Nyári események 1.rész

Vízbe ment terv


Adva vagyon a dunapart zöld övezeti része, ami inkább hasonlít az ösvényhez, csak szélesebb kivitelben, mint sétányhoz.

Ez az a hely, ami általában a legvisszafogottabb férfiakat is romantikára csábítja, nem beszélve a hölgyekről, akik e természeti táj szépségét érzékelve, valamint engedve a túlburjánzó udvarlásnak, Ámor nyilaitól sebezve, mámorosan kapaszkodnak kedveseikbe.

Most is egy hasonló helyzetben levő párocska közeledik, azzal a különbséggel, hogy ők ezt a helyet már régebben bejárták. Ezt honnan lehet tudni? Onnan, hogy előttük egy három éves kisfiú szaladgál. Kezében egy hosszú bot, amivel oly vehemesen „csépelé” a körülötte lévő bokrokat, fákat, hogy Petőfi versében a „Jaj a hátam, jaj a hátam oda van, szomszéd bácsi elporolta csúfosan”, hozzá képest simogatás. Mivel a szülők részéről senki nem „szóla”, így a természet szépségei valamint egy, két béka kissé megtépázva változott a „te rongyos élet” kategóriába.

A fiatal szülőket Ámor nyilai annyira kikapcsolták a való világból, hogy azt sem vették észre, hogy a kisfiúcska az ide-oda szaladgálás közben, akkorát esett, mint egy „péklapát.” Közel ötpercnyi bömbölés, ordítás, visítás után, miután felismerte a helyzetet, hogy vele senki sem törődik, a botjával a közelben lévő vaskapun töltötte ki dühét, amire a bent játszadozó német juhász átment a „kisfiú hangulatba” és közelről acsarkodva mutatta meg a tépőfogait.

Most mindenki azt gondolja, hogy itt a szülök hanyatt, homlok sietnek a gyermek vigasztalására. Normál esetben igen, ez volna a természetes, de Ámor nyilai, mint a „katyusák”, sorozatvetőként bénították meg az áldozatokat, akik már se nem láttak, se nem hallottak. Valahol a felhőkőn ülve rózsaszínben látva a világot, mámoros hangulatban a „kistesi” jövőbeni képéről álmodoztak.

Mivel a szerelem gyümölcse, jelenleg a kisfiú, örömmel tapasztalta, hogy most övé a világ, egy óvatlan pillanatban az egyik stégre kalandozott, ahol a feje felett lévő szúnyograjjal közelharcot vívott. Még az avatatlan szem is sejtetni engedte, hogy ez a harci állapot nem a gyereknek kedvez, mivel állandó visszavonulási helyzetbe került. A stég széle, (alattomos módon) egyre közelebb került, amit apuka szerelmi mámorban úszó félig éles szeme észre vett és egy „Sanyika ne mozdulj” felkiáltással hagyta ott a romantikát. Gyors, futólépésben rohant a stég bejárata felé és a „hármas ugrás” technikáját választva, úgy ugrott a deszkákra, hogy az egy másodperc töredéke alatt az enyészet martaléka lett, vagyis beszakadt. Ennek lett következménye, hogy apuka kalodába beszorulva, mellkasig érő vízben, hívta magához a gyermeket, aki ezt az eseményt viccesnek találta és térdét csapkodva önfeledt gyermeki kacajjal, (ami a túl oldalról visszhangzott) értékelte a „produkciót”.

Hát, hogy mi lett az esemény vége?

A kisfiú érdeklődve nézte, hogy apuka "korlát gyakorlata” milyen eredménnyel jár. A derékig érő iszappakolás rontott az eddigi hangulaton és a valószínűség szerint, a második szerelem gyümölcse, még egy ideig várat magára.