A pipitér

Előzetesen csak annyit, hogy minden felnőtt életében vannak gyerekkori emlékek, amire mindig boldogan tekint vissza. Ahogy múlnak az évek, egyre többször jelennek meg a múltból olyan események, amelyek a szívemhez mindig közel álltak. Ezek közül egyik ilyen a pipitérrel való első találkozásom (készakarva nem írtam százszorszépet, mert nekem mindig pipitér marad.). 5 éves voltam, Pesti városi gyerek, csak az aszfaltot ismertem a természetből (de azt nagyon) mikor egyszer szüleimmel meglátogattuk nagybátyámat Érden. Már a vonatozás is nagy "kaland" volt számomra. Gyönyörű napsütéses idő volt. Nagybátyáméknál a szobába ugyancsak feszengtem, ezért anyu megfogta kezem és kivitt a házon kívül lévő magas-töltésre. A látványtól moccanni sem bírtam, mivel ameddig a szem ellátott fehér apró virággal volt borítva a fű. Anyu észrevette csodálkozó tekintetemet és leguggolva mellém mondta- "látod,ez a pipitér és ha szedsz belőle egy csokorra valót, csinálok belőle meglepetést,"- és magamra hagyva bevonult a felnőtt társasághoz. Innentől már nehéz leírni (talán nem is lehet) amit akkor ott éreztem. Egyedül a virágtengerben. Nagyon sokáig teljesen más világban éreztem magam, mintha mesében lennék. GYÖNYÖRŰ volt. Leguggolva fogtam meg egy szálat és óvatosan leszakítottam tövénél. Ahogy néztem a kezembe, valahogy a hangulatom kezdett alább hagyni. "Milyen meglepetés lehet egy leszakított virágból" járt a gondolatom. Még egy jó darabig elidőztem és az egy szál leszakított pipitérrel bementem anyuékhoz."-Hát a csokor hol van? Egy szálból nem lehet koszorút fonni"-mondták.- "Koszorút? Akkor ezek a virágok meghalnak?"-kérdeztem.- "Igen, de láttad van belőle még nagyon sok"-segítette ki anyámat nagynéném. Néztem a kezembe lévő, már-már kókadó egy szál virágot és halkan
mondtam,-"nem kérek koszorút". Anyu felállt, hozott egy pohár vizet és beletette a hervadó virágot. Meg kell mondanom, hogy nem bíztam se a pohárba,sem a vízbe. Mivel még kimehettem a virágok közé és csodálhattam szépségüket, úgy éreztem, hogy most csak nekem virágzanak. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Kora délután mentem be és az asztalon a pohár vízben a pipitér teljes pompájában virított.- "Na, így már jó lesz?"-kérdezte anyu. Én csak a fejemmel biccentettem, de a szemeimből kiolvasta, hogy  mennyire boldog vagyok.
Azóta eltelt 64 év és ahányszor tavasszal meglátom ezt kis apró virágot, annyiszor leszek lelkileg gyermek és
annyiszor látom magam előtt "Anyu" vigasztaló mosolyát.

Mielött "berobban" a nyár

A kora tavaszi virágok már kezdenek "eltűnni", csak a lusták bújtak ki később. Még lencsevégre kaptam őket,mert megérdemlik.

A törpe tulipán lassan elköszön,a fehér futó bejelentkezett

Nem mindennapi szín

 

Bemutatkozott a kéknefelejts

A "dédelgetett" rózsatulpán

Egy kicsit a tavaszból

Minden évben tavasszal a természettel együtt újjá születek (áprilisi vagyok) és ilyenkor nem 
 győzőm csodálni a természet gyönyörű  szépségeit. Itt egy kis csokor belőle.

Váratlan vendég

Alighogy elkezdtük a tavaszi munkálatokat a kertben,a fűben valami motoszkálást észleltünk. Jobban megfigyelve egy kicsinyke teknőst láttunk,aki nem a gepárd gyorsaságával próbált utat törni az előtte álló fűrengetegben.2 méterenként pihenőket tartott és aztán folytatta az útját a víz felé,ami tőlünk több mint 50 méterre volt.Természetesen nem engedtem meg neki ezt a "túrát",kezemben,az ujjaim között kikukucskálva "gyaloghintón"vittem le a partra és ezután már csak örömmel nézhettem amint először csak érdeklődve nézte a vizet,majd félszegen a vízbe dugta fejét és egyre bátrabban szép lassan elmerült.Mozgása eleinte mint egy kisbaba járása esetlen volt,de 1 perc alatt már úgy úszott,mint ahogy egy teknőshöz illik.

Ez már a "víz utca"

Köszi Öreg a segítséged,innen már "pályán vagyok"