Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. január 4., hétfő

PINDUR.

Ez a kép inditott meg,hogy elmondjam Pindur cicám történetét.








Szervusztok, Pindur vagyok az őszhajú gazdám cicája. Biztosan meglepődtök, hogy egy cica hogyan kerül a képbe. Ahhoz hogy jobban megértsetek, el kell mondanom a történetemet.
Négy évvel ezelőtt születtem, én csak arra emlékszem, hogy pár hónapos voltam amikor kikerültem az utcára(hogy miért , máig sem tudom). Pár hónap kóborlás és csavargás után, miután beállt a tél, csontra lesoványodtam(különben sem vagyok az a bengáli tigris fajta). Mivel mindenhonnan menekülnöm kellett, félelmem egyre jobban erősödött. Erőm elhagyott, már úgy éreztem, hogy itt a vég, amikor valaki elvitt egy józsefvárosi macska menhelyre. Negyven társammal együtt egy 3x3 méteres belvárosi típusú lakásban voltunk összezsúfolva, de legalább meleg volt. A baj az volt, hogy annyira féltem mindentől, hogy nem fogadtam el semmi élelmet, sőt,még az ott lévő társaimtól is tartottam(igaz, hogy jóval erősebbek és nagyobbak voltak nálam). Így telt el pár nap, amikor egy őszhajú férfi és egy hölgy lépett be a szobába. Körülnéztek és egyszer csak a férfi rám nézet, elég sokáig szemlélt. Nem tudtam mire vélni a helyzetet,próbáltam társaimhoz húzódni(már amennyire bírtam), de a társaim a látogatók lábához hízelkedtek. Egyszer csak a férfi rám mutatott. Rettenetesen megijedtem. A menhely vezetője próbálta lebeszélni, hogy ne engem vigyen(korcs,beteg,félénk,ideges,elszökik) és helyettem a társaimat ajánlgatta, de ő nem tágított. Mikor láttam hogy eldőlt a sorsom és elindultak felém, minden erőmet összeszedtem és próbáltam a szűk helyiségből valahogy kimenekülni. Győzött a túlerő, hárman megfogtak és egy ajtóval ellátott szellős dobozba tettek és letakartak. Mire felocsúdtam , egy meleg lakásban találtam magam, ami nagyon barátságosnak tűnt, de a félelem úrrá lett rajtam és bebújtam egy szűk helyre(fürdőkád alá) .Két napig ki sem jöttem, hiába tettek oda enni,innivalót, nem mertem megmozdulni, csak riadtan néztem, még aludni sem tudtam. A férfi a feleségével együtt sűrűn benézegetett és az volt az érzésem, megbánták, hogy engem hoztak el. A harmadik éjszakán(lehet a jó melegtől) úgy éreztem, hogy mintha kicsit lábra kapnék, ettem, ittam egy keveset. Megmondom őszintén, egészen jólesett, oly annyira, hogy egy kicsit kibújtam körülnézni. Mivel síri csend volt, beszűrődött a fény, rendkívül jól láttam mindent. Nem tudom miért, de először éreztem életemben valami különöset. Úgy éreztem, mintha itt születtem volna. Félelmem kezdett alábbhagyni. Eltelt pár nap, kezdtem erősödni és azt vettem észre, hogy a két személyt egyre jobban megmerem közelíteni, sőt már nem futok el. Minden nap számomra egy változást hozott. Egyszer, mikor az őszhajú a fotelban ült, nem tudom honnan vettem a bátorságot, felugrottam a mellette levő fotelbe és lefeküdtem. Egy idő múlva a hátamon egy lágy simogatást éreztem. Nem mozdultam, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, nem szoktam ilyen érzéshez. Tanácstalanul feküdtem, mígnem egy másik kéz, egy női hanggal együtt megismételte a simogatást és ekkor......éreztem, hogy nekem itt a helyem, itt nem kell félni, nyugalmam lesz. Nem tudom honnan jött az az érzés, hogy képes leszek a felém irányult szeretettet viszonozni, mert aznap éjjel beosontam a hálószobába és a két gazdi(mert most már így hívom őket) lábánál csendben, hogy ne zavarjam őket begömbölyödve, elaludtam. Ez a nap volt ami elválaszthatatlanná tette a kapcsolatunkat,de majd erről máskor.

Ilyen voltam amikor a menhelyből kihoztak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése