Éjszakai kalandok

Szervusztok.

Viviennek hívnak,papám nagyobbik unokája.Ne lepődjetek meg,hogy ilyen szerelésben jelenek meg,de az a helyzet,hogy a papa mindig kitalál valamit.Most azzal lepett meg bennünket,hogy éjszakai túrára visz(öcsémmel együtt,de úgy néz ki, hogy a mama is beszáll a buliba). A helyszín; Angyali-sziget (azt suttogják,hogy éjszaka izgalmas).

Papám és mamám már húsz éve, minden nyáron a a szigeten tartózkodik ,öcsémmel mi is itt szoktunk nyaralni.Nagy az izgalom,mert éjjel még nem voltunk a kapun kívül,de az udvar is elég ijesztő tud lenni(de olyan jó izgi).

Na,akkor induljuk(mama döntött, csatlakozik).A papa úgy látszik már készült,mert mindegyikünknek a fejére varázsolt egy fejlámpát(írtó jó),sikerült is egymást elvakítani.

Indulás,hangzott a vezényszó.A kapuig még szólóba mentünk,de ahogy kiértünk,muszáj volt megfogni a mama kezét,mert hozzánk vágódott valami(vagy valaki),én nem tudom,hogy mi,de a papa határozottan állította ez a "majré".Akkor pedig jobb ha a mama kezét fogni,öcsém is fogta,de nem a"majré" miatt,hanem így szokta meg.

Nagyon nagy csend vett körül bennünket,a papa hátunk mögött jött egy kicsit lemaradva(lehet hogy készakarva),de azért jobb lett volna ha közelebb van. A szigeten nincsenek mesterséges utak,igazi vadregényes(olyan mint a kaland filmekben),rengeteg ösvény szeli át,ha valaki nem járatos,még nappal is órákig bolyonghat,míg megtalálja a keresett helyet.Volt úgy,hogy egy család egy nap,háromszor tévedt mihozzánk,végül a papa kísérte el őket.Na ez egy ilyen hely.Mi
is szoktunk öcsémmel nappal egy kicsit csavarogni az "eltévedősbe",ide elengednek,mert már kicsi korunk óta ismerjük." Ha nincs szófogadás,nincs eltévedős",szokott hangzani a papától.Na most képzeljétek el,ezen a kanyargós ösvényen egyszer csak azt monta a papa,hogy álljunk meg és mindenki kapcsolja le a lámpáját.Hát nem akarok túlozni,de ebbe a koromsötétben úgy éreztem magam,mint Jancsi és Juliska a sötét erdőben,még jó,hogy itt fogom a mama kezét,
(hogy mer a papa éjjel egyedül kimenni horgászni?)Nem sokáig voltunk sötétben(féltem,de nagyon jó volt,még az öcsém harci kedve is eltűnt,pedig az nagy szó).Az ösvény végénél a víz partjánál váratlan fordulat történt,akárcsak a vadonban(ezt nem hiszem el),négy róka nagyságú kutya csaholva,vicsorítva tört felénk,mindegyik megmutatva vicsorogva a fogait.Nagyon megijedtem,a mama mindkettönket maga elé rántott és nem győzött nyugtattgatni hogy nem kell félni,de ezt olyan nyugodt hangon mondta,mintha csak süteményt kínált volna.A kutyák ugyan nem jöttek közelebb,de azért nem akarták abba hagyni az ugatást,addig míg a papa feléjük nem ment,de ahogy rájuk szólt(van amelyiket még a nevén is szólította),farkukat csóválva lihegtek feléje és amikor elhangzott a" na, irány haza felé"és utat mutatva a nagy sötétségbe(nem azt mondom hogy gyorsan),de hang nélkül elvonultak,aztán odajött hozzánk és mondta,hogy ezek a Szabó bácsi kutyái,ne féljünk,mert ők vigyáznak szigetre,de az erős lámpa fénye zavarta meg őket.Azt mondta,hogy nappal mikor horgászik, megszokták őt látogatni és ilyenkor kapnak egy
kis "nasít".Egy darabig még azért hátra-hátra néztem ,de hamarosan egy újabb esemény kötötte le a figyelmemet,mivel a parton egy krokodilt vagy valami hasonlót pillantottam
meg,ijedten fogtam meg a papa kezét és a fejlámpámmal rávilágítottam.Papa,nézd oda,mi van ott?Ő azt mondta lehet,hogy egy krokodil és nyugodtan nézte a mozdulatlan valamit.

