Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. március 8., hétfő

A "húsvéti locsolás"


Közeledik a húsvét(nem mintha nekem eszembe jutott volna, csak finoman figyelmeztettek) és ilyenkor már sok helyen aggódva kezdenek gondolni az ezzel járó "katasztrofális" helyzetekre,(női nemnek sütés, főzés valamint a "pacsuli" feledhetetlen illatának elviselése, a férfi nemnek az "eredeti kevert" minden mennyiségben.) Azért ne gondoljuk azt, hogy csak az "érett" korosztály tud húsvétkor "alakítani", mivel ez az az ünnep ami a"kis totyogóstól az idős totyogósig" bezárólag mindenkit ünnepi hangulatba hoz.

Itt szeretnék elmesélni egy esetet (a sok közül), hogy milyen helyzetbe kerülhet egy "serdülő " kategóriába" sorolt fiú, ha már azt mondják rá, hogy "kinyílott a csipája."

Tizenegy éves voltam (rég volt,1955 ), vidéki kisváros perem területén laktunk, hagyományos paraszt házakban (szérűs kert, pajta, istálló, tornác stb.) Ezt a "milliöt" azért említem meg, hogy érzékeltetni tudjam, hogy ilyen helyen a húsvétnak milyen kiemelt szerepe van. Elsődlegesen a tavasz megérkezése, ami az ott élő embereknek az "újjászületést"jelenti, kezdődnek a mezőgazdasági munkák, (nem árt előtte húsvétkor jó "bealapozni") a gazdasszonyok sürögnek, forognak , de mit csinálnak a tízen évesek? (Aki még nem ember.......majd csak lesz ember), valamelyik nép mese nyomán, (szabadon). Én "speciel" akkor kezdtem felfigyelni a korombeli lányok pálcika lábaira ( az enyém is az volt, de az enyémére senki nem volt kíváncsi) a szeplős, örökké kuncogó arcocskákra, amit a leglehetetlenebb frizurák torzítottak "pofácskára" és mivel az utcánkban vagy egy tucat korombeli "szépség" lakott, úgy igyekeznem kellett, hogy kíváncsiságomat kielégítsem. Na nem azért, mert a szív hevesebben dobbant volna meg ilyen látványtól, inkább csak az foglalkoztatott, hogy a lányok lábain lévő térdkalács miért olyan olyan aránytalanul nagy, maga a láb miért olyan hosszú és formája miért olyan mint a petrence rúd kicsinyített mása. Ezt betetőzte a karok hosszúsága, ami ebben az esetben a fent említett térdkalács alá ért, hogy "stílszerű" legyek, egy arasszal. Hát ez a kíváncsiság kezdett "dominálni" belsőmben, ami előre vetítette, hogy ebből nem fog valami jó kisülni.

Házunkkal majdnem szemben (rézsútosan 33° -ban) laktak Pápaiék, akiknek korombeli Évike lányuk sűrűn könyökölt ki az ablakon. Külsőre, (már amennyit egy mell képből lehet látni) eltért a fent leírtaktól (ezt a fantáziám sugallta.) Igaz, hogy még teljes élet nagyságban nem láttam. Mivel a szülei rendkívül szigorúak voltak, és amikor észrevették lányuk "erkölcstelen" viselkedését, sietve csapták be az ablakot az orra előtt és aki aki arra járt, olyan szúrós tekintetett kaphatott az apa részéről, hogy a "vér megállt" az illető ereiben. Én egyre többet "odalógtam" a szemközti járdán, várva, hogy Évike mikor jelenik meg az ablakban (lehet, hogy csak a rejtve tartott térdkalácsára voltam kíváncsi ) és a közömböset alakítva, ami abból állt, hogy valami semmihez sem hasonlító dallamot fütyörésztem és a földről fölszedett kő darabokat lezserül dobáltam a járdának nem nevezhető mellett lévő víz elvezető árokba. Évike mikor megjelent, jobbra nézett, balra nézett, ezt megcsinálta minimum 50- szer ,de volt egy-egy pillanat, mikor össze néztünk, akkor megjelent az arcán egy "Mona Lisa" féle mosoly, amire én valamilyen hülye pofát vághattam, mert az "inga" nézegetés tovább folytatódott, természetesen csak addig, míg a "felügyelet" meg nem érkezett. Egy párszor engem is oda szegezett a szemével a "fő felügyelő" a deszka kerítéshez (aznap mindig rém álmaim voltak.) Ilyen előzmények után jött el a húsvét napja. Felállítottam a locsolási "stratégiám". Évikét hagyom utoljára, addigra az "előpróbák" meghozzák az önbizalmamat. Anyám előkészítette a többszörösen kinőtt fehér ingemet, valamint a kékeslila színű nadrágomat (ez az úttörőruha tartozéka,nyakkendőt most nem kellett felvenni, pedig volt egy kék és egy piros három szögletű.) Kaptam egy kölnis üveget, (valami nyusziféle volt az alakja) aminek hiába volt becsavarva a teteje, valahol szivárgott és két percen belül olyan illat felhő vett körül, hogy bele szédültem, csak a gyors levegőre menetel mentett meg a "kómától." Tervem szerint végig locsoltam a mezőgazdasági munkások aranyos" lányait és elérkeztem az "oroszlán barlang" elé.
Mivel az iskolában már túl voltunk a "János vitéz" elemzésén, én ennek szellemében mindenre elszántnak éreztem magam (hátha meglátom Évike térdkalácsát) és bekopogtam. A "vasvilla szemű" apa nyitott ajtót, és a "kedveset"erőltetve beengedett, ahol Évike és anyukája cca. két millió kereszt öltéssel hímzett nép viseleti ruhában fogadtak, a konyha közepén állva. Határozottan Évike elé léptem, aki szemlesütve nézett lefelé, amit az én szemem is követett, ahol egy pántos lakk cipő nézett farkas szemet egy "bumfordi" félcipő téliesített változatával. A látvány annyira "lenyűgözött", hogy a két soros versike szavainak cserélése az összes variációban elhangzásra került és mikor ki tudja hányadszor "sziporkáztam" el a felismerhetetlen szöveget, az anyuka megkímélt és hangos "igennel" jelezte, hogy kezdődhet a "műsor". A feszült állapotból felocsúdva az"igent" mondó személy felé nagy lendülettel beindítottam a kölnis üveget, aminek tartalma a "kerti spriccelő"sebességével öntözte meg a"takaros menyecske" orcáját és azt vettem észre, hogy könny szökött a szemébe, amit a kezében lévő csipkés "keszkenővel" próbált csillapítani (amíg ott voltam nem sikerült, lehet hogy a kölni hatása?) Ezután már Évike feje búbjára locsoltam a maradékot aki, hálás pillantást vetett rám, mikor abba hagytam. Kifelé menet csak annyit hallottam, hogy a tojás.....Évike.....a tojás és futólépésben utolért a kapunál(neki is nagy volt a térde), majd úgy adta oda, hogy az ujjaink összeértek, majd annyit láttam,hogy a nép viseleti szoknya egy szempillantás alatt eltűnt.

