Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. október 9., szombat

SZTÁR MEG A többiek

A SZTÁR, MEG A többiek


( a válogató)



Szombat este lévén,
Mit adnak le a t v.-én,
Nem kell gondolkodni sokat,
Természetesen, MEGASZTÁROKAT.

Hogy milyen lesz a fogadtatás?
Azt eldönti az előadás,
És hogy mindjárt a közepébe vágjak,
Nézzünk meg belőle néhányat.

Először itt van a zsűri,
Ki a hülyeséget is eltűri,
Azt is elnézi bátran,
Ha szereplő pofátlan.

Van itt aztán adok-, kapok,
A zsűri teszi alá a lapot,
Mi kell ehhez még,
Hogy tomboljon a közönség.

De nézzük ezt a fiút,
Kinek dalát hallva,
Nem sok kellett, hogy engem,
Itt lássanak meghalva.

Nem vagyok kritikus,
De szóljanak neki, hogy kuss!
Próbálja már befejezni,
Ha nem áll le, lefejezni.

Aztán itt áll egy másik,
Kornyikálva áriázik,
Visít hamisan, mint a sátán,
Fel áll a szőr az ember hátán.

Alig tudom leírni,
Hogy lehet ezt kibírni,
De átéltem már sok, sok csodát,
A tv.-ből a „kicsoda-micsodát,”

Aztán azt sem felejtem el,
Hogy,”ki mit tudok”-on nőttem fel.
Láttam sok, sok szereplőt,
Rengeteg vetélkedőt.

De amit a mostaniak kitesznek,
Nem tudom, hogy ezen mit esznek,
Hogy mi lesz még a műsoron,
Előre vacog a fogsorom.

Mikor lesz ennek vége, ó,
Ez még csak a válogató,
Ennek még lehet örülni,
Ebbe bele lehet őrülni.

Lehet, hogy az lett a divat,
Ordítani jó nagyokat,
Ami kifér a torkán,
Söpör végig, mint az orkán.

Ha a tombolást hozzá teszed,
Rögtön meg áll az eszed,
Erre jönnek még Ők,
Az ordító müsorvezetők.

Szavát azzal tetézi,
Hogy egész ország ezt nézi,
Lehet hogy kicsit tévedett,
Egy nézővel kevesebb lett.

Próbáltam ráhangolni magam,
De nem fogadta be az agyam,
Hogyan lehet, hogy ennyien kiállnak,
Hát nincsen bennük önbírálat.

Addig is átkapcsolok mára,
Egy másik csatornára,
És mit látok akkor?
Adásban az XFAKTOR.

Kínomban tovább nem bírtam,
E sorokat leírtam,
Remélem a válogatás után,
Nem állok e kérdéshez ily sután.

2 megjegyzés: