Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. augusztus 31., kedd

Szomszédasszonyok 3.rész

„Rossz szomszédság, török átok” tartja a közmondás, de nem úgy, ahogy Gyuri bácsi és Józsi bácsi feleségei között kialakult. A helyzet ugyanis az, hogy akárhogy is alakul közöttük a dolog, a vége, hogy nem bírnak egymás nélkül meglenni, mivel a „pletykázás” lehetősége olyan erővel tartja össze barátságukat, hogy nincs az az erő, ami szétválaszthatná őket. Most is sietve mennek a „konzultációs” helyre, (a kerítés mellé) ahova már egy kitaposott ösvény vezet (húsz éves ingajárat eredménye.)

Mari néni (Gyula bácsi felesége): (óvatosan körülnéz, majd suttogva). Szomszéd asszony, gyüjjék mán egy kicsit közelébb, rendkivüli dolog történt velem az éccaka.

Bori néni (Józsi bácsi felesége): (ijjedt arccal). Mi történt? Gyula felébredt? Akart valamit?

M: Ne is mondgya!!! Képzelje, az éjjel láttam ufot. Majd frászt kaptam, még most remeg a hangom.

B: Na ne izgasson, meséljen már.

M: Az úgy vót, hogy éccaka nem bírtam alunni. Kiáltam a kertbe, fehér hálóingben a hulló csillagokat nézni. Ahogy ott állok és merengek, az ucca vége felöl hangos furcsa zaj, olyan fogcsikorgatás féle. Nem kell mondanom, hogy a zabszem…Szóval, ott állok kővé meredve, amikor fejmagasságban imbolyogva közeledik egy fénycsóva, mellé az az iszonyú fogcsikorgatás.Egyszer csak, ahogy a kapuhoz ér, a fénycsóva befordul felém és egyenest rám világít. Hát…hát…azt hittem rögtön elájulok, nem kaptam levegőt. Próbáltam a szívemhez kapni, de az egészből csak nagy hadonászás lett.

B: És mi történt, mit látott?

M: Igazság szerint látni nem láttam semmit, mert a fény elvakított, de azt hallottam, ahogy a csikorgás egyre gyorsabban távozott és a fény a maguk udvarában forgott körbe, körbe. Innentől már nem emlékszem, mert félig ájultan estem be a házba. Mondja, maga nem vett észre semmi különöset az éccaka.

B: Neeeemmm, ha csak a Józsi állapotára nem gondolok

M: Miért, mi történt a Józsival?

B: Hát úgy különösebben semmi, megint a szokásos bepiált állapotban tért haza az éjjel, elment hazulról délután, hogy haza hozza a talicskát, amit kölcsön kértek és útközben jól berúgott. Nagyon sokat ihatott, mert azt mesélte, hogy útközben az egyik ház kertjében egy szellemet látott, és a két kezével hadonászva hívogatta. Na nem kellett neki sok, úgy kotort haza, hogy még a bejárati ajtót sem találta, csak forgolódott a fejlámpával a fején, mint egy tojó galamb.

M: Na ezt jól megettem, Józsi, Józsi, így kibabrálni velem. Jaaaj, most látom, hogy milyen szép nagy uborkái vannak a kerben.

B: Uborkáááák? Hol? Nekem nics is uborkám.

M: Ne mondja, ott szemben a kerítés mellett.

B: Az nem uborka. Főzőtök

M: Igeeeen? Hogy hogy ilyen kicsi, már rég be kellett volna érnie.

B: Nem tudom, de a maga ribizli fáján gyönyörüek voltak a szemek. Nem győztem csodálni.

M: Arra a kis fára gondol. Az nem ribizli volt, az törpe cseresznyefa.

B: És csak ilyen picire értek be a szemek? Mekkora lehetett a magja?