Aznap össze jöttek az utcabeli fiúk, mindenki dicsekedett a locsolásból szerzett "árukészletével". A nagyobb fiúk nem messze tőlünk hangosan a"bulák"-ról beszéltek (akkor ez a szó személyesítette meg a női nemet) és egy szóra lettem figyelmes: s z e r e n á d.

Ez az. Már meg is van a tervem (mindig határozott voltam.)Délután szerenádot adok Évikének és újra forró lett az ujjam vége amit megérintett. De mivel adjak szerenádot. Annak zenére kell épülni. Megvan....hát ott a szájharmonikám, amin már eltudtam játszani a "Virágéknál ég a világ....zimme-zumm"-ot. Ez az. Otthon mindjárt próbát tartottam, eljátszottam vagy hússzor, semmi hiba nem volt benne, sőt egy kicsit még cifráztam is, népies jelleget kiemelve.

A "műsort" délután 6 óra körül terveztem (ekkor szokott az ablakban megjelenni) és délután az utca is elszokott néptelenedni, főleg most húsvétkor (a férfiak már valahol "fekszenek,"az asszonyok meg az előkészületek fáradalmait heverik ki azzal, hogy elmennek állatokat etetni) szóval ideálisak a körülmények. Tervemet (nem kis örömömre) még a sors is segítette, láttam a "kegyetlen" apát a házból távozni.

Az ablak alá guggolva (gyorsan körül néztem, ne hogy valaki lemásolja trükkömet) félhangosan rázendítettem a begyakorolt dallamra, közben fülelve, hogy mikor hallok az ablaknál valami érdemleges zajt. Egyenlőre semmi, pedig már a második strófát is eljátszottam...de most mintha kattant volna valami a fejem fölött...igen .....ez ablaknyitás.........de mi ez,mi ez a jéghideg víz a fejemen,....na.... és a harmonikám....Felpillantva a "gyilkos szemű " állt az ablakban, (hát ez, hogy kerül ide) egy lavórt maga elé tartva, mint valami pajzsot és csak annyit mondott,"hamisan játszol , kisfiam", azzal becsukta az ablakot és eltűnt(szerintem Évikét az ágyhoz kötözték.) Haza felé menet hiába próbáltam beindítani a hangszerem, (jelenleg ez volt a legnagyobb problémám) ennek hangját csak a vízi sellők értékelték volna (azoknak meg nincsenek térdei). Otthon anyám kérdezte, hogy mi ez az állapot, amit itt mutatok be, (célzott az egy merő vizes ruhámra.) Muszáj volt megmondanom, hogy amerre jártam úgy esett, mintha "lavórból" öntötték volna.

Ezek után, nem lehet csodálkozni, hogy a fürj tojás pettyes arcú, kese hajú,hófehér bőrű Katikával, egész jó társalgási viszonyba lettem, (de mintha napról-napról kisebb lenne a térde.)











2 megjegyzés:

  1. Na jól van, nekünk adhatsz szerenádot. Majd a lányokkal kikönyökölünk az ablakba.

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon aranyos sztori! De jót nevettem :))

    VálaszTörlés