MUCIKA

TAPIKA

Lánya Cilike. Kandúr cica létére nagyon szívembe lopta magát. Egy rendkívül könnyen barátkozó, laza stílusú, igazi humorral megáldott  cica volt. Ahogy apró ügető lépésben megjelent,szinte mosolygott ,mint aki azt akarná közölni "na,ma milyen műsort adjak elő?" Mindig sikerült neki megnevettetni,soha nem láttuk feszültnek Vendég cica volt,de minden reggel és este megjelent, bemutatta műsorát és ennek fejébe mindig megkapta az extra gázsiját finom falatok formájában. 7 évig volt"csapat tag". Sajnos neki tavaly nyáron már nem gördült föl a függöny,hiába vártuk. Egérméreg került a szervezetébe.Nagyon megsirattuk. E sorok írásakor rágondolva is elérzékenyülök.

KORMI

Itt született a szomszéd elhagyatott telkén. Anyjuk, Bözsike hozta át hozzánk testvérével (ő nagyon korán eltűnt),amikor még csak maroknyi nagyságúak voltak. Már pici korában vezéregyéniség volt. A "tesó" és minden mozgó tárgy volt az áldozat,mindent maga alá gyűrt. Amikor nagyobb lett,kialakult egyénisége. Az tény,hogy nem a szépségversenyre termett, de ő lett a környék KIRÁLYA. Tudni kell róla,hogy a szigeten a "vadonban" nőtt fel,aki közelébe férkőzhetett, megtisztelve érezhette magát. Minden nyáron sűrűn látogatott bennünket (elvégre itt nőtt fel) és amikor a megszokott helyén megkapta a "cupákos" csirke farhátat,még egy kis simogatást is megengedett (na nem sokáig,jelezve,hogy Ő nincs kényeztetve). Olyan méltóságteljesen sétált (legtöbbször a kiépített úton) hogy az oroszlánkirály is megirigyelhetné. Egy éves korától a környéken (elég nagy terület) élő cicák,mind "behódoltak" neki és ezért cserébe Kormi védelmébe vette őket. Télen-nyáron szabadban élt, igazi nomád életet. A szabadságát semmiért nem adta volna oda. Nagyon szerettük és tiszteltük egyéniségét. 7 évig látogatott és egyik nyáron hirtelen megbetegedett és végleg eltávozott. A szigeten kapta meg sírhelyét. Azóta sincs ilyen kis oroszlánunk.

Azért a kényelemért,nem ment a szomszédba.

MATYIKA

Ha nem ismertem volna,nem hittem volna el,hogy egy kandúr cica milyen jól nevelt,szeretetre méltó tud lenni.Minden nyarat nálam töltötte vendégként (8 év). Kora tavasszal megjelent torzonborz pofával,harci sebekkel (az udvarlás ezzel jár). Bármilyen éhes volt,mindig csak a simogatás után kezdett enni,sőt amikor belátogatott a lakásba,az ajtóban leült és "simi" nélkül nem volt hajlandó bejönni.Unokáim úgy cipelték,mint egy homokzsákot,Matyi "vette" a lapot.A nyugalom mintaképe volt.Tavaly előtti tavasszal már nem jött elénk,(azon a télen tartósan -20 fok volt),de azért mi reménykedünk!!!!!!

EMLÉKEK

30 éve minden nyaramat Angyali-szigeten töltöttem. Ilyenkor az év első napjaiban felidéződnek a emlékek. Ezek között kimaradhatatlan az állatokkal való közös kapcsolat. Ezekből  válogattam,mert ők is hozzátartoztak az életem részéhez.

Bözsike sorsáról itt