Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. április 12., hétfő

"Csak egy kis emlék..." Első rész

János vitéz "tragédiája."
Abban a korban voltam (ötödikes tanuló) amikor a szereplési vágy "piszkosul" elhatalmasodott rajtam, (szerintem nem csak én voltam így egyedül.) Minden áron megakartam mutatni a világnak az addigi képességeimet, csak hogy megvalósításához megoldást kellene találnom.
Akkor még elég fantázia dús gyerek voltam (köszönhetően a rengeteg elolvasott könyveknek, főleg Verne regényeknek) és a kérdést felvetettem a házunkkal szemben lakó Bálint Lacinak (ő akkor volt hatodikos.) Itt kell megemlítenem, hogy mind ez az esemény egy kisváros perem terület szélén, igazi paraszt környezetben játszódik le, mivel akkor még ott laktam, (de jó volt.) Laci nem sokat gondolkodott a dolgon, (nem is hagytam neki időt rá) csak annyit kérdezett-"hogy gondolod a dolgot?"
Én mindjárt javasoltam, hogy egy kis színjátszó csoport keretében adjuk elő a János vitéz rövidített változatát.
A javaslatom mérlegelése kb. 10 másodpercig tartott, közölte,-"jó, két részre osszuk a dolgot, én elintézem a helyszínt, de lehet , hogy a kellékeket is, de te szervezd meg meg a szereplő gárdát és a szöveg betanulását."
Nem mondom, hogy repestem az örömtől, hiszen én arra gondoltam, hogy majd csak kiállok a pódiumra és annak rendje módja szerint eljátszom a rám osztott szerepet és a "világ siker" végén az "utca hőse"-ként vonulok be a színjátszás történetébe.
Az első bökkenő akkor adódott, amikor Laci pillanatok alatt magára osztotta a János vitéz szerepét, a többi dolgot rám bízta,(majdnem elment a kedvem az egésztől, hisz ezt a szerepet magamnak szántam.)
Fél gőzzel álltam neki a szervezésnek, számításba véve az utcában lévő baráti társaságot, nem beszélve a "női" alakításról.
Hát akárhogy is győzködtem a paraszt gyerekeket , a feladatot túl komplikáltnak találták, (a szöveg megtanulás okozott nekik "némi" gondot) csak a verekedős illetve a zsivány jelenetben akartak részt venni, de abba "aktívan."
Hát megmondom őszintén, a legnagyobb problémát Iluska szerepének eljátszása jelentette. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ellenállásba ütközöm a szülök részéről. Nem azt mondom, hogy a lányoknál a szépség ezen a tájon ütötte volna fel a tanyáját, de azért azt az egy-két elfogadható kislányt is olyan erővel tántorították el a "művészi" pályától, azzal a kísérő szöveggel, hogy ennyi fiú társaságában csak az erkölcs romolhat, "kvázi" nem kell még ebben a korban szerelmi jelenetekbe bevonni a kislányukat.
Mivel nem adtam fel, (nekem minden áron "nő" kell) addig-addig törtem magam, míg a Laciék szomszédságában lévő 4 lány, azaz négy lány közül a negyedikes Ancsát (ő volt a legfiatalabb a négy közül) szabadúszóként átadták, azzal a kitétellel, hogy az előadást az összes "pereputty" ingyen nézhesse meg. (Ja elfelejtettem mondani, a belépőt 2 Ft-ra terveztük.) Közben Laci közölte, hogy technikailag minden el van intézve, a szülei mindenbe bele egyeztek, ami abból állt, hogy a "pajtában" előadhatjuk a darabot és Laci anyukája a jelmez tervezésbe is besegít.
Itt azért meg kell említenem a"pajtát", ami vidéken ismert, de a városokban furcsán nézne ki a bérházak udvarán. Nem nagy "was is das" az egész, az istálló mellett áll egy nagy "bazi" hodály, aminek jelen esetben elöl és hátul két kinyitható deszkából készült oldala van. A hátsó kapuja "szérűs" kertbe az első kapu a gazdasági udvarra nyílik, (de majd erről máskor.)
Szóval, a helyszín biztosított, Iluska megvan, a verekedős csata jelenet rendezve, mi van még hátra? Banya, óriások,francia király, a francia király lány szerepét Ancsa fogja megoldani, (Iluska akkor éppen szabad napos) a többi téma már nem nagy ügy , a dolgot majd "sematikusan,"vagyis nagy léptékben (nehéz részeket átugorva, illetve a felolvasó fogja rövidre zárni.)
