, szólt , hogy megnyílt egy másik üzlet, oda megyünk. Na majd én megmondom, hogy merre menj! Ettől féltem. Na, mindegy, azért valahogy odaértünk. A parkoló fele még tele volt hókupacokkal, sikerült a leghátsó, leglehetetlenebb helyen megállni. A csarnokba érve, jó meleg volt, csak az volt a baj, hogy mi rétegesen öltözködünk és mire a réteget lefejtenénk magunkról, addigra bezárnak. Nem csináltunk belőle különösebb ügyet, az ingyen szaunát elkönyveltük. A kiskocsit tolva, (ami erősen balra húzott és időközönként az egyik kereke nem ért a talajhoz és úgy forgott mint egy búgócsiga) kissé bizonytalanul vetettük be magunkat az ismeretlenbe. Megbeszéltük, hogy először az üvegeket váltjuk vissza,...de hol van az üveg vissza váltó. Az ötödik kör után, megkérdeztük a pénztárost, aki mondta, hogy a külső csarnokrészben van és ha ott leadtuk, menjünk a vevőszolgálathoz, ott fizetik ki.- Oké, minden tiszta-mondtam, de gyerünk. Alig mentünk húsz lépést, nejem előveszi pénztárcáját és valamit keres benne. Lenéz a lába elé, körbe forogva vizsgálja a kövezetet. Mi van, kérdezem egy kissé ingerülten, mert mintha a fülem mögött elkezdett volna zsibbadni a tarkóm. Kisvártatva megszólal,- azt hiszem, hogy otthon felejtettem a listát, amire felírtam, hogy mit kell venni.-Ne izgasd magad,-mondtam, és azzal előkaptam a szatyorból a fél év alatt össze gyűjtött prospektusokat. Mit volt mit tenni, elkezdtük böngészni. Lassan azt vettük észre, hogy egy kisebb csoport kezd körénk gyűlni, azt hitték , hogy prospektust osztogatunk. Kitörtünk a gyűrűből és meg se álltunk a péksüteményesig, ahol mindjárt sikerült a legszűkebb helyen megállni és a bevásárlókocsi a második világháború tank összecsapásait szimulálta a többi bevásárló kocsival. Egy idő után megérkezik nejem és közli, hogy baj van, nincs nylon zacskó.-Nylon zacskó?- kérdezem, itt péksüteményt árulnak, de már meg se várta a mondani valómat, mert egy hölgy kezében meglátott egy zacskót és rövid konzultálás után megoldódott a kérdés, (hogy hogyan,máig sem tudom.) Már vége felé jártunk a beszerzésnek, csak a zabpelyhes golyókat kellene megtalálni. Igaz, hogy még ez idáig ilyet még nem vettünk, sőt, csak fényképen láttunk, de akcióóós! Hát nem mondom, ennek az árú keresésénél már az egész tarkóm kezdett bizseregni, (merülőben a nyugtató hatása). Végül egy eldugott helyen a polc aljában,(ott ahol az árak a földön járnak) közel félórai keresés után meg lett, már csak számomra kellett megkeresni borotvát, ( én már szívesen le is mondtam volna, inkább szakállt növesztek, csak kezdjünk innen kimenni) , de az asszony szerintem megijedt az elképzelt ábrázatomtól és addig tűnt fel itt és ott, mígnem két csomag borotvát hozott, (nagyon megijedhetett, hogy komolyan gondolom amit mondtam). Amikor már meguntuk a macska,egér játékot (hol megtaláltam a nejem, hol nem), úgy döntöttünk befejezzük a további megpróbáltatást. A pénztárnál haditervet készítettünk, hogy melyiket támadjuk le. Az egyiknél, már csak egy vevő volt, igaz, hogy sok cucc volt a szalagon, de a valószínűszámítás szerint hamarosan ránk kerül a sor. A pénztáros mint a gép tologatja az előttünk lévő vevő árúját,- 34500 Ft -mondja. Bankkártya elő, kód, lehúzás egyszer, kétszer,...nem fogadja el,... próbálja mégegyszer, a helyzet ugyan az és még legalább 15-ször ugyan az. Közben előkerül a kódos nő barátnője és elkezdődik a konzultáció. 10 percig telefonálgattak, (nyugalom,nyugalom,csak miért kezd fájni a fejem? ) Úgy döntöttünk, hogy vissza pakoljuk az árut a kocsiba és stratégia nélkül beállunk a mellettünk lévő pénztárhoz kb. a hatodik vevő mögé. A mi árunkkal különösebb baj nem volt, hacsak az nem, hogy a fonott kalácsnak nem találják a kódját (mindenféle jegyzetek átnézése után se), a harmadik pénztáros végül kiabálva közölte: 27 36 45 és még hét nulla. (nem mondom, ez aztán inkognitó). Irány az üveg visszaváltó, de mintha a zsibbadás a lábamba is kezdene beleállni. Az üveg visszaváltó szuper, AUTOMATA. Csak bele kell dobni az üveget és máris blokkolja. Na végre, a technika az technika . Csoportosítjuk az üvegeket, nehogy megzavarjuk a gép memóriáját és az egyforma címkéjűt egymás után tesszük a gépbe, de ... mi van? A harmadik üveget nem fogadja el. Egyeztetünk, még van kettő ugyan olyan, bedobjuk azokat is, de ezt sem fogadja el, sőt mintha bele jött volna, az egri bikavér is válogatásra kerül, egy elfogadva, kettő vissza. Nejem még nem adta fel, vagy tízszer próbálkozott és dühösen letépve a blokkot sietve ment a vevőszolgálat felé, ahol egyenlőre a pultot nem lehetett megközelíteni. Most már mindegy,a gyógyszernek már elment a hatása, így csak azt hajtogattam magamba,
NYUGI!

