Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2012. december 31., hétfő

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK
                                  BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK

2012. december 23., vasárnap

BÉKÉS,BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK

HONFOGLALÁS

Kedvenc fotelom......VOLT.

2012. december 15., szombat

Amikor minden jóra fordul.

Helyzetjelentés Cilikéről
"Ha mi ezt előre tudtuk volna?" hangzik részünkről a megszokott szólás-mondás. Legtöbbször akkor szokott elhangzani,amikor valami balul sikerül.Ilyenről most szó sincs. Amit már az előzőekben írtam,a hazajövetelnél Cilike viselkedése felülmúlta az én két cicám (Pindur és Cirmi) viselkedését. Az igazi meglepetés otthon ért. Cilike a cipellkébe nem sokáig időzött,kisétált...körülnézet,majd ránk nézet és a legnagyobb nyugalommal elindult felfedező útjára. Pár perc múlva már  tisztálkodásba kezdett és kérdőn nézett ránk. Szeméből kiolvastuk,"oké minden,de kaja,pia (tej) sehol, pedig háromcsillagos szállodára számítottam". Így aztán már első perctől  úri kiszolgálást kapott. Meg is hálálta,mert egyből elfoglalta a TV-s fotelomat (a nejemét meg a Pindur). Mikor meggyőződött,hogy elég kényelmes,az ágyamat vette ellenőrzés alá és megállapította,hogy"szupi", azaz gazdi,"majd szorítok neked egy kis helyet". Még a toalett megtekintése és dolog elvégzése volt a programjába? (úgy kaparta a dolog elvégzése után az almot,hogy attól féltem a tíz emelet összes lakója megjelenik.)Egy kis "nasi" után elhelyezkedett a lábamnál és álmában valószínű visszament a nyári dzsungelbe. Eltelt egy hónap és jelentem: Cilike jelesre vizsgázott! Mintha itt nevelkedett volna. Játék egerét úgy pofozza,hogy az egyik szobából a másikba repül,élvezi a meleget ( volt belőle hiánya). Hogy mi van ebben olyan különös,hogy ilyen ovációval írok róla? Mert ez fordítva is történhetett volna,értem ezalatt,hogy pokollá is tehette volna az együttlétünket(mert a szabadban nőtt fel). Ha ez így történt volna, a szívem szakadt volna meg visszavinni a szigetre télire vagy menhelybe adni. Most már együtt nézzük a TV-t és amikor meglátja a képernyőn a horgászt és a horgászbotot,felül,nyakát előre nyújtja, megmerevedik és ugyanolyan éberen figyel, mint mikor velem együtt horgászott a parton.( A stég szélénél hasalva lapult és amikor megmozdult az úszó, Cilike villámgyors mozdulattal jelezte "KAPÁS VAN!!!" (Persze a kisebb halak nem jutottak el hozzám,már menet közben az éles karmai között landolt). Hát röviden ennyit. Pindur és Cirmi egyenlőre kíváncsian figyeli,hogy egy "vadmacska" milyen dolgokkal jön elő.
Ui: Ja,még csak annyit,hogy amióta meghoztam ,egyfolytában megy az ütvefúrógép a felettünk lévő szobába és a cicáimat nem zavarja (pedig én már falra mászok). Lehet,hogy átmegyek macskába!!!!!!

Lehet,hogy álmában most "pecázik".
http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=7186263733875536697#editor/target=post;postID=4879589858831490042

2012. november 21., szerda

CILIKE

Sokáig tanakodtam magamban,hogy a Cilikével lévő kapcsolat kialakulásáról szóló emlékeimet megírjam e? Mivel az elmúlt időszak emlékei mély nyomott hagytak bennem,úgy éreztem,hogy le kell írnom,ha másért nem, a jövőben ha olvasom, ugyanúgy visszatudjam kapni ezt az érzést. Állatbarátok biztos  átéltek hasonlót,akik nem,azoknak egy kis üzenet a hűségről.
Helyszín: Angyali-sziget, Ráckeve mellett a soroksári dunaágban. Négy éve kezdődött,kora tavasszal. A szokásos hajnali horgászáshoz  készültem és azon az ösvényen amelyikről kijutok a vízhez a szürkületben három kiscicát vettem észre. Kettő nagyon hancúrozott,(ők nagyobbak is voltak) az egy kisebb,  gubbasztva figyelte őket. Amikor észrevettek,beugrottak az út melletti elhagyatott üres telekre és kissé elbújva kíváncsian kukucskáltak. Azt tudtam,hogy ezen a környéken élelemben hiányuk lesz,mivel ilyen korai tavasszal, a nyaralóba csak én szoktam a nejemmel itt lenni. Otthon azonnal kialakítottuk a cica stratégiát (mellesleg velünk volt a mi két "házi" cicánk) és másnap már három kistányérral a kezemben vittem nekik az élelmet.A két nagyobbik hamar  nekiállt falatozni (én egy kicsit távolabbról figyeltem),de a kisebbik nem merte megközelíteni a harmadik tányért,csak félve gubbasztott. A két nagy még kiette a harmadik tányért is,beugrottak megszokott helyükre, a kicsi pedig kétségbe esve nyalogatta az üres tányérokat.  Másnap megismétlődött ez a jelenet. Mindenképp meg kellett oldanom,hogy a kicsi élelmet kapjon. A következő reggel csak két tányért raktam le bőséges "kajával" és megvártam,amíg a két nagy elfogyassza. Mikor már csak a kicsi maradt ott,letettem neki a harmadik tányért,de ahogy falatozni kezdett a két nagyobbik előkerült és nagy vehemenciával estek a harmadik tányérnak. Nem bírták már elfogyasztani,de a tányért nem hagyták ott,hanem mellette kezdtek nagy mosakodást rendezni. Mit csináljak? Ha elakarom a nagyokat zavarni,a kicsi még jobban menekül mint a többi. Már a horgászás nem is érdekelt,egész éjjel törtem a fejem a megoldáson. A kicsi cica a csapat közelében tartózkodott,rendkívül félénk volt. Azt sejtettem,hogy valami történhetett az anyával,mert ekkora cicákra még vigyázni szokott,de vele nem találkoztam(pedig próbáltam hívni). Legnagyobb meglepetésemre ezt a problémát a kicsi oldotta meg. Reggel mikor kiléptem a hűvös hajnali levegőre, a teraszon a kicsi ott gubbasztott az ajtó előtt és rendkívül magas hangon egy-két  "nyáu"-val jelezte,hogy itt van. Izgalomba jöttem,de hol vannak a többiek,mert ha itt ólálkodnak akkor...annyi. Hiába nyújtogattam a nyakam,nem láttam őket. Az ajtót nyitva hagyva mentem vissza tányérért,amibe gyorsan kaját tettem. Kilépve,a kicsi ugyanott ült és  amikor észrevette a tányért,kétlábra állt és hangos ovációval táncolt.(Ezt azért jegyeztem itt meg,mert még most is így fogadja a neki szánt "kaját"). Innen már felgyorsultak az események. A kicsi nevet kapott, CILIKE,(mivel kislány) és minden reggel az ajtóba várta a megszokott rituáléval a reggelit és aztán egész napra eltűnt. Teltek,múltak a napok,Cilikét az ajtóban,a nagyobbakat az ösvényen etettem. Már nyár lett,kint ültem a stégen a "peca" mellett,mikor hátam mögött a megszokott  vékony hangú"nyáú" -t hallottam. Cilike ült ott félénken. A fogott kishal készletből dobtam neki egy kishalat,amit egy darabig félénken nézett,(mert még ficánkoló reggelivel nem volt dolga),azután  óvatosan,pici mancsával "megtapizta" és az ösztönére hallgatva "beflammolta" és ezzel kialakult nálunk a Cili-Iván barátság. Nem kell mondanom,hogy mindkettőnk részéről jól esett. A baj csak az volt,hogy a stégem mögött vezetett a fő ösvény,amin a nyaralók közlekedtek és a szokatlan zajokra pillanatok alatt eltűnt a kerítések mögött. Nyár közepére már olyan nagy volt a mozgás (biciklik,kutyák,hangoskodás,stb),hogy nem jelentkezett a stégnél,csak az ajtóban. A nevére már hallgatott, de mi lett a "tesókkal?" Az egyik szomszéd azzal fogadott,hogy két szép cicát talált a kertjében elpusztulva.(a bajt nem tudtuk megállapítani).  