Két napi szereplő keresgélés után, ott álltam, hogy egyedül a felolvasóra találtam meg a megfelelő személyt, Wimmer Pisti személyében, aki jeles tanuló volt, (ez a rész már biztos siker!!!)
Mivel már egyre türelmetlenebbek lettünk, (Laci nyúzott a szereplő gárdáért) rendkívüli megoldást javasoltam. Az alap ötlet arra épült, hogy a fent említet szerepeket én egymagam is eltudom játszani, mivel a jelenetekben nem találkoznak egymással a szereplők. "Óriási ötlet"-mondta Laci,"akkor tulajdon képpen össze állt minden, de nekem lesz egy meglepetésem, azt csak az előadás közben látjátok meg" azzal büszkén fejére tette a már anyukája által készített papír huszár csákót és úgy vonult be a házuk kapuján, mint aki már megverte volna a törököket.
Hát a próbák? Bizony azok egyoldalúak voltak, értem ezalatt, hogy amikor a Lacinak kellet volna "Iluskáéknál" megjelenni, ( ahol a négy lány zsibaja a "Bábeli "zűrzavarra emlékeztetett) akkor neki az istállót kellett "ganajozni,"(lehet, hogy ezt szívesebben vállalta) a felolvasót e téren nem vettük számításba (ő tudja a feladatát .) Amikor meg másiknak volt jó az ídőpont, akkor meg én egy "bige" játszmában vettem részt, ami abból állt, hogy egy kb.10 cm-es seprűnyél vastagságú fa rúd két végét kihegyeztük, egy másfél méteres kört rajzolva az utca porába, ebbe helyeztük és egy fa rúddal a kézben a hegyre ütöttünk, aminek következtében a "bige" a levegőbe emelkedett, ezt kellett megcsapni úgy, hogy a körtől minél messzebb kerüljön és az ellenfélnek onnan kellett volna vissza dobni a körbe. Ha nem sikerült, akkor lépésben leszámoltuk a távolságot és ezt tíz menet után összegeztük.
Na,ezt a játékot egy "próbáért" nem szabad megszakítani, főleg ha 71-10-re vezetek.
Az idő haladt, a megjelölt időpont közeledett,én már össze szedtem a kellékeket, a szöveget is megtanultam (súgó azért kell.)
Az előadás előtt egy nappal Wimmer Pisti jelent meg nálunk, (baljós előjel) soha nem volt még itt, de alig ismertem rá. Történt ugyan is, hogy biciklivel bele rohant a bejárati kapujukba, aminek következtében az arca "amorf" formát vett fel, vagyis a "megjelenéshez" nem volt valami előnyös.
Pillanatok alatt improvizáltam és a helyzetet módosítottam, hogy a felolvasó, függöny vagy lepel mögül fog a műsorban részt venni.
Elérkezett az előadás napja. Bevétel nulla, mivel a nézők, (csak női személyek) csak rokonságból álltak, legtöbben a verekedős szereplők hozzátartozóik voltak.
A színpad készen várta szereplőket ,(díszlet a képzelő erőre volt bízva.) Nem tudom honnan, de még padok is voltak, a felolvasó takarására egy pokróc lett kihúzva. Pisti arca mint a kék"besztercei szilva,"Laci anyukája liszttel próbálta "púderezni," hogy mégis emberi formára emlékeztessen, (hát nem a legnagyobb sikerrel.)
Hirtelen csend. Kezdődik az előadás.
A pajta agyagos földjén a ló pokrócon könyökre ereszkedve fekszik Jancsi, fején apja fekete kalapja, (kicsit lötyögve) valami dolmány féleségben. Lábán egy "nem tudni" hányas számmal nagyobb csizma és úgy bámul a sarokban elhelyezkedő Iluskára, mintha haragudna rá.
A pokróc mögül a felolvasó hangja töri meg a csendet.
"Tüzessszen ssszüt le a nap ssszugára,
Az ég tetejéről a juhásssz bojtárra.
Fölössszlegesssz ssszütnie oly nagyon.
A juhásssznak ugyisssz melege vagyon.
Mi ez?- rémlik fel bennem,miért beszél ennyire pöszén? Mit hülyéskedik? Gyorsan a pokróc mögé osonok, oda súgom,-"mit szórakozol?"Ekkor mutatja, hogy a balesetben a két első felső foga kilazult,azaz mozog és csak így tud beszélni.
Nem bonyolódom bele az előadás részleteibe, csak a kiemelkedő epizódokat említem meg.
