Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. február 21., vasárnap

Bözsike


Ez a történet nem egy nagy "sztorival" végződik ,, de bennem mély nyomot hagyott.
Az egyik tavasszal, mikor lenn tartózkodtunk a "tanyánkon", egy kíváncsi cica fej dugta be az orrát a kerítés hiányzó részéhez. Hívtuk, csalogattuk , de csak nézett a nagy szemeivel. Látszott, hogy nem fél, csak bizalmatlan. Nem tudtuk, hogy kóbor, minden esetre tettünk elébe ennivalót meg tejet és hagytuk nyugodtan. Egész nap ott kuksolt, figyelte minden mozdulatunkat, de bejönni nem akart. Másnap reggel kíváncsian indultunk megnézni, hogy merre lehet. Nem láttuk sehol, de a ház mögötti"kacatosból" zörgést hallottunk. Óvatosan, lopakodva mentünk, hogy megnézzük mi okozza a zajt. A legnagyobb meglepetésünkre két pici cica hancúrozott önfeledten. Az egyik tiszta fekete, a másik fekete-fehér. Szólítgattuk őket (el is neveztük mindjárt Korminak és Pötyinek) , de csak kíváncsian néztek ránk. Egy kis idő után otthagytuk őket. Nem telt bele tíz perc, a két kis "lurkó" megjelent és mintha száz éve ismernénk egymást, eljöttek az ajtóhoz, bekukucskáltak és köszönés nélkül bementek a lakásba. Mindent megvizsgálva járták végig a helységeket. Mikor már úgy érezték, hogy "oké" minden, kiszaladtak a kertbe és akkora hancurt vágtak le, hogy a virágok csak úgy reszkettek belé. Időközben közben megérkezett a "kukucskáló", lassan bebújt és ahelyett, hogy a kicsinyeihez ment volna (azért szemmel tartotta őket), oda jött a lábunk elé (mi a kanapén ültünk) és egy,két"nyáu,nyáu"-val, valamint hízelkedő mozdulattal közeledni kezdett. Nem sokára már ott tartottunk, hogy megsimogathattuk, sőt már felugrott mellénk a kanapéra. Ez a helyzet még jobban fokozódott ,amikor délután már az ölünkbe ült és úgy dorombolt, hogy remegett körülötte a levegő. Banános ládákból készítettünk nekik "otthont, amit estére el is foglaltak.
Másnap egy férfi hangjára lettünk figyelmesek, aki kétségbe esetten kiabálva "Bözsike...Bözsike" ment el a kapu előtt és mikor meg látott minket, érdeklődött, hogy nem láttunk-e egy fehér-barna színű cicát? Mikor megtudta, hogy nálunk van, az arca felragyogott és még nagyobb lett az öröme, mikor a két kicsit megpillantotta."Különben Sanyi bácsi vagyok" mutatkozott be. A kölcsönös megismerkedés után ,az lett a kérdés, hogy mi legyen a cicák sorsa. Sanyi bácsi látta rajtunk (meg célzást is tettünk rá), hogy egy darabig maradjanak itt, hadd szokják meg a kicsik az embert.
Teltek a napok, Bözsike már annyira "otthon" volt, hogy megmozdulni is alig tudtunk tőle, mikor egyszer betoppant Sanyi bácsi és fájó szívvel oda adtuk a családot. Sanyi bácsi egy dobozba vitte el a kicsinyeket, Bözsike tétovázva álldogált és lassan nyávogva, vissza-vissza nézve ment a picik után.
Másnap arra ébredtünk, hogy az ajtóban Bözsike fogad minket és szokásos "megmozdulni úgy sem tudtok nélkülem" stílusát bedobva kényszerített a kanapéra, hol a nyakamon,hol a vállamon, hol az ölembe kötött ki. Délután a szokott nyávogással elbúcsúzott és ment ellátni az anyai kötelességét.
Így telt el a nyár .Késő ősszel elbúcsúztunk tőle és vissza jöttünk Pestre.
Eljött a tavasz, leérve a "tanyára" kíiváncsian vártuk, hogy vajon Bözsike meglátogat-e és hogyan fog viselkedni. Na,nem sokat kellett várni ,még aznap délután Kormival és Pötyikével megjelentek és mintha mi sem történt volna már az ölembe volt és dugta a fejét simogatásra. Sanyi bácsi bejelentkezett (azóta nagyon jó barátság van köztünk) és mondta, hogy Bözsike minden nap ide járt vizitelni és 3-4 óra hosszat várt a bezárt ajtó előtt.
Így aztán minden vissza tért a rendes kerékvágásba, mígnem egy reggel megjelenik az ajtóban Sanyi bácsi ,arca falfehér, pupillái kitágulva, (még köszönni is elfelejt) és csak annyit mondott,"gyere", azzal megfordult és gyors léptekkel elindult, úgy, hogy alig bírtam utol érni.Útközben próbáltam megtudni, hogy mi történt, de ő csak "gyere" és egyre gyorsabban ment.Udvarába érve, hátra mentünk és megállt egy helyen és a földre mutatott. Megpillantottam Bözsikét,.....de uram Isten a combjából egy fél méteres "profi" nyílvessző állt ki. Szívem összeszorult. Bözsike olyan bánatosan nézett rám, hogy könny szökött a szemembe. Sanyikám, szóltam elcsukló hangon, ki kell vennünk a nyílvesszőt, minél előbb."Próbáltam,de nem lehet, mivel átment az egész combján, a nyíl hegye tíz centire van kinn és így nem lehet kihúzni."Egy kis tanakodás után, úgy döntöttünk, hogy a kiálló véget levágjuk.Nagy nehezen sikerült kihúzni. Sanyi bácsi mutatta, hogy akik ezt elkövették, éjjel feldúlták az egész udvart, valószínű, hogy a nyílvesszőt akarták vissza szerezni, de Bözsike úgy bemászott egy szűk helyre, hogy nem tudták elérni, igaz hogy hosszú rudakkal próbálták kizavarni.
Mivel ez az eset szombaton történt, Sanyi bácsinak el kellett utaznia, kérte, hogy hétfőig jöjjek át "ápolni" és hétfőn, ahogy lesz ideje, elviszi az állat kórházba. Befertötlenitette a sebet és Bözsikét ráhelyezte a takaróra Másnap, amikor átmentem a feleségemmel együtt, ott feküdt, úgy ahogy letettük. Enni nem evett, csak ivott és szomorúan dugta a fejét előre, úgy ahogy simogatni szoktuk. Nagyon sokáig maradtunk mellette és egész idő alatt simogatva (szemünkbe megjelenő könnycseppekkel) vigasztaltuk.
Hétfő reggel benyit Sanyi bácsi kérdezi, hogy nem tudjuk-e, hogy Bözsike merre van, mert az egész környéket körbe járta, sehol nem találta.
Elindultunk keresni...és ez így ment napokon keresztül...de....? Mikor már tudtuk, hogy hiába keressük, Sanyi bácsi lehangolva mondta, hogy "csak az fáj, hogy nem tudtam megadni a végső tisztességet, de lehet, hogy neki volt igaza, mert ő már nem akart élni ebben az elvadult világban"

7 megjegyzés:

  1. Tudod nem az állatok a vadállatok!

    VálaszTörlés
  2. Sajnos tudom.Látom a Tv.-ben,tapasztalom az életben.

    VálaszTörlés
  3. Ez szörnyű! Felfoghatatlan, miért kell bántani egy oktalan csak szeretetre vágyó állatot! Nagyon sajnálom!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm hogy rendszeres olvasóm lettél!Örülök hogy egyre többen vagyunk állat barátok! Érdekel amit írsz,tehát visszajárok hozzád! Üdvözöllek! Terike

    VálaszTörlés
  5. Bözsike.... :(
    Ez annyira szomorú, hogy nem magától halt meg hanem megölték...Azoknak az embereknek akik ezt tették, biztos nem lesz "szép" haláluk.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szomorú sorsa lett Bözsikének :(
    Én mindig megrendülök, mikor állatkínzókkal találkozom....Milyen kedves cica volt :)

    VálaszTörlés