Egy jó darabig félve,de kíváncsian néztem a furcsa formát,(micsoda kaland,ha ezt a suliba elmesélem),amikor öcsém mit sem törődve a veszéllyel, odament a rejtélyes "krokodilhoz"(papa,az Ati oda ment) és egy kis szemlélődés után,cipőjével rugdosgatni kezdte,majd amikor látta,hogy nem mozdul, odahajolt egész közel (a papa és a mama meg sem mozdult)nagy szemekkel felnézett és nevetve mondta;ez egy darab fa.A papa megkérdezte,ez biztos?Ati még egyszer megrugdosta és legnagyobb nyugalommal rá ült.Hát ezt a bulit én sem hagyom ki,lesz ami lesz, én is felültem a háta mögé.

A tuskó tetején már olyan jól éreztem magam,hogy minden félelmem elszállt,hiába mondta a papa,hogy mi lesz akkor, ha megmozdul alattunk.Ati a biztonság kedvéért a sarkával jól bele rúgott.Olyan jó éreztük magunkat,hogy csak nagy nehezen akartuk otthagyni a "kedvenc"tuskónkat. Indultunk tovább,de már elment a félelmünk, nem is fogtuk meg a mama kezét,jobbra,balra,előre szaladgálva próbáltuk egymást" ijesztgetni".Most már leszaladtunk a vízpartra,lámpánkkal belevilágítottunk a vízbe,olyan izgalmas volt, ahogy megláttuk a meder alján a lassan tovább úszó apró halakat és még egy rákot is.A vízen a lámpa fénye hosszú csíkot húzott,olyan volt mint egy vékony híd,de Ati beledobott valamit a vízbe és a fény csík eltűnt.Tovább menve,Ati előre szaladt és egyszer csak megállva nézett felfelé,úgy állt ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába.Kíváncsian mentem oda(éreztem,hogy valami nem stimmel,mert hiába kérdeztem hogy mi az,nem válaszolt)és nekem is földbe gyökerezett a lábam(de hol vannak a mamáék?).

Ez egy hatalmas odú,Ati,szerinted milyen állat lehetett benne?Hát,szerintem ,medve,volt a válasz.Jaj de jó,itt jönnek a papáék.Gyerekek,szólt a papa,benne van még a medve a fába,kérdezte?Nincs, mondtuk egyszerre,de a mama úgy nevetett,hogy mindjárt tudtuk,hogy a papa megint viccel.Ugye mama,nincs is itt medve,bele se férne,mondtam.Mama nevetve átölelt bennünket és megnyugtatott bennünket,nincs itt semmi olyan amitől félni kell,majd holnap nappal is végigjárjuk ezt az utat és meglátjátok,hogy mennyire barátságos környéken jártunk.
Ott hagytuk a "medve " fát és egy hosszabb séta után már ismerős környékre érkeztünk,ezt onnan vettem észre,hogy megláttam a papa nagy horgász csónakját a "CAMIT"(azért hívják igy mert olyan nagy,hogy evezve csak cammog,főleg ha Ati evez),amibe Ati már bele szállt és a kikötött csónakban olyan csapkodást végzett az evezővel,hogy csak úgy visszhangzott a

part.Nem kis rábeszélés kellett az indulásra.Otthon már örömmel gondoltam vissza a kalandos utunkra,papa meg is kérdezte,na milyen volt?SZUPER,volt részemről a válasz.