M: Mekkora, mekkora, látom valami nagyon nem tetszik magának. Csak tán nem azt a motoros permetezőt irgyli, amit most vettünk

B: Irigyli a franc. Akkor sem kéne, ha ingyen adnák, csak a pofámba fújja a permetlevet.
M: Jaj, de megjátsza magát,… azt hiszi, nem látom, hogy öreg korára hogyan próbálja két káposztafejjel nagyobbitani a bögyeit, Amikor a Smici Misi jön, maga úgy ágaskodik, hogy lemetszen egy faágat, azért, hogy a káposzták jobban érvényesülhessenek. Szegény Misi, magánál megkapja az előjátékot, otthon már a nyolcadik gyereknél tartanak.

B: Na maga jobb, ha hallgat. Magát csak úgy lehet látni a kertben, hogy csak a fara látszik. Állandó négykézláb hajolgat. Csak azt nem értem miért mindig az utca felé néz a tompora. Satyesz Jenő is itt áll meg a kapu elött a lovait itatni, folyik is a nyála rendesen. Sokszor nem is lehet tudni kitől van a nagyobb tócsa, a lótól vagy Jenőtől? A kocsmában is, ha magáról beszélnek, csak úgy mondják, hogy a Gyula „felesegge”.

M: Nanananana. Ez most vicc volt, vagy komoly.

B: Komoly.

M: Azért, mert viccnek durva lenne. Na de aztán maga is kitesz magáért. Látom, levágta a rakott szoknyáját minire. Most aztán kilátszanak a vékony virgácsai. Na és az a magas sarkú papucs. Úgy csámpázik benne, mint egy sánta bögyös galamb. Nem fél, hogy egyszer nyakát szegi ezen a göröngyös telken.

B: Nahát, azért maga is kinéz valahogy azzal a sok pacsulival az arcán. Mondja, nézett már tükörbe. Nem hiszem, mert akkor biztos halálra rémülne. Igaz, pacsuli nélkül is elég ijjesztő. Mondja, a Gyuri gyomrának nincs ingere mikor magára néz. Azt hiszem az erotikát csak csukott szemmel ismeri.

M: Én csak azt szeretném tudni, mi lesz a bögyeivel, ha vége a káposzta szezonnak.

B: Jaj de érdekli. Látszik, hogy nincs fantáziája, az agyát nehezéknek használja? Mit gondol, a disztök nem teszi meg a magáét. Azokban még a fazonban is lehet válogatni. Maga meg jobban tenné, ha aláducolná őket, mert nem jól mutat, ahogy a térdeit veregeti menés közben.

M: Aranyoskám, azért vigyázzon a szájára, ha gyorsan beszél, mert nem lehet tudni, hogy a protézise melyik pillanatban fog kiesni. Ajánlom a fogsorrögzítőt.

B: Ha már ennyire nézi a reklámokat, akkor biztos ismeri a kopaszodás elleni hajszeszt. Ahogy elnézem, szüksége lesz egy jó pár literre… de figyeljen csak, itt jön ez az ősz hajú, kékszemű férfi. Nemrég költöztek ide. Olyan udvariasan, mosolyogva köszön. Múltkor megkérdezte, hogy nem volna könnyebb létráról metszeni az ágakat, mert az ágaskodásban könnyen el lehet fáradni. Lehet, hogy valamit észre vehetett, mivel az egyik káposztafej minden áron ki akart csúszni a helyéről, de lehet, hogy a tangámra kiváncsi.

M: Tőlem is megkérdezte, hogy nem fájdul meg a derekam egész nap ebben a hajoldozásban. Mondtam is neki, hogy „teljesen mindegy, hogy elfárad vagy nem, úgy sincs, aki ezt a derekat értékelje”.

B: Erre ő mit válaszolt?

M: Hát annyit mondott, hogy „további jó munkát”, de mintha zárkozottabb lenne, mindig siet mikor ide ér.

B: Ne csodálkozzék, szerintem attól fél, hogy két ilyen szemrevaló érett asszonyokba belé találna esni, de azt hiszem, abba kell hagynunk a társalgást, a két öreg már toporzékol, mint két kivénhedt bika. Szeretnék már átvenni a trécselő helyet. Azt hiszem a Józsi, most fogja előadni, hogy éjszaka hogyan bírkozott meg a szellemmel