Cilike ragaszkodott a "horgászásos"együttléthez, ő maga oldotta meg a kérdést,korán kell kimenni és akkor ...már ölembe vehettem (kicsit reszketett,ugrásra kész állapotot vett fel) de azért dorombolt. Napközben eltűnt,(még négy év múlva sem találtam rá a búvóhelyére) Sokan megkérdezhetnék,hogy miért nem maradt meg nálunk állandóra. Hát igen. A baj,hogy a mi két féltékeny cicáink nem szívesen fogadták a hívatlan vendéget (arról nem beszélve,hogy Cilike ha egy cicát meglátott ,menekülésbe kezdett,ezzel felbátorítva az üldözőt). Így telt el a nyár és nem kevés gondot okozva,hogy mi legyen Cilikével télire. Beköszöntött az ősz,a hideg novemberi éjszakák és a rendkívül ködös hajnalok már hazafelé késztettek. A környéken két ismerősöm tartott cicákat , Ancika (74 éves, Sanyi bácsi 75 éves). Mivel Ancika egész télen itt tartózkodik a szigeten,Sanyi bácsi két naponként "haza" jár élelemért a cicáknak,megbeszéltük ,hogy ők majd etetni fogják. Eljött az utolsó nap,Cilikének a teraszon banános dobozba,tele szőrmékkel,kialakítottuk a téli szállását. Utolsó reggel,korán kimentem a hidegbe a stégre és hívtam. Nem sokára felgyorsított léptekkel jött,örömmel bújt a meleg kabátomba és simogatva,fájó szívvel elbúcsúztam tőle.Hoztam neki kis halat és úgy mentem el,hogy jóízűen ette. Csónakba szálltunk és a csomagokkal együtt elindultunk a túlsó part felé,az autóhoz. Szomorúan néztem az üres stéget.....de amikor a Duna közepéhez értünk,megpillantottuk...ott ült a stégen,nézte a távolodó csónakot és hangomra halk vékony hangú "nyáu."-t választ adott.
Sokáig hatása alatt voltam a búcsú pillanatainak. Be állt tél,korán kezdett havazni (de jó,hogy az utolsó pillanatban,még jó időben jöttünk haza). Telefonon állandóan érdeklődtem Cilike felől és megnyugtató válaszokat kaptam (kivéve azt a három napot,ami a távozásunk után volt,mert nem evett semmit és behúzódva "vackába",csak maga elé bámult.)
Eljött a tavasz. Alig vártuk,hogy a szigetre érjünk,szinte futva siettem a nyaralóhoz (még a kulcsot is alig találtam meg) és amikor beléptem a  kerti kapun ,Cilike"nyáu-"zva,óvatosan közeledett és amikor megbizonyosodott,hogy én vagyok,a lábam olyan dörgölődzést kapott,hogy alig bírta abba hagyni, én meg ölbe vettem,mint mikor a búcsú pillanatai voltak. Ilyen hangulatban telt el három nyár.
Az idén megint a szomorú válási pillanatokra készültem fel,amikor szomszédaim fájó szívvel jelezték,hogy nem tudnak már Cilikéről gondoskodni,mivel nagyon távolról kell eljutni hozzánk (hókotró meg nem jár a szigeten,van amikor térdig ér a hó) és már idősek ahhoz,hogy minden nap vállalják ezt az embert próbáló utat. Próbálták,már magukhoz csalogatni Cilikét,de sikertelen kísérlet lett belőle. DÖNTENÜNK KELLETT.MI LEGYEN CILIKE SORSA? A cica menhelyt elvetettük....Akkor mi legyen? A nejem megkérdezte,"mi lenne ha hazavinnénk?" Sok kérdés vetődött fel, hogy szokná meg négy éves "vadon élés"után a panelt,hogy jönne ki Pindurral és Cirmivel (7 évesek),a szobatisztaság megszoktatása,hogy fog viselkedni,nem fog e "cirkuszolni" a régi megszokott élete után... stb...stb?????????????? Mi legyen?....... HAZAVISSZÜK!!!!!!!!!!! "A KOCKA EL VAN VETVE!"
Nem kevés kérdés merült fel Cilikével kapcsolatban...de álljon itt a végrehajtás esemény sorozata. A cipelkébe tevés részéről elég kis ellenállásba ütközött (mintha azt sugallta volna,hogy bízik bennünk). A kocsiba az úton Pindur nagyobb "cirkuszt" csinált mint Cirmi. A lakásba érve  teljes nyugalomba lépett ki új világába,leült,érdeklődve nézett  körül és öt perc múlva TISZTÁLKODNI KEZDETT!!!! Szép lassan velünk sétált a lakásban. Az első éjszakán megtalálta az almot (szobatiszta) és a "kaját" szó nélkül elfogadta.Harmadik napja van nálunk és már velünk alszik az ágyban, Innentől "no comment".
Első nap itthon...
...és közeledett az este.
Cilike otthonra talált.
Ui.Az első éjszaka nem bírtam aludni,végig gondoltam Cilike téli hányatott életét (mínusz 20°. viharok,esők,villámlás,dörgés,nagy hó,süvítő szelek stb). Mivel én ezeket a körülményeket ismerem,a legnagyobb boldogság tölt el,hogy meleg otthonra lelt........ja,....tavasszal megyünk újra pecázni!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2012. november 16., péntek

