A zacc nem biztos,hogy mindig zacc

Pindur (cica):Cirmi! Cirmiiiiiii!
Cirmi (cica): Ne üvölts, nem a megasztárba vagy, Mi vaaan?
P: Kagylózz ide, a gazdi megint alakitott.
C: Na lökd a rizsát,antennázom.
P: Oksi, de azért kinyithatnád a szemedet.
C: Miért, akkor jobban hallom?
P: Na, akkor ezt figyeld! Tegnap reggel a gazdi piszok korán ébredt. Arra lettem figyelmes, hogy tétován elindul, az előszobában "dzsipieszezett", nem tudta merre hány méter. Az igaz, hogy a szeme átment ázsiai  Nem Lát Ni figurába. Ez okozhatta, hogy egyik papucs a lábán a gazdi asszonyé volt, ami miatt kénytelen volt a pisai ferde tornyot alakítania. Amikor az egyik szeme résnyire kinyílt, kitárta az konyha ajtót  és körülnézett. Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a kávéfőző tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát.
C: Hiiiiii! Apám...illetve anyám,te így tudsz? Miért nem mész irodalmi vetélkedőre?
P: Mennék,de félek, hogy elvetélek. De most nem ez a téma. A gazdi átvette egyik rokonunk tempóját és lajhár lassúsággal, szétbontotta a kávéfőzőt alkatrészeire, majd komótosan összeállította üzemi funkcióra és megelégedve nyugtázta, hogy a kávéfőző kilövésre készen áll. Egy kis idő után bicegősre fogva  a figurát bement a szobába és és a fotelben vajúdott azon, hogy miért verte meg a sors a kávéfőzéssel. E mély gondolatok közepette még mélyebb álomba merült.
C: Jézusom,sejtem mi lesz... rongy szindróma.
P: Az milyen?
C: Égés, mint a rongy.
P: Ma nem nyertél. Amikor kilesett a résen,az órára pillantva a két kovakő az agyában megtette a magáét, a szikra kipattanása hatására megállapította, hogy az idő az ő engedélye nélkül tovább haladt, ergo valószínűsíthető, hogy rendkívüli állapot kihirdetése következik. Ugrásnak nem nevezhető mozdulattal, sánta szöcske utánzását mímelve ért ki a konyhába, szeme elvesztette régi vágását, át ment Ki Gu Vadt állapotba. Nem fogod elhinni.... a konyhába se égett szag, se kávé.
C: Na de akkor mi történt?

P: Hát ez az. Ez a gondolat viharzott át a gazdi agyán is és rögtön kapcsolt....a villanyóra!!! Sánta gepárd módjára vágódott ki a folyosóra a villanyóra szekrényhez, ahol látta, hogy az órával minden rendben van. Már majdnem megnyugodott, mikor villámként hasított belé, hogy akkor mi lehet a baj? Vakaródzással próbálta vérkeringését frissíteni, amivel valószínű, hogy elérte a kívánt hatást, mert egyszer csak országútnyi széles mosollyal az arcán, előrángatott egy létrát és a beépített kisszekrényt kipakolva ( ami a menyezett magasságában helyezkedett el) kereste a kismegszakító automatát.
C: Sejtettem, hogy ott lesz a probléma, hát ez evidens.
P: Nem tudom, hogy evidens e, nem vagyok villanyszerelő, de tény, hogy evidens ide, evidens oda, az automatával sem volt semmi baj.
C: Várjál...várjál, megmondom...elfelejtette a kávéfőzőt bekapcsolni.
P: Ez se bingó, ezt már az első percben ő is megnézte. Tudod,hogy ilyen témákban Ő zseni. Na de most már "szabad a gazdi". A hiba oka, hogy a kávéfőzőhöz egy hosszabbító zsinór volt csatlakoztatva, aminek a dugaszalján egy kapcsoló van. Ez a kapcsoló volt kikapcsolva ami természetesen a konyhai szekrény háta mögött helyezkedett el.
C: Na végre, ezért nem kellett volna felkelteni.
P: Várjáááál, nem ez a poén. Mikor már a gazdi mindent nyugtázott,rendezett,újra bekapcsolt és lőn csoda, a kávéfőző működik (szuszog, pöfög és ami kell). A gazdi elindult az ajtó felé,hogy közölje a hírt a mélyen alvó gazdiasszonnyal (hogy fog neki örülni), mikor háta mögül 5 másodperc alatt gejzír formájában tört ki a nedű.
C: Oké, de ezzel légyszí ne untass, mi ebbe a ráció?
P: Hát kérlek az, hogy a kávé helyébe, a desztillált víz lett a nyerő....ugyanis valószínű, hogy nem került kávé a főzőbe.
C: Jó, de te ott voltál,nem láttad mit csinált?
P: De, sokáig is gondolkodtam a dolgon. Az történt ugyanis, hogy mikor a gazdi szétszedte a kávéfőzőt, kikaparta a zaccot és elegáns mozdulattal (már amilyen az övé),a szemetesbe öntötte, majd akkurátosan megtömte a szűrőt finom kávéval (még dúdolgatott is hozzá),finoman kiskanállal megpaskolta, majd ezt is a szemetes felé  még elegánsabb mozdulattal mint az előbb,csont tisztára kiürítette. Ezután már  csak a szakszerű szerelés következett.
C: Na de mégis,ivott kávét?
P: Ivott is, meg nem is.
C: Na ne gyere nekem a mesedélutánnal. Nyögd már ki.
P: Az történt, hogy a kávéfőzés végül is (jól vagy rosszul) sikerült és a gazdi megelégedett arcal ült az asztalhoz és tette bele a belevalókat. A helyzet akkor kezdett kritikussá válni, amikor a gazdi az első nagyobb korty után megállt, gondolkodóba esett, majd enyhe undorral megpróbált mégegyszer nekiveselkedni, de a második korty a mosogatóba landolt.
C: Most már ki vele, mi történt?
P: Hát az történt,hogy cukor helyett két kiskanálnyi sót sót tett bele, ugyanis a két  tartó közel azonos (egy garnitúra), de nem ez az igazi poén. A gazdi asszony éppen akkor jött ki álmosan a konyhába, amikor a gazdi már a poharat mosta és azt kérdezte," apukám, nem főznél egy jó kávét, nem tudom mi van ma velem, de ma reggel alig tudok észhez térni". A gazdi csak ennyit mondott, "jó neked, hogy csak reggel, azt hiszem én egész nap ész nélkül leszek" és azzal elkezdte a kávéfőzés gyönyörébe belevetni magát