Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. január 7., csütörtök

"Boszorkánykonyha"

A fent említett helységet nem véletlenül hozom szóba. Ugyan is olyan rendkívüli merészséget vállaltam (öt évvel ezelőtt), hogy megtanulok sütni, főzni. Így utólag jöttem rá, hogy igen, ez merészség, mert amikor még csak gondolatok formájában volt e kérdés, nem tudtam, hogy milyen rendkívüli helyzetekbe kerülök. Akkor álljon itt egy kis ízelítő mindazoknak a férfi társaimnak, aki netán ilyesmire vetemednének. Elöljáróban csak annyit, hogy hatvan évig úgy ismertem a konyhát, hogyha egy pohár vizet akartam inni, hát az összes konyhaszekrény ajtaját kinyitottam, hogy egy poharat megtaláljak, (még jó hogy a csapot ismertem, habár a hideg víz csapját sem elsőre találtam el). Persze,biztosan feltennék azt a kérdést (sokan meg is tették,főleg akik jól ismernek), hogy mi késztetett erre az elhatározásra? Nem mintha a nejem főztjével nem volnék megelégedve, sőt rendkívül jól főz(szájízem szerint). Akkor meg minek "hozom" magam. Hát meg kell mondanom, hogy félrevezetés áldozata lettem. Íme az alap eset. A tv-ben lassan nem látok mást, mint főzőcske itt, főzőcske ott meg még mindenütt.
Itt van a csapda!
A legtöbb főző műsort férfiak (Laci bácsi,Bede Robi, Serényi Zsolt,Jenei Tamás......szegény Stahl Judit közöttük csak "kakukk tojás") adják elő, amiből naivan arra következtettem,hogy a dolog nagyon egyszerű (úgy is adják elő). Hát meg kell-é mondanom, itt estem pestiesen szólva"pofára."Igaz, hogy már egészen jól haladok, mivel húgom Vali(számomra konyha művész) tanácsaival sokat besegít. Elhatározásomat nem bántam meg, most már nagyobb megbecsülést adok a női nem ezen tevékenységének. Na de, álljon itt egykét példa arra, hogy számomra (műszaki ember lévén) már a kezdetben milyen nehézségek adódtak. Itt van például az alap eset; végy egy marék....(mekkora egy marék?), tegyél egy bögre...(az enyém fél literes), kk...kanál...ek.kanál...mk.kanál...(mi ez?),csipetnyi...(nálam változó), háromnegyedig megfőzve...(na, itt légy okos), készre sütjük...(nálam nem mindig egyértelmű a kész),í zlés szerint...(kinek az ízlése szerint?), se kemény, se lágy...(???), diója...(vigyázz!!comb), kupica...(na, és ez mennyi?) és még sorolhatnám napestig .Van egy másik véglet;2 3 és fél deka, 11gramm....,2 cent...,.17milliliter..stb, ha betartod akkor még nem biztos, hogy ehető. Erről ennyit (van belőle számtalan), inkább leírom az első sütésem történetét.
Karácsonyra készülődtünk, akkorra már gondolatban eldöntöttem, hogy meglepem a családot; sütni fogok süteményt. Kellő előtanulmány után (egy hónapig csak recepteket silabizáltam), úgy döntöttem, mákos kiflit sütök. A tészta készítésénél különösebb gond nem volt (hacsak az nem, hogy a tészta állandóan a sodrófára ragadt, valamint nem arra akart nyúlni amerre én akartam, úgymond "amorf"alakzatot vett fel). Mivel ragaszkodtam a derelyevágóhoz (a receptben szerepel) kis probléma adódott, nem találtuk (nejem nem szokta használni...de akkor meg minek van?), így kilátástalan helyzetbe kerültem. Kb.1 órás keresés( a konyha teljes feldúlása után, valamint morgolódásom közepette) előkerült, csak a használata volt egy kicsit szokatlan, arra ment amerre ő akart, de azért sikerült különböző nagyságú négyzeteket alakítani (a recept nem írta, hogy egyformának kell lennie). A mák elkészítésénél sem adódtak különösebb problémák,hacsak az nem,hogy a kézi mák daráló beállítását először durvára,majd(kétség beesésembe) túl finomra állítottam, aminek az lett a következménye, ópium olajat préseltem ki belőle, de azért nem volt vészes, mivel főzés közben jól besűrítettem cukorral( ez már saját megoldás!), csak vigyázni kell, mert piszkosul édes tud lenni. A tészta már nagyobb gondot okozott, mivel a négyzetek nem voltak egyformák, az előírt diónyi mák adag nem mindig egyformán érvényesült, nem beszélve a göngyölítésről, aminek a recept szerint kifli alakúnak kellett volna lennie. Na de sebaj, lényeg, hogy ez idáig megvan. Megelégedve rakosgattam a tepsibe (amit elfelejtem megvajazni), igaz, hogy egyes darabok nem úgy viselkedtek mint az előírás, mivel a mák hol itt, hol ott, ugyancsak kiakart folyni belőle(lehet hogy még se volt a mák elég sűrű).Közben vendégek futottak be és ámuldoztak a kötényben való megjelenésemen, nem győzték dicsérni lelkesedésemet. Mivel már az előkészítés oroszlán részével kész voltam,irány a sütő (amit elfelejtettem előmelegíteni). Mivel bőven volt idő a készre sütésig, megelégedve magammal, bevonultam vendégeimhez. Fél óra elteltével meg kellett jegyeznem,hogy valahol már nagyon készülődhetnek az ünnepekre, mivel égett olajszagot kezdtem érezni. Mikor már többen megállapítottuk, hogy ez égett olaj és egyre nagyobb füst terjengett, a lakásban, kimentünk a lépcsőházba, ahol már a többi lakók is nyomozó hatóságot játszottak, kerestük azt a szerencsétlenül járt egyént, akitől ez a borzalmas füst képződött. Többen a mi ajtónk felé közeledtek (nyitva volt) és azt kérdezték, hogy nem sütünk valamit, mivel az előszobában is nagy füst volt. Büszkén jeleztem, hogy mákos kiflit sütök és annak semmi köze az égett olaj füsthöz. Hát az előző állapotom nem maradt sokáig, mivel nejem kíváncsiságból(női tulajdonság) bement a konyhába, ahol már akkora füst volt, hogy alig látott és felkiáltott,te jó ég. Ivááááán(ez én vagyok). Elfelejtetted kivenni a sütő felső rácsáról a wookot,a miben a sütésből visszamaradt olaj volt(nem akartam mondani, hogy a sütő belseje nem volt kivilágítva, következésképpen, a wookot nem is láttam.) Mondanom sem kell, hogy az ajtóban álldogáló lakók(addigra már szép számmal voltak, sütési technikámról milyen véleményt alakítottak ki ,azért még"boldog és főleg békés karácsonyt" kívántak. Hát, hogy a süteményből mi lett, nem tudom, mert mire a nejem kitakarította a sütőt, addigra a mű eltűnt (lehet, hogy nem akarta, hogy karácsonykor horrorisztikus állapotnak legyek szemtanúja, az az érzésem eltüntette a süllyesztőbe). Mivel nem biztos, hogy a legközelebb sütés, főzés beszámolom a biztos sikerről ad számot, egy kis levegőt veszek(ennyi füst után) és majd jelentkezem.

4 megjegyzés:

  1. Jaj, könnyesre röhögtem magamat, ahogyan elképzeltelek.

    VálaszTörlés
  2. És te még ilyen megpróbáltatások után nekiálltál krémest sütni?
    Gratulálok.
    Lehet, hogy én sem vagyok reménytelen eset?
    Végül is van még négy évem a hatvanig:-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Iván!
    Végigolvastam!!! ÉÉÉÉÉSSS ígéretemhez híven,(a blogomba megtalálod) nem mosolyogtam olvasás közben!!!! Most viszont kitört belőlem a röhögés. Ezúton szeretnék bocsánatot kérni érte.
    Nem semmi sütkérezés lehetett, szinte látom magam előtt a sztorit, és szegény feleséged ahogyan rendbe teszi azt a felfordulást utánad.

    Kívánom hogy az idei kiflid mesésre sikerüljön!!!(egy jó tanács, nem kell azt formázni, úgyis pillanatok alatt elfogy majd.

    VálaszTörlés
  4. Hát Iván, ez nem semmi szétröhögtem magam:)
    Azóta tuti jókat süthetsz(mákos beigli) de ez az írás mindent megért:)))))

    VálaszTörlés