Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. január 17., vasárnap

"Én is megérkeztem".







Hát mit mondjak? Ő nem volt betervezve, de a helyzet úgy alakult, hogy most már család tag lett. Befogadása hogy is történt?
Pindur már két hete nálunk volt, kezdte megszokni a környezetét, mikor Betti (a menyem) telefonált, hogy kint van a piacnál és ott az egyik fa tövében, egy dobozban 3 db. olyan hat hetes korú kiscicák vannak kitéve és van közöttük egy olyan színű mint a Pindur, haza hozná, hadd legyen a Pindurnak társa. Mondanom sem kell, hogy az első percben nem is akartam hallani róla, de addig tanakodtunk, míg a döntés megszületett, csak az aggasztott, hogy a másik kettővel mi lesz. Vissza szóltunk, hogy hozza haza, majd meglátjuk, hogy viselik el egymást. Nemsokára megjelent a kis jövevény, menyem egy sapkába hozta, olyan falat volt, hogy az első pillanatban észre sem vettük, de amikor a kezünkbe vettük, már nem bántuk meg a döntésünket. Közben megtudtuk, hogy a másik két cicának is lett gazdája(ez megnyugtatott). Mindjárt el is neveztük CIRMINEK, mivel a bundája is cirmos volt.
Hát a Cirminek nem kellett sok, tíz perc múlva elindult felfedező útjára. Nem kell mondanom,hogy mikor találkozott (Pindurral (ő sem nagy méretű), milyen örömmel hancúroztak, a lakás pillanatok alatt játszótér lett. Pindurunk, aki eddig szerényen, kissé félve viselkedett, életre kelt és önfeledten hagyta, hogy a kicsi azt csináljon vele amit akar.
Hát hogy mennyire fogadtuk be, csak annyit,hogy mikor a tv-t néztem, mindig a hasamon feküdt (ez a szokása most is megmaradt, annyi kivétellel hogy most a nejem ölébe szokott tartózkodni). Azóta eltelt négy év, elmondhatom, nem bántuk meg, hogy a cica kérdés így alakult, felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi élményt és örömöt szereztek nekünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése