Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. március 25., csütörtök

Nem mindennapi "élmény."

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Felébredtem,( nem kell ezen mosolyogni,tudok olyan esetet ahol ez nem történt meg.) Nejem, ahogy észre vette, hogy nyitva van a "pilácsom" mindjárt sikerült hangulatba hozni."Tudod, hogy ma jár le a beutalód az SZTK-ba, ha nem mész el vérvételre.Ha az volt a terve, hogy elrontsa a még ki nem alakult hangulatom, sikerült.Egy perces néma gyászos csend után, részemről határozat született; elmegyek!

Az SZTK-ba érve, (a ruhatár tök üres, ruhatáros sehol, ennek még a továbbiakban lesz szerepe .) A portán ki van írva (ákom-bákom) betűkkel, hogy a laborba itt kell sorszámot kérni. Mint törvény tisztelő állampolgár (mit csináljak, ilyen hűjén neveltek) kérem a sorszámot, mire közlik, hogy nekik csak 100-ig van és én vagyok a 101. nyugodtan menjek csak fel. A liftnél a sor vége majd kiér az utcáig (kettőből csak egy volt jó), úgy, hogy neki indultam a Himalája megmászásának, (jelzem, sikerült.) Útközben azon gondolkodtam , (hogy minek, nem tudom,ez egy rossz szokás) hogy hamarosan elindul az "az utolsó pár előre fuss" össznépi játék, ugyan is akik utánam jönnek, azok sem kapnak számot és a "radikálisok" (ez nem én vagyok) biztos előbb jutnak célba. A laborhoz érve, azt hittem, hogy valami"show" műsor lesz, annyian voltak. Kérdésemre, hogy hol tartanak, egy jól értesült közölte, hogy "már" beengedtek tíz embert, de nyugodtan mehetek az ablakhoz, mert előre elkészítik a "műsorhoz a passzust." Az ablaknál kérik a sorszámot, (ami természetesen nincs.) Hitetlenkedve közlik, hogy anélkül nem állnak szóba velem (nem mintha minden vágyam az lett volna, hogy én is szóba elegyedjem.) Közlöm, hogy mi a "prücök" a portán. Elindult a nemzetközi telefon hálózat, vagy hárman egyszerre indítják a szóáradatot a porta felé, aminek a végeredménye, hogy menjek le nyugodtan, fogok kapni sorszámot. A lépcsőn lebattyogva (már nem gondolkodtam,minek?) a fél órája jól ismert portás készségesen nyomja a kezembe a 143-as sorszámot, (honnan került elő a számozott tömb?) ami előre vetítette, hogy nyugodtan "felverhetem a sátramat."

Az első fokozat a bejutáshoz, a bejáratnál álló "önkéntes valaki" elordítja magát...14-eees, amit a tömeg megismételve skandál. Így megy ez addig, (váltott"kikiáltokkal") míg rám kerül a sor. Azt nem kell mondanom, hogy a "nagy hodály,"ahol eddig várakoztam, tűző napot kapott, emiatt a fejemben a vér forrásnak indult, (azt hiszem itt tudtam meg, hogy milyen érzés forrófejűnek lenni.) A "bizánci kapun" bejutva egy szűk levegőtlen folyosóra kerültem, ahol 9, azaz kilenc ember állt előttem, feltűrt ingujjal, kabátjukat jó erősen a hónuk alá szorítva. Én is csatlakoztam e nemzeti hagyományhoz és vártam a sorsomra, közben azon gondolkodtam, hogy a portánál lévő ruhafogasok vajon milyen célt szolgálnak? Ebből a gondolat menetből egy dörmögő mély hang riasztott fel ,(szerintem "Balu" volt, a medve) közölve, hogy én jövök.
A laborba belépve (milyen világos van itt, vagy én voltam idáig sötétben?) körülnézve kerestem egy helyet a kabátomnak, amit egy heverőn meg is találtam, de három másodpercet sem ért meg e helyen, mivel közölték, hogy oda nem lehet tenni, (természetesen ez mind jogos) de akkor hova, mivel e helyen kívül csak egy szék volt üres, gondolom az nekem volt oda készítve. A kérdést hamar rövidre zártam, lehelyeztem magam mellé a földre,(hál istennek itt jó helyen volt, mert senki nem szólt érte.)
Előzékenyen nyújtom oda két karomat (azért ne hogy mán' én mondjam meg, hogy melyik a használható) amit a nővérke közel hajolva "mustrálgatni"kezd, közben a fejét csóválja, amiből én arra következtetek, hogy itt bizony különleges esettel van dolga.. Amikor már barátságosan jól megpacskolta a karomat és a tű automatára szerelésével (amit nem lehetett nem észre venni) jelezte, hogy ez az az eszköz, amitől többen elájulnak, ha meglátják. Engem különben hidegen hagyott,(mivel sajnos volt már olyan állapotom, mikor számtalan ilyen esetet kellett túlélnem) úgy, hogy kissé mosolyogva jeleztem, csak bátran,"itt a kezem, nem disznó láb!" A fej csóválás nem akart megszűnni, sőt, mintha valami "nem találok vénát" monológ hangzik el, de azért a kísérlet beindult, mondanom sem kell, eredménytelenül. Nem akarom tovább szaporítani a szót, a végeredmény; mind a" három nővér" (Csehov) aki a szobában volt, elvégezte rajtam az előírt műveletet (a harmadikra sikerült) és amikor kiléptem a ragtapaszokkal tapétázott csupasz karommal és fogaim közt az igazoló papírral, kabátomat majd a földön húzva a folyosóra, (a háborús sebesült katona, hozzám képest idillikus látvány) azt vettem észre, hogy a várakozó sorból két férfinak valami rendkívüli dolga akadhatott, mert egy pillanat alatt eltűntek a kijárat irányába, valamint a sorból egy "pacák" elkezdett "rongylábazni" és úgy csuklott össze mint a "colstok", amire az ott lévő két "önkéntes" hölgy a páciens hóna alá nyúlva, elsősegély nyújtás céljából lett behúzva a női mosdóba.
Haza felé villámgyorsan hagytam el a veszélyeztetett területet és otthon tüntetőleg mutogattam a tapaszokkal teli két karomat, (előre jelezve, hogy én ma semmiféle stratégiai műveletben nem tudok részt venni) de úgy látszik nem volt elég hatásos, mivel már a nejem kikészítette a porszívót és valami nagytakarításról kezdett duruzsolni.
Ha ezt tudtam volna, inkább eret vágatok!

4 megjegyzés:

  1. Iván! már megint mi ez???? Hát véletlenül nem ugyanabba a rendelőbe voltál, ahol én?(olyan jót röhögtem, mig olvastalak, de bocsánat, ezt most igy kellett leirni, mert nem mosolyogtam, hanem egyszerüen ha nem lenne éjszaka, hahotáznék, csakhát lehet a szomszéd is átjönne megnézni mi történt velem :))))))) Dettó ugyanaz vidék és város és az ellehetetlenedett egészségügy :))) Együttérzek Veled :)

    VálaszTörlés
  2. és miéééééé van Nála 15:54 - mert nálunk már mindjárt éjfélt üt az óra:))

    VálaszTörlés
  3. Még az a szerencse, hogy tudtak venni Tőled vért. Engem már küldtek haza, hogy jöjjek majd máskor, mert ő ebből a vénából nem tud vért venni. Nálam egy kész cirkusz, fektetéssel, újabb próba, aztán megint pihentetés, aztán vagy sikerül vagy nem. A CT-n nem tudták beadni a kontraszt anyagot, se vénába se kézfejben.

    VálaszTörlés
  4. Látod Viki.
    Ezért fogunk mindenkit túlélni, mert mi a legnagyobb nyomorunkon is csak "röhögni" tudunk.
    Vali.
    Ezt még mindig jobban túl lehet élni (nem azt mondom, hogy kellemes), de ha igazán ki akarsz "pruccanni,"kapcsold be a televiziót,ott megadják a kegyelem "döfést."

    VálaszTörlés