Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. január 23., szombat

Blamázs

Egy gyakorló" apa"megrázó története.


Fiam második osztályba járt,amikor az alábbi eset történt.
A munkából hazaérve,az asztalon egy cédula fogadott,amire feleségem azt írta,hogy menjek be az iskolába és fizessem be a gyerek napközijét és mellékletként ott hagyott 100 Ft-ot(akkor a fizetésem havi 1700 Ft. volt),de siessek,mert ma van az utolsót befizetési nap.
Semmi gond,irány az iskola.A kapuhoz érve,..kissé bizonytalan lettem(mert még az évnyitón kívül, nem jártam itt). Mivel nem tudtam merre induljak el,tanácstalanul álldogáltam,majd bemerészkedtem a földszinti folyosóra,ott egy-két szaladgáló gyerektől próbáltam tájékozódni,de azok nem tudták megmondani hol lehet befizetni(ilyenkor persze sehol egy felnőtt). Tíz perc várakozás után,döntöttem,valamelyik teremben csak találok valakit és elkezdtem sorra nyitogatni az ajtókat,aminek meg is lett az eredménye,a negyedik ajtó nyitás után egy tanár igazított el ,első emelet,második ajtó.
Hurrá,mégse kell pánikba esni és kettesével lépkedve a lépcsőn(akkor még ment) érek fel,fordulok jobbra...de egy pillanat,itt két sorban helyezkednek el az ajtók,a folyosó jobb és bal oldalán.Melyik a második?Lehet,hogy mondta,csak én nem jegyeztem meg?Na mindegy,lényeg,hogy van második,még ha kettő is,majd valamelyik az lesz amit keresek(habár kezdtem egy kicsit kételkedni). Óvatosan benyitok a jobboldali ajtón(ne hogy megzavarjam az esetleg még itt maradt korrepetálókat,de a teremben csak égnek álló szék lábakat láttam,azt is misztikus félhomályban). Akkor nem lehet más,csak a szemben lévő ajtó.Az ajtó előtt egy kicsit habozva,majd mindenre felkészülve ,benyitottam.
Szemben az asztalnál egy kedvesen mosolygó(elég csinos)középkorú hölgy ült.Kérdi,befizetni jött?Igen,próbáltam ugyanolyan mosollyal(lehet hogy sikerült) válaszolni és magamban egy kis büszkeséget éreztem,biztosan azt gondolja rólam,milyen rendes apuka,nem kell a feleségének ide rohangálnia,van annak elég dolga.
Tessék ide jönni,mutat az asztal elé.
Hogy hívják a gyereket?-kérdezi és az előtte lévő füzet fölé hajol.Mondom a nevet.Beírja. Hányadikba jár?Második.Beírja,majd felnéz és ugyanazzal a mosollyal, amivel megismertem kérdezi,Á-ba vagy B-be?
Pillanat,mindjárt,hadd gondolkozzam (tavaly úgy emlékszem Á-ba járt,mondom magamban),rögtön és próbálok olyan képet vágni mint aki azonnal megoldja a kérdést.
Megvan. Az Edit nénihez jár(róla szokott a gyerek otthon mesélni) és mint aki a győztes csatából haza tér,büszkén néztem körül,mivel a hátam mögött már egy hölgy megjelent(hogy honnan került elő?)
Az nekem nem elég,Edit néni napközis tanár,volt a válasz(A mindenit,ezt jól kifogtam).
Hátra fordulok és az ott álló hölgy felé fordulva kérdezem;nem tudja véletlenül H.Attila Á-ba vagy B-be jár?Kérdésemre csak bamba arckifejezés volt a válasz...mígnem kis idő múlva megszólalt,nem az Anna nénihez jár?DE,...azt hiszem,derengett valami Anna néniről.
Akkor az Á-ba,folytatta az előbb felszólaló hölgy,mert az enyém is oda jár.(Na ez kellett nekem ,
látom a szülői értekezlet nem lesz unalmas)
Igen az Á-ba,most már hangzott el a határozott válaszom,de azért az ott lévők elég furcsán néztek rám és a füzetbe beírva , Á.
Hány napos a gyerek?-kérdezi megkönnyebbülve most már a mosoly nélküli hölgy.
Hány napooos?(hát ezt így még tőlem nem kérdezték,mondom magamban és elkezdtem fejben gyorsan számolni; 7 éves, szorozva 364 nappal(és volt biztos szökőév is ),az annyi mint...tessék mondani,pontosan kell?
Hát természetesen,e g é s z e n p o n t o s a n,tette hozzá ironikusan.
Volna egy ceruzája?-kérdezem.
Tessék és kíváncsian rám nézve át nyújt egy ceruzát... és egy kis papírt is tudna adni,mert így fejbe hirtelenjében nem tudom kiszámolni.
Kérdőn rám néz,majd megkérdezi; ,de mit akar kiszámolni,miért kell azt számolni,azt tudnia kellene.
Ne haragudjon,szóltam egy kicsit hitemben meginogva,engem a feleségem küldött be,de erről egy szót sem szólt.
Nem emlékszik...5 napos...6 napos?-kérdezi,most már lemondóan.
Ja úgy...és vidul fel az ábrázatom,az mindjárt más(akkor még minden második szombat volt szabad).
A kis hölgy látja rajtam a megkönnyebbülést,biztató mosollyal várja a választ.
Tulajdonképpen....nem is tudom(ezt sem mondták otthon),miért ez lényeges?-kérdem.
A hátam mögött lévő hölgyek(mert jöttek szépen) mintha kezdenének sutyorogni.Úgy érzem,egyre jobban bonyolódom bele a feltett kérdésekbe,mikor egyszer csak,...megvan,szólok(majdnem kiabálva),tessék megnézni,hogy múlt hónapban mennyit fizettünk be és ha esetleg volna még valamilyen kérdés,lehet hogy segítségére lehet és diadalmasan néztem hátra.
Azt sajnos nem tudom megnézni,volt a válasz,mert mi az előző havi anyagot beküldjük a központba.
(Hátam mögött a tenger morajlása hallatszik .)
Hát ez nem igaz,mondom magamban(na várj csak asszony!)
Már úgy éreztem feladom, de még megpróbálom máshonnan megközelíteni a kérdést.
Tessék mondani(jött a következő mentő ötletem),mennyit szoktak befizetni a 6 naposra, mondjuk a legmagasabb kategóriába...ki jön egy százasból?
A hölgy rám nézett(most már teljesen közömbös arccal),látszott rajta,hogy ez a kérdés részemről váratlanul érte,(habár ki tudja),egy kis gondolkodás után közli,80 Ft.
Fellélegeztem és megkönnyebbülve mondtam,jó,akkor tessék beírni a 80 Ft-ot.
Rendben,szólt a hölgy(gondolom még a kínzó padot is vállalta volna,csakhogy valahogy megszabaduljon tőlem,de azért hogy bebiztosítsa magát),de azt meg kell mondanom,hogy ha kiderül,hogy kevesebbet kellett volna befizetni,nem tudjuk visszafizetni a különbözetet.
Nem baj...nem baj,csak tessék nyugodtan beírni(mivel mögöttem vihar felhők kezdtek tornyosulni,de azért mintha kuncogás is hallatszott volna).
A hölgy átvette a pénzt és egyre csak hajtogatta,apuka...apuka ( és mintha enyhe mosoly jelent volna meg arcán)és köszönéssel jelezte,hogy már nem szívesen akar velem foglalkozni..
Fellélegeztem.Cipömet nézve, alig vártam,hogy kiérjek a folyosóra és gyors iramban(csak ki innen),elindultam a folyosón...de mi van,hová tűnt a lépcső,...merre vagyok,...mi ez a sok ajtó,...
várjunk csak,...eltévedtem,...nem értem,...merről is jöttem?
Áá,meg van,persze,hogy nem erre kellett volna jönni és örömömben,hogy most most már nincs akadálya szabadulásomnak,kettesével vettem lefelé a lépcsőt,de az utolsó két lépcsőt a gyenge világításban rosszul számítottam ki,megbicsaklott a lábam és olyan zuhanással kerültem a márványozott kockakőre,hogy az egész épület beleremegett.
Még jóformán fel sem ültem,mikor a lépcsősor felső fokánál,megjelent az ismert arc(a beíró hölgy),mögötte a hölgykoszorúval és aggodalmas arccal kérdezte,mi történt?
Semmi...semmi,szóltam,kicsit nagyon sötét van (fentről furcsa arckifejezések) és nem láttam elég jól a lépcsőt.
Mondja ...biztos jól van?kérdezte és rám nézett most már sajnálóan.
Jól...jól...és bicegve,mint valami színpadi hős elvonultam a nem tapsoló közönség előtt(most szó szerint, nagyot buktam).
Bicegve értem haza,feleségem még nem volt otthon,leültem a fotelbe és próbáltam nem visszaemlékezni az elmúlt órára.
Egy kis idő múlva nyílik az ajtó,nejem lép be,rá néz az asztalra,látja,hogy nincs ott a pénz,mosolyogva (már régen láttam így)kérdezi,na befizetted?
Nem tudom miért tűnt el az arcáról a mosoly,mikor azt válaszoltam,BE,de,hogy ne kezdjen
kérdezni a részletekről,felálltam és bicegve elindultam a konyha felé,az ajtóból csak annyit mondtam,hogy nem muszáj minden szülői értekezletre bemenni,de azért még megkérdezte ,hogy mért sántikálok?
Hát ha én azt mindet elmondanám,úgy sem hinnéd el.Másnap meg kérdezte,hogy miért csak 20 Ft-ot hoztam vissza 30 Ft.helyett,közöltem,hogy a 10 Ft az fájdalom díj,amit akkor nem egészen értett(csak később meséltem el a történteket,amire az volt a válasza "éreztem,hogy nekem kellett volna bemenni").

3 megjegyzés:

  1. Lényeg a megoldás, a többi nem számít. Azért úgy lelki szemeim előtt megjelentél ebben a szituban.

    VálaszTörlés
  2. De jót nevettem :))) Elképzeltem, a férjem is hasonlóaan járna, ha ilyen nagy dolgokra kérném meg :)
    Csilla

    VálaszTörlés
  3. Ha nem is pont ilyent,de hasonló"szitut megcsíphet",benne van a "pakliban.

    VálaszTörlés