Iluskának hiába akarta Jancsi meglátni a térdecskéjét,nem volt hajlandó szoknyáját a térde fölé húzni (anyja legnagyobb örömére.)
A zsivány jelenetnél annyit hallottam a "nézőtér" felöl_"ez az Iván...a zsivány!"
Itt kell megemlítenem a tapsot kiváltó jelmezem, egy fekete "smici" sapka fülig lehúzva, egyik szemem kalóz módjára bekötve és apám "pufajka" kabátja, (aminek tisztasága nem a patyolatot reklámozta) lábamon a "Krisztus papucs" ami műanyag szíjakból állt.
Az óriás jelenetnél az öcsém ült a nyakamban, mindkettönknek testét pokróc fedte, (nagy siker volt) csak arra kellett vigyáznom, hogy egyenesen álljak, hogy ki ne billenjek az egyensúlyomból. Hát egy darabig ezt megoldottam, de amikor János vitéz teljes erőből "pofán" dobta az öcsémet a rongy labdával, (követ helyettesítette) aki hátra hanyatlott, ezáltal az én test súlyom is hátra billent és úgy vágódtunk hanyatt( hatalmas tetszés index közepette), hogy az óriás két darabra esett szét,( közben a "pösze" sziszegve skandálta a szöveget.)
Azután elérkeztünk a csataj elenethez, ahol a török szultánt én játszottam, fejemen egy rózsaszín törölközőből alakított turbán,a francia király lányt (Ancsát) hónom alá kapva, (nem volt nehezebb, mint egy vödör víz) aki visítva úgy rúgkapált mintha nyúznák,(ennek is nagy sikere volt.) Jancsi annyira bele élte magát a szerepébe, hogy a fa kardjával a törölköző turbánt egy csapással a fejemről a pajta másik felébe repítette.
És most jön a nap fény pontja.
Előadás előtt Laci azt mondta, hogy a csata jelenetnél, ha kimegy a szérűskertbe, (a hátsó udvarba) mi csak nyugodtan vívjunk tovább, mert akkor lesz a meglepetés. Az instrukciót betartva, torok szakadtából ordítva ment a csata jelenet, amikor János vitéz megjelenik az ajtóban, háta mögött Lolával......a kis csikóval, akit egy rövid kantárszáron vezetett be.
Nem kell mondanom mekkora volt a meglepetés (a csata zaj már valahol a távolba járhatott.)János vitéz odalépett a basához , (vagyis hozzám) és a király lányt kivéve hónom alól, (akinek keze, lába égnek meredt félelmében) mint valami szerelmes mátkát ültette fel oldal üléssel a csikóra.
Talán nem is lett volna semmi baj, de a közönség "taps vihara" miatt Lola ugrott egyet, király kisasszony huppant, János vitéz meg futott az események után,vagyis próbálta megfogni új szerzeményét, aki mint a "bakkecske" a hátsó két lábával úgy rúgta tökön vitézünket, hogy annak már csak az (ende) szót tudtuk bejelenteni.
Szegény csikó még mutatott egy,két flikk-flakkot,(ez nem volt benne a forgató könyvbe) és a gyorsan kinyító hátsó ajtón száguldott kifelé, ahol a szárnyasok között próbálta tovább csiszolni rúgás technikáját.
Hogy mi történt János vitézzel?
Hát anyukája hanyatt lefektette a padra, hozott egy vizes konyharuhát és a nadrág lehúzása után, (több anyuka segítségével és "Iluska"vörösödő arca valamint röpke pillantása kiséretében) ügyesen ráhelyezve az emlitett testrészre, (amit a vitéz jajveszékelve fogadott) így próbálva a fájdalmat csillapítani. Ez ápolási tevékenység közepette lépett be Laci apukája (ő már inkább hasonlított az óriáshoz) és a dolgot szemügyre véve kérdezte feleségét,-"a golyói rendben vannak?"
"Igen, megtapogattam őket, úgy néz ki semmi bajuk." A Laci apuka még nézte egy darabig a már konyharuha nélküli "testrészt" és csak annyit mondott,-"ne félj fiam, nem sokára úgyis kinővi magát" és azzal kivonult a szérűsbe, ahol a csikónak sikerült a szárnyasokat röptetésre bírni.
Másnap reggel az iskolába indulva,Lacival találkozva (aki úgy lépkedett, mint szűz lány a nász éjszaka után) annyit mondott, hogy "-látod,,amint nő van a dologban, nem csak a fejedet,még a töködet is elveszted." Hát ő már csak tudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése