Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. április 5., hétfő

A hétvégi "vadon."

Az Angyali-sziget csendjét időnként az énekes madarak csicsergése teszi hangulatossá. Az ősfák árnyékában az idő mintha megállna. Aki erre jár, annak minden gondja elszáll, nem tud mással betelni, mint a természet által nyújtott változatos szépséggel. Milyen nap is van ma? Itt még azt sem kell számon tartani, mivel minden olyan végtelennek tűnik, azt hiszem szombat, de egy pillanat......valami hang foszlányok érkeznek a víz felől.....igen, ezek hangok, de nem akármilyenek.
Húzd meg!....Húzd meg!....hallatszik a hat személyes csónakból, ahol tíz ember különböző típusú evezőkkel, (deszka, láb rács darabja, egyszerű emberi kéz valamint egy törött evező) csapkodva próbálnak állandó Z-betű vonalban átjutni a szigetre.
A parton a stéghez érkezve, hangos diadal ordítással jelzik a kikötés sikerességét. A "normandiai partra szállást" a megszámlálhatatlan sokaságú sörös rekeszek kipakolása követi, ami percek alatt eltűnik a nyaraló útvesztőiben, csak két "szúnyog" típusú egyén marad a csónakban egy hűtőgép kíséretében, aminek még szerepének kellene lennie a fent említett sör mennyiség ideális hőmérséklet tartására.
A két "figura", mivel segítség nincs a láthatáron (valószínűleg nem is lesz) óvatosan akcióba kezd, ami azt jelenti, hogy az egyik "izom pacsirta" kilép a stégre és a hűtő felső részét megfogva húzni kezdi, míg a másik "észkombájn" az egyik lábával a stégre kilépve próbál nyomatékot eszközölni a hűtő alsó részére, aminek az lesz a következménye, hogy a "fazon" egyre nagyobb terpesz állást kezd felvenni, majd a csónak távolodása következtében a terpesz átmegy "spárgába", (a hűtőgép már felvette a vízszintes állapotot) majd mivel a "spárgát" már tovább nem lehet cifrázni, így a hűtőgép az "akrobatával" együtt nagy csobbanással a tíz fokos vízbe landol.
A "karib-tenger kalózai" éppen érnek ki (mindegyik kezében egy sörös üveg) és az első meglepetés után, hangos "trágár" szókincs özön árassza el a sziget csendjét.A hűtő kiemelése az iszapból hasonló hang özönnel végződik.
A parton sétálva messziről az ösvényen egy őz nagyságú állat robogva közeledik felém, amit egy "két tagú" női stáb "scooby-doo ne, scooby doo vissza" felkiáltással próbál megállítani de a "blöki" úszva a levegőbe úgy ugrik rám, hogy a hátam mögött lévő fűzfát majd kidöntöm és a mellső lábai dagasztása közepette próbálom az arcomra mért nyelv csapásait kivédeni (ami nála a szeretet jele) ami természetes, sőt még a kezemben lévő fényképező gép optikáját sem hagyja ki, majd, mint aki jól végezte dolgát, szélvész gyorsasággal tovább iramodik.
A két "gazdi" hozzám érkezve vigasztal, hogy "magát nagyon szeretheti, mivel ezt nem mindenkivel csinálja meg" és egy "bájmosollyal" búcsúznak.
Eközben egy másik "hadihajó" is megérkezik, vegyes felállással (sok fiú, kevés lány) és hangosan elemezve ecsetelik a mai napi "grupen" felállás forgató könyvét, aminek a szövege a névelő és a kötőszó kivételével csak az állandó "síp szó" megjelenítésével közölhető.
Gondolataimba merülve indultam a nyári lakom irányába, ahol egy benzin motoros láncfűrész "fülsiketítő" hangja nyomja el a parti társaság eszmecseréjét (hogy ez mennyivel jobb).
Amott két hét végi szomszéd egymás szavába vágva és túlkiabálva kimerítően beszélik meg az eltelt időszak időjárás változásait.
Ezt az eszmecserét csak az alacsonyan szálló sűrű füst szakítja meg amit a kisebb "boglya" nagyságú vizes avar gyűjtemény meggyújtása okoz (ez a jelenség egyre több helyen lép életbe) úgyhogy egy idő múlva a környékre rátelepszik a "fullasztó" állapot, amit égett műanyag és gumi szag kísér, olyan mértékben, hogy a szalmiák szesz illata ehhez képest "parfüm" (de hova lettek a madarak?).
Az edzettebb egyének a füsttől sem megriadva, a csónak motor kipróbálását "bőgetik" a kertben, nem "kisiskolás" fokon, mindezt egy fa házat építő társaság "üsd-vágd" kalapálása közepette, de, hogy véletlenül se legyen szünetjel, arról a gyerekek szülők által eszközölt "ráncba" tétele gondoskodik, ami nem kevés esetben "bömbölő" sírással végződik.
Emellett a műsor mellett, már szinte alig hallható egy rádió max. hang ereje, aminek a hang foszlányából indulatos politikai fennhangok szállnak a szélrózsa minden irányába.
Talán nem is kell megemlíteni a légtérben közlekedő repülők zaját, mert az már az "enyészet" martaléka lett.
Mind ez a csodálatos "vad világ" jelenleg húsvétkor "csak" két-három napig tart, aminek következménye a szigeten és a Dunában tornyosuló szemét (csokoládés papírok, műanyag flakonok, sörös dobozok és egyéb hulladék) érzékelteti a "civilizáció" ittlétét.
Aggódásra semmi ok, mert még csak ezután fog jönni a nyaralási szezon.
Amikor feleségemnek kritikusan ecseteltem az elmúlt eseményeket, ő csak annyit mondott "jaj, te minden piszlicsáré dologból ügyet csinálsz!".
Lehet, hogy én még a középkorban élek?

7 megjegyzés:

  1. Bizony jó lenne ha az emberek becsülnék a természetet! Én nagyon szerencsés vagyok mert a mi falunk aránylag csendes. Ha még csendesebbre vágyom akkor kimegyek a fiam tanya telkére .Kevés ember élvezheti azt a nyugalmat, amit én. Mintha megállna az élet.
    Csak a madarak énekét hallom.

    VálaszTörlés
  2. Terike.
    Ezen a környéken is "csak" a hétvége, illetve a "szezon" az "életveszélyes."
    Javarészt csend van,igazi "vadon" hangulat.

    VálaszTörlés
  3. Nem, Nem Iván! Te igenis most és itt élsz a jelenben. Sajna, hogy ez így megy nagyon sok helyen. Te mondd! Tuti, hogy jó helyen pecázol Te ? :) Azért jókat rötyögtem a szomorú dolgok mellett és most ballagok tovább, mert az előző írásaidat is csak félig olvastam. Csak nem tudom, hogy a rémregényedhez ma este elalvás előtt hozzáfogjak-ééé ? :-)

    VálaszTörlés
  4. A "béke szigete"? Nem baj elmúlnak az ünnepek.

    VálaszTörlés
  5. Nézz be hozzám díjat adtam neked.

    VálaszTörlés
  6. Ejjjj ha !!! Tesód megelőzött, de azért kérem szépen hozzám is ellátogatni :) - mert megérdemled !!

    VálaszTörlés