Resztelt máj gengszter módra

Tudom,hogy a gasztrosok hirtelen felkapják fejüket,mert ezt a receptet nem minden utca sarkon árulják és nem tudják,hogy merre induljanak el e témában. Mivel segíteni akarok ebben,itt fogom majd közölni,aztán mindenki a saját belátása  és ízesítése szerint variálhatja.
Előzetesen annyit,hogy ez a máj nálunk elég sok vitára adott okot,mivel azon az ominózus napon,amikor elkészült,délelőtt még nem tudtuk,hogy mi legyen a kaja. A részemről feltett kérdésre,hogy "mit eszünk ma" nejem részéről nem jött válasz,ami azt jelentette,hogy semmit, illetve,"kaja nuku,csajka csöng" szindróma lépett életbe. Tudom,hogy a fogyókúrának egyik fő eleme a semmi és ez mellé még járulékosan jön a többi semmi,de én nem iratkoztam fel a fogyózók közé,ezért ezt a bőnek nem mondható választ így nem fogadtam el és nem hagytam a témát parlagon heverni. Továbbra is kitartottam e kérdéskör mellett. Nem azt mondom,hogy azonnal,de nemsokára,hogy nejem megnyugtasson, a resztelt máj mellett döntött,amit én egyhangúlag kézfeltevéssel megszavaztam,aláírtam és ami kell egy ilyen procedúrához jóváhagytam,ami azt jelenti röviden"jöhet". Azért a dolgot nem vettem teljesen biztosra mert 46 évi házasságunk alatt  volt,hogy a beígért finom falatok helyett krumplis tészta lett,amit csak a kínzó szobába tudnának belém tömni,de csak ha kalodába tesznek. Ma nem ezt történt,délre elkészült  a resztelt máj,úgy ahogy a nagykönyvbe megvan írva.Semmi cicó,sima resztelt máj. Be is pofáztam belőle szépen,de mivel sok maradt és rendkívül finomra sikerült,megegyeztünk, a vacsorára a maradékot megesszük. Nejem jelezte,hogy feladja és a falás lehetősét átadta nekem. Eljött az este és a második félidőhöz készültem. Szürkület volt,ilyenkor ősszel a vadászok elkezdik a pufogtatást,lőnek mindenre ami mozog és a lövések  hangja járja át a természet csendjét(milyen szép mondat). A nejem nekiveselkedett a TV. nézésnek és ahogy fél füllel hallottam (másik fülem a vadászokat fülelte) valami lövöldözős filmet nézett (de ez legyen az Ő baja). Most jött el az én időm,a hűtőből kivettem a májat,egy tányérra szervíroztam (egyszerűen kiöntöttem a tányérra) és betettem a mikróba felmelegíteni.! 4 percre állítottam be a mikró idejét a MED és az M.HIGH. közé.(Gasztrosok figyelem,ezeket az adatokat jól megjegyezni). Hogy mit jelentenek ezek az adatok,nem tudom,de ezt használtam.Szóval,mikró bekapcsolva,kezdtem a tálalást előkészíteni,a vadászok egyre közelebb pufogtattak, a szobából is jött az ádáz küzdelem géppuska ropogása,minden adott volt a vacsora ünnepi pillanatához,mivel én úgy fogtam fel az egészet,hogy díszlövések. Amikor a 4 perc letelt,mintha vadászok tudták volna,hogy vacsorázni fogok abbahagyták a lövöldözést,biztos most terítették ki a zsákmányukat,nyulakat,fácánokat,egy -két vadhajtót,de mintha a Tv.-be is megtörtént a végleges leszámolás. Csend lett, a vacsorám tiszteletére. Diadalmasan nyitottam ki a mikró ajtaját,ahonnan a gőznek álcázott füst az orromba landolt,...,kicsit vártam, felvettem a Siemens Martin kohász kesztyűt (ez előírás) és kíváncsian pislantottam be a mikróba,ahol már a tányér sziluettjét láthattam és egyre jobban kezdett kibontakozni a vacsorám, de egy pillanat.............hol a vacsi???????????? Hol a mááááááááj???????????  Hol a resztelt???????????  Kitettem a hófehér tányért az asztalra és akkor jött ki a nejem a szobából és kérdőn rám nézett .Szerintem azt nézte,hogy milyen akkurátosan kinyaltam a tányért. Mivel nem látta diadalittas mosolyomat,gyanúsan a mikró felé tekintett,ahonnan még az elkésett füst szivárgott ki. Belepillantva a mikróba nem volt nehéz észrevenni rajta,hogy már tudta,hogy éhes maradtam,de mintha ez most nem nagyon érdekelte volna.A mikró belseje valami rozsdavörössel lenne kitapétázva,a máj meg szétrobbantott állapotban. Úgy vettem észre,hogy nejem ma mintha egy kicsit szófukar lenne,de a feje ingatása ugyancsak elgondolkodtatott (ilyen lenne a szélütés?). Én próbáltam közölni,hogy a gengsztermájat így kell elkészíteni,de valahogy nem érdeklődött a recept után.Meg kell jegyezzem,hogy azóta a mikróba melegített kajáknak isteni resztelt máj illata van,csak valahogy a tejbegríz és az édes dolgok melegítése után valahogy nem nyerték meg ízlésemet,pedig nem vagyok válogatós.Ha ezek után valakit komolyabban érdekel a recept,itt  megtalálhatja.
-1 adag (lehet több is) nagyon finomra elkészített resztelt máj.(ezt mindenki eltudja készíteni)
-1 db.átlagos mikrosütő
 1 db.lapos hófehér porcelán lapostányértányér
A fagyott resztelt májat a mikróba 4,de lehet több ( a mennyiség függvénye) pl.10 percig 500-1000 W-on PÁROLJUK !!!!!!!!!!!
KOHÁSZ KESZTYŰ, VÉDŐSZEMÜVEG AJÁNLOTT.
JÓ ÉTVÁGYAT.