Azért valahogy kikerültünk a levegőre , ( a szauna első osztályú volt). Megpróbáltunk a "háromkerekű" bevásárló kocsival eljutni az autóig. Hát megmondom őszintén, az országos "kék túra" sem piskóta, de a "tíz próba", (volt az tizenöt is) amit sikeresen végig csináltunk, megér egy misét. Eredményeképpen, már az ötödik akadálynál (fél méteres hóbucka), átjutásánál, kiújult a lumbágóm és innentől kezdve, már nem emlékszem semmire. A kocsiban(nejem azt mondta, hogy egyedül ültem be), erős köd vett körül, ami az ablakok párásodásának volt köszönhető. Semmi gond nem lenne, ha megtudnék mozdulni, így a nejemnek jutott az megtisztelő feladat, hogy a vastag téli kabátjába akrobatikai műveleteket végezzen, csak pont én előttem maradt párás, mivel tőlem nem fért oda, ( énnekem meg a kiszállás lett volna az utolsó utam), így minden hová kiláttam, csak magam elé nem. Nagy nehezen elmaszatoltam a párát és következett a "Dakar rally" téli változatban (ilyen még úgysem volt). Azt hogy ezt megúszta mindenki épp bőrrel, az kész csoda, ( ezt látta volna Palik).



Hazaérve ( a lumbágót is vittem magammal), következett a Himalája megmászása (kivételesen jó volt a lift, van isten). A kapuig sem volt könnyű eljutni, mivel a délelőtt oda hordott hó hegyet (amit én csináltam), csak nagy kerülővel ,szűk "hágókon" átjutva tudtuk elérni. A hősies küzdelem után,"megtépve, de törve nem" rogytam le a fotelbe, igyekezve nem emlékezni a múltra. De jó itthon, most már tényleg nyugi és jólesően nyújtóztam el. Nyugalmamat a telefon csengése zavarta meg. Nejem vette fel, kétségbeesetten figyeltem minden szavát, vajon kell e a fotelból katapultálnom.- Jó rendben...jó...hány órára....jó..majd meglátom, hogy melyikünk...apádnak kicsit fáj a dereka, de majd megoldjuk , hangzott el a telefonbeszélgetés egyik fele.Mi vaaan?-kérdeztem, reménykedve, hogy személyem kikerül a látókörből. Semmi..semmi. A gyerekek (ez a fiam és a menyem) délután nem érnek rá, Vivike (ő a nagyobbik unokám,ötödikes) ide jön, át kell venni vele a leckét, Atikáért (ő másodikos), fél négykor el kell menni az iskolába, este meg el kéne vinni fél hatra edzésre, nyolcra már haza is lehet érni. Melyiket vállalod?.....de tudod ma mennyi dolgom van, mosni akarok, a kaja sincs kész, főleg, hogy jönnek a gyerekek. Ebben a számomra drámai helyzetben, eszembe jutottak a hősök, akik testi épségüket nem sajnálva indultak a harcba, (ehhez képest az én lumbágóm említésre sem méltó). Nincs semmi gond, csináld amit beterveztél, a többit majd én megoldom-volt részemről a válasz és újra felszívtam magam a délutáni műszakra. Hát a délutáni tanulás, igaz hogy fizikailag nem zsibbasztott le, de idegileg ugyan csak erősen igénybe vett, mivel a kisasszony esze a meglátásom szerint János vitéz helyett ( aminek az elemzését már negyedszer élem át, két gyermekem, most az unoka és 55 évvel ezelőtt még én is, de még hátra van a kisebbik unoka, elmondhatom eléggé kijártam ezt az iskolát) az esze valamilyen fiú körül járt, úgy hogy kénytelen voltam az elképzelt fiút Jancsival behelyettesíteni, hogy mégis a témánál maradjunk.Valószínű a Jancsi név nem nyerte meg tetszését, mert a verselemzés vegyes személyekkel lett befejezve. Nem volt könnyebb a többi tantárgy felé sem orientálnom, mivel a sajt papírokra