Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2013. január 16., szerda

MATYIKA

Ha nem ismertem volna,nem hittem volna el,hogy egy kandúr cica milyen jól nevelt,szeretetre méltó tud lenni.Minden nyarat nálam töltötte vendégként (8 év). Kora tavasszal megjelent torzonborz pofával,harci sebekkel (az udvarlás ezzel jár). Bármilyen éhes volt,mindig csak a simogatás után kezdett enni,sőt amikor belátogatott a lakásba,az ajtóban leült és "simi" nélkül nem volt hajlandó bejönni.Unokáim úgy cipelték,mint egy homokzsákot,Matyi "vette" a lapot.A nyugalom mintaképe volt.Tavaly előtti tavasszal már nem jött elénk,(azon a télen tartósan -20 fok volt),de azért mi reménykedünk!!!!!!

Bejegyezte: dátum:

4 megjegyzés:

  1. Unknown2013. január 16. 22:37

    Matyika is nagyon szép cica volt! Fiú létére szokatlan a szelídsége és a kedvessége! Kár, hogy már nincs :(

    VálaszTörlés
  2. MJ2013. január 17. 1:50

    Nagyon szép cica! :)

    VálaszTörlés
  3. Zsuzsanna2013. január 20. 8:28

    Szerintem minden cica egy külön egyéniség, amellett, hogy általában mind szép is. Mennyire tudja sajnálni az ember, ha elvesznek, elpusztulnak.
    Szívesen olvasok olyan állat szeretetet tükröző blogot, mint ez is, mert aki az állatokat szereti, az rossz ember nem lehet.

    VálaszTörlés
  4. ivan2013. január 20. 22:26

    Kedves Zsuzsanna!
    Köszönöm megtisztelő szavaid.Azt tapasztalom,hogy ebbe a rohanó "techno" világba,egyre többen fordulnak az őseink otthonába,a TERMÉSZETBE és őszinte barátainkhoz,az ÁLLATOKHOZ.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)