2012. november 13., kedd

Kettős gyilkosság (megtörtént bűneset)

Ez nem igaaaaaaaaz!....Ilyen niiiiiincs!  Visszajött.... , ezt nem vártam. Egyszer már véglegesen összevesztünk (úgy tűnt ) és most itt van. Szinte észrevétlenül jött be. Semmit nem  változott.Ugyanolyan,mint mikor legutoljára találkoztunk Ide helyezkedik velem szembe , még szemez is és lassan beindul.Először csak pofázmányomat mustrálgatja,hogy melyik részét részesítse előnyben,mert neki nem mindegy,hogy hogyan viszonyulok a dolgokhoz.Nem tudom,hogy honnan tudta meg,hogy nincs itthon a nejem,pedig már egyszer rajtakapott,ahogy erőszakoskodtam vele. Mondta is "ha nem takarítod ki a házból ezt az erőszakos"...de nem fejezte be,mert ő is a tettlegesség színhelyére lépett és még jobb is,hogy már csak a hűlt helye volt."ha vissza mer merészkedni,biz isten kitaposom a belit."..és tessék itt van test  közelben.Nyugodtan rám néz, azt szereti,ha felizgat ,dühöngök,pedig már számtalan tanú jelét adtam,hogy én nem mindenre vagyok kapható.Vannak gyenge pontjaim,az arcom, a fülem,de főleg az orrom. Ha azt ha birizgálja,rögtön elvesztem higgadtságomat.ilyenkor ölni tudnék. Most kezd baj lenni,elindult felém. Ajajj! Közeledik,most nem vadul,csak olyan gyengéden akar megkaparintani magának. Érdeklődve körül jár,megnézi ,hogy hol van az a gyenge pont,ami jól felizgat. Azt hiszem megtalálta,most a fülemet fixírozza.Meg is közelíti óvatosan,közben duruzsol valami balalajka utánzatot (ismer minden műfajt,világjáró). Speciel én ezt számot utálom,régimódi és a retróhoz úgy vagyok,hogy hangulat kell hozzá,nem csak úgy mint derült égből a villámcsapás. Kétszer,háromszor is próbálom legyintéssel jelezni,hogy nem oké.de vagy nem lát,vagy nem szokta meg az elutasítást. Ugylátszik nem tetszett neki a hozzáállásom a dolgokhoz,mert felgyorsította a folyamatot és különböző trükkök bevetését vette elő. Nózi piszkálás, száj szél érintése, egy kis bogarászás hátul a nyakon még a hajam sem maradt ki,mindezt villám gyorsan. Elérkezett az a pillanat ,amikor elhatároztam, hogy ezt a kapcsolatot megszüntetem,tudtára adom,hogy most már mindennek vége. Egyedül még a megoldáson törtem a fejem,hogy ezt hogyan közöljem.  Legyen egy gyors kézrátevés a testére és  perverz módon rendezzem le a kérdést. Nem,ez nem az én lelkivilágom. Valahogy úgy kell tudtára adnom,hogy ne fájjon neki,elvégre ő a gyengébb (csak a lelke van tele állatias ösztönökkel). Míg én itt a gyengédség minden lehetőségét mérlegelem magamban, a fülemet vette teljes egészébe birtokba és az a pofon ami elcsattant,az a saját kezemtől származott.Innen már ne tovább,mivel az általa bejárt lelki füleimmel szinte hallottam kacagását ( fülzúgás kíséretében). Felindultsági állapotomban az agyamat teljesen elvesztettem...megölöm..meg én...saját kezemmel...nem érdekel ki mit szól hozzá...hogyan ítélkeznek. Mentő körülménynek felhozhatom,hogy betört saját lakásomba,társbérletet alakított ki magának és kisajátított mindent. Ez idáig rendbe is volna....,de hova bújt? Mindegy ,én addig felkészülök előre megfontolt szándékomhoz és kivárom a megfelelő pillanatot.Felkapcsolom a lámpákat,mert szereti a fényt, én meg látni akarom az utolsó rúgását,ahogy megy ki belőle a pára. Síri csend van,nesz sehol. A sötétebb zugban lélegzet visszafojtva várom mikor jelenik meg,kis törékeny alakjával.Könnyű lesz vele elbánni,ha nem vesz észre ,hamar végzek vele. Kicsit belülről sajnálom, de a kocka el van vetve. Pisszt, itt vaaaaaan....itt a közelben.....igen....a számítógép egere mellet...oké...az pont jó nekem ,egy kéznyújtásnyíra van tőlem,itt van valami a kezem közelébe,ezzel leütöm...moooooooost és ütöm,eszeveszettül ütöm,minden felgyülemlett mérgemet beleadva ..és ütöm....agyamban az elmúlt idők képei jelentek meg...na de hol az egér. Állj!!!!!!!!!!!!!!. Tulajdonképpen mi is van itt? Egy döglött légy.?..Hát ez meg hogy kerül ide. Az egér...hova tűnt az egér. Mi az a sok csetresz a földön? Csak nem az egér kibelezve? Ilyen niiiiiiiiiiiiiincs,mert nincs is másik egerem.

2012. november 11., vasárnap

Szörnyű szörfös szörföl

A nyár kellős közepén vagyunk, amikor a nyaralás tetőfokára "hágott". A Kis-Dunán is pezsgett az élet, illetve most délben mintha a pilledtség terjedt volna el. A fiatalok a stégeken unott, fájdalmas arccal próbáltak valami lelket önteni a többiekbe, de ez holt próbálkozás. Mindenütt a dögunalom. Ebbe a világba egyszer csak a vízparton lévő egyik nyaralóból  (mit nyaraló....?.....kastélyból....de inkább minipalótából a stégre  (inkább hajókikötő) egy nagy számú fürdőruhás csoport érkezett. Az összeállítás 1-90 évesig. Kivált közülük egy személy, matrózpólóba és egy tengerész kapitánysapkába (szerintem ez Popey......fazonja megegyezik) és büszkén az ott kikötött tengeri hajóvontató kishajóba belibbent és felbőgette a motort. A környéken lévőket ez nem nagyon izgatta, mivel mi van ebbe olyan különös. Az érdeklődés akkor kezdett fokozódni, amikor a hajó közepes sebességgel elindult és a "stég" lépcsőjéről  egy bálna nagyságú test  vetődött az őt elhagyni készülő szörfdeszkára, aminek az lett a következménye, hogy nem teljes egészében sikerült valahogy a deszkára feküdnie. Amikor a test nagysága már teljes egészében kivehető volt, a mérlegelésnél biztos nyomta a 110 kg-ot. Akkor már kivehető volt, hogy ez egy homo sapiens. A felállás deszkára már nem sikerült, de jobb is ,mert akinek nincs szépérzéke, még az is egyből  lepetézik, mert ilyen Frankesten utánzat nem mindennap kerül elő. A különbség csak az volt, hogy elég nehéz volt megállapítani, hogy a fején bukósisak van ,vagy csak egyszerűen nagyon kopasz. Popey kapitány látva félszemmel (másik szeme az útvonalat pásztázta), hogy a "gázt  neki" parancs életbe léphet, "turbózva"  emelte ki az emberünket a víz tetejére....de miiiii ? Miért nyúlt meg a vízben a pofa vagy fél métert? Mi van a lábára akadva, ami úgy lebegett utána a vízben, mint a tintahalak csápjai menekülés közben. A parton lévő nézőknél beindult a "kviz", de mivel senki nem találta ki azt a fekete ragadozót, ami a szörfösünk lábán lebegett, így Ő maga kénytelen volt egy határozott karate rúgással megszabadulni a bokájára lecsúszott boxer fazonú fürdőnadrágjától és...voala..., megjelent a kigyúrt pocakos  teljes életnagyságban száguldva gatya nélkül (habár többen úgy vélték, hogy fehér tartalék fürdőnadrág van rajta, de a sasszemüek flegmán közölték, hogy az a segge, csak nem járt nudizni és az gatyahely). A kapitány ,(alias Popey), nem figyelve a meztelen száguldó hústömeget, csak a vezetés szépségével volt elfoglalva,egyre fokozódó sebességgel megközelítette saját kikötőjét. A lemeztelenedett emberünk próbált az egyik kezével egy győzelmi  V jelet felmutatni, de ebből egy "fohász az égieknek"  festmény modellszerűség jött ki. Az egybegyültek "társasága" kitörő jókedvvel nézték az erőltetett mosolyú egyént. Különböző megjegyzések kísérték a jelenséget -"vigyázatok,itt jön a loch-nesi szörny",  vagy-"állj fel,úgy jobban mutatsz"vagy-"jobb ha lemész sárga tengeralattjárónak"..stb.. Ebbe a hangzavarba, velőtrázó fejhang kiséretében üvöltött egy női hang -"a kukira...,a kukira vigyáááááááááázzz!"  Szörfösünk nem sokat hallhatott mindebből, mert szépen kezdte megközelíteni a part szélét, majd fokozódó sebességgel kezdte a víz közepe felé a kanyart bevenni. A szörf kezdte felvenni a centripetális röppályát, ami annyit jelentett, hogy 30 km/ó.sebesség helyett 60 km/ó.-ra gyorsult ( a zsírégetés a hason már biztosítva volt). Az igazi gyönyört az váltotta ki az egyre népesedő nézőkből, hogy a hajó által keltett hullámokba gyilkos sebességgel csapódott emberünk, mint a delfin, mikor száguldás közben kiugrik a vízből és a bukósisaknak álcázott fej csattanva tűnt el a habokba.A helyzet fokozódott, mivel mikor feljött volna a hullámokból, akkor ért oda a második hullám, rákontrázva az előzőre és ahelyett hogy légszomját kielégítette volna, kapott a természet erejétől egy akkora "maflást", hogy újra eltűnt a habokba (ne felejtsük ,mindezt meztelenül). A centripetális erő pedig egyre jobban megmutatta, hogy ki az erősebb (nehogy már a nyúl vigye a puskát), csak azt lehetett látni, hogy emberünk, irtózatosan eltorzult arccal (krétafehér fenékkel) próbált megküzdeni az elemekkel, a túloldalról a  "kukira vigyázz" női visítás kíséretében. Popeyünk unott pofával nézte  a maga által elképzelt útvonalat, ügyet sem vetve az éppen vizisielőnek nem nevezhető torz pofájú egyénre. Neki az irány a lényeg. Az ív gyönyörű amit a szörf leírt, csak mintha egy kicsit nagy lenne a folyó szélességéhez képest, a sebesség meg akkora, mint amikor az űrhajó elhagyja hordozó rakétáját. Sejthette ezt a hibás paramétert a gatyátlan hősünk,de a gondolkodás mint olyan, most távol állt tőle, mivel a szörf kinézve a nádas legszebb részét meteorit becsapódási sebességgel száguldott  a bukósisak fejű nudistával és a "Zúg a nádas ..de miért?"című most készülő rock musical -nak adta meg az illusztrációt. A szörfös jön,....de hova? Ezt látja a szörnyen eltorzult arcú,már szinte emberi ábrázatra nem emlékeztető marslakó és .....csrrrrrrrrr....krrrrrrrrr,csittttt...csatttttttt....még egy csat...majd egy elkésett csattttt! Csend. Még nagyobb csend. A túloldalról a selyemfiúk már indították a motorcsónakot (vagy 20-an akarnak beleülni),ebből csak az lett, hogy lassan "ecc,pecc,kimehetsz" kiszámolósdi keretében döntötték el a beszállást,..... de hova lett Popey hajója. Egyszerű a képlet. Kapitányunk nem foglalkozott azzal,hogy kinek mi a hobbija. Neki mindegy volt, hogy víz alatt fuldokolni, vagy netán vizisárkányozni akar a szórakozni vágyó nyaraló és ha kedve úgy tartja,hogy éppen nádvágó figurát dob be, akkor  ő nem szól bele.Ő igyekszik mindenkinek a saját egyéni szórakoztatását kielégíteni. Ha a delikvens épp nádat akar törni testével,"szíve joga", mert a szórakozás az elsődleges. Kapitányunk akkor sem lepődött meg,amikor a szörfdeszka a sebbesség hatására a nádasból vaddisznó kitöréssel kezdett a magasba emelkedni,(hja kérem,itt meg a felhajtó erő vette át a szerepet), csak kicsit nehezményezte magában, hogy azért jelezhette volna a páciens,hogy kiszáll. A szörf egy darabig csapkodva röpdösött a sirályok között és utas nélkül landolt. A nádasból semmi nesz. A mentősereg megérkezett, óvatosan megközelítve a becsapódás helyét. A parton is egyre többen mentek a színhely közelébe (érdekes, a női érdeklődők voltak többségben....jaa,a kuki vizit). Emberünk ott állt a térdig érő iszapban, a letarolt nádasban (már a fenék terepmintássá változott, a kuki is beburkolódzott egy öklömnyi iszappakolásba). Ahogy bámulta a környezetét gondolatai hasonlatot keresett a "Mit nekem te zordon kárpátoknak vadregényes tája"és a látvány között. A látvány magáért beszélt,de a leghősiesebb szamuráj sem kapott annyi kaszabolást, vágást,horzsolást a testén, mint a mi emberünk. A leglátványosabb volt a bukósisakszerű fej, amin a horzsoláson kívül a dudorok mint a zalai dombság emelkedtek ki. Mivel a sérült semmi jelét nem adta megviselt állapotának,így a társaság fellélegezve térhetett a rezidenciára ahol, már hangos nevetés hallatszott ,de ebből is kihallatszott egy éles női fejhang "gyere apukááááám...megvan a kukkantó?"és a röhögés  végig söpört a vízen.

Még egy kicsit az őszből

...és már jöhet a tél.

2012. november 4., vasárnap

Őszi séta velem

és itt már megpihenhetünk.

2012. november 3., szombat

Öngyilkossági kisérlet

Valahogy bekerült a szobába egy légy és állandóan basztatott,mindig a pofámra szállt,a fülemet azt különösen kedvelte(honnan tudta ,hogy a légyzümmögésre allergiás vagyok?) Szóval elhatároztam, hogy  megnézem szépségébe a legyet,ami azt jelenti,hogy csak akkor szép ,ha DÖGLÖTT, (ez vonatkozik minden csípős,vérszívó rovarra) .Elővettem a légycsapót és árgus szemekkel figyeltem. Mivel eltűnt (ismerhette a légycsapó hatását) így teljesen elfeledkeztem róla.EGYSZER CSAK MEGPILLANTOM a képernyőn a bonzai fákon cikk-cakkban sétál. (Iván bácsi mondta is neki:"IMÁDKOZTÁL DESDEMONA" és a lecsapó lecsapott (azért lecsapó) és......jéééé,a rohadék...,mintha mi sem történt volna tovább cakkol. AKKOR KAP MÉGEGYET, PUFF....megkapta a második élvezeti impulzust (ha neki ez tetszik akkor hajrá) és......a légy tovább cikk-ezik. A harmadik ütés előtt jobban megnéztem a páncélozott legyet és.....nem hittem a szememnek..ÉN mászkáltam figura formájában egy számítógépes játékban a  bonzai fák között,csak a sapkám látszott ki és azt püföltem nagy élvezettel,Hát ezt már nem bírtam ki röhögés nélkül. APROPÓ: ez a légy még mindig itt van valahol, (és rajtam röhög)szerintem nem tud imádkozni...akkor meg pogány módra küldöm a másvilágra.    
Ui: jelentem,azért a légy rárepült a képernyőre mikor ezt a beszámolót írtam,elolvasta és azóta eltűnt.Szerintem elment imát tanulni.

2012. október 22., hétfő

Gyere velem most horgászni

Induljunk el kora délután
Mielőtt kilépünk az udvarból

Ez út már a víz mellett vezet
I
Mindjárt a helyszínen vagyunk

Itt vagyunk (csendben)
Mondtam,hogy meglesz


"Hadd fogjam én is"

No comment

2012. október 19., péntek

Recept mindenféle nyavalyára

Megvendégelem a vendégem

Adrenalint-szint szabályzó állapot




Ez a recept jól bevált