firkantott apró szívecskék, arra akartak utalni, hogy papa, ma nehéz dolgod lesz, vegyük minél rövidebbre a dolgokat . A "tanulás"után úgy tűnt el az asztal mellől mint a kámfor és pár másodperc végeztével a másik szobából géppuska szerű ropogással beindult a számítógép billentyűzete és ahogy diszkréten oda- oda pislantottam a barátnők lelkizése elöntötte a képernyőt. Na de térjünk vissza az életbe, ami azzal folytatódott, hogy haza hoztam a kicsit (na nem rohantam, így is jóval előbb indultam el). Itthon vacsora, indulás edzésre, ahol a szülőknek a váróban az első osztályosok kiszuperált székeibe a középkor összes kínzó érzését fel lehet idézni, főleg hogyha a nadrág dereka a kihízás stádiumában van + lumbágó. Hazaérve, közöltem, hogy most már(azt hiszem ideje volt), az atyaúr istennek (nyugi) sem állok rendelkezésére. Nejem megértően mondta,-jól van apukám, pihenjél.Pihenésképpen oda ültem a számító gép elé, amit nemrég kaptam, (hadd fejlődjön az öreg, igaz, hogy mérnök ,de a kormány program,... hogy nem lehet egy lábon megállni,... mindenkinek tovább kell képezni magát, hát ebbe a programba vontak bele a gyermekeim). Egyenlőre még nem tartok a szoftver fejlesztésnél, mivel a @ jelet is nagy nehézségek árán tudtam elővarázsolni, de a játékok területén irtó jó kiismerem magam, (ha jól emlékszem ezt a területet nem érinti a kormányprogram). Meg említették a blog írást is,amibe mint fejlődni akaró nyugdíjas bele mentem. Hát így történt meg , hogy a bevásárlás napján este kikapcsolódás-képpen, különböző blogokat olvasgattam és egyre, másra találtam nagyon jó írásokat. Elkapott a hév, hogy ezekre jó volna az én véleményemet is leírni. Bele is vetettem magam,úgy hogy egyik blog olvasás a másik után. Már vagy tíz blogot átnéztem, (a zsibbadás elmúlt) mire elhatároztam, hogy reagálok a témákra és annak"rendje-módja"szerint elküldtem. Meg kell jegyeznem, hogy a szomszéd szobából,(nem tudom milyen filmet nézett a nejem) a tv-ből olyan éktelen veszekedős lárma hallatszott be ,(még lehalkítva is) hogy a leírt két soromba annyi hiba volt, hogy amikor vissza olvastam, fogalmam sem volt, hogy mit írtam, nem is beszélve arról amikor, rákattintottam a hiba javítóra, az egész lapom sárga lett. Jóleső érzéssel feküdtem le (óvatosan,a lumbágó még élt) és kezdtem újra átgondolni a napot, mikor egyszer csak valami nem hagyott nyugodni. Bekapcsoltam a számítógépet és újra megnéztem, hogy mit írtam a megjegyzés rovatba. Még egyszer vissza olvasom......úristen, ilyen nincs, ...össze kevertem a két blog írásának véleményét egy írásba, így az illető akinek írtam, ugyan csak furcsán fogja értékelni a számára küldött (így zagyva) szöveget. Idegességemben akkorát káromkodtam, hogy elnyomtam a tv.ricsajt, amire a nejem benézett. Mi van?-kérdezte,mit ordítasz? I N J E K C I Ó T kéreeeek-,mondtam,mára ez már bőven elég. Ez az éjszakám a színházi világ légkörében telt el,"lenni vagy nem lenni", és hogy a dráma folytatódjon, másnap a húgom jelzi, hogy az egyik blogra adott megjegyzésem (ez nem a fent jelzett) nem arra a címre küldtem, ahova fogalmaztam, hanem teljesen máshova(igaz hogy a cím között volt hasonlóság).

Most már csak azt szeretném tudni,hogy hol a francba fáztam úgy meg!



Megjegyzés: ezt a kis történetet nem én írtam,hanem az ÉLET.