Szörnyű szörfös szörföl

A nyár kellős közepén vagyunk, amikor a nyaralás tetőfokára "hágott". A Kis-Dunán is pezsgett az élet, illetve most délben mintha a pilledtség terjedt volna el. A fiatalok a stégeken unott, fájdalmas arccal próbáltak valami lelket önteni a többiekbe, de ez holt próbálkozás. Mindenütt a dögunalom. Ebbe a világba egyszer csak a vízparton lévő egyik nyaralóból  (mit nyaraló....?.....kastélyból....de inkább minipalótából a stégre  (inkább hajókikötő) egy nagy számú fürdőruhás csoport érkezett. Az összeállítás 1-90 évesig. Kivált közülük egy személy, matrózpólóba és egy tengerész kapitánysapkába (szerintem ez Popey......fazonja megegyezik) és büszkén az ott kikötött tengeri hajóvontató kishajóba belibbent és felbőgette a motort. A környéken lévőket ez nem nagyon izgatta, mivel mi van ebbe olyan különös. Az érdeklődés akkor kezdett fokozódni, amikor a hajó közepes sebességgel elindult és a "stég" lépcsőjéről  egy bálna nagyságú test  vetődött az őt elhagyni készülő szörfdeszkára, aminek az lett a következménye, hogy nem teljes egészében sikerült valahogy a deszkára feküdnie. Amikor a test nagysága már teljes egészében kivehető volt, a mérlegelésnél biztos nyomta a 110 kg-ot. Akkor már kivehető volt, hogy ez egy homo sapiens. A felállás deszkára már nem sikerült, de jobb is ,mert akinek nincs szépérzéke, még az is egyből  lepetézik, mert ilyen Frankesten utánzat nem mindennap kerül elő. A különbség csak az volt, hogy elég nehéz volt megállapítani, hogy a fején bukósisak van ,vagy csak egyszerűen nagyon kopasz. Popey kapitány látva félszemmel (másik szeme az útvonalat pásztázta), hogy a "gázt  neki" parancs életbe léphet, "turbózva"  emelte ki az emberünket a víz tetejére....de miiiii ? Miért nyúlt meg a vízben a pofa vagy fél métert? Mi van a lábára akadva, ami úgy lebegett utána a vízben, mint a tintahalak csápjai menekülés közben. A parton lévő nézőknél beindult a "kviz", de mivel senki nem találta ki azt a fekete ragadozót, ami a szörfösünk lábán lebegett, így Ő maga kénytelen volt egy határozott karate rúgással megszabadulni a bokájára lecsúszott boxer fazonú fürdőnadrágjától és...voala..., megjelent a kigyúrt pocakos  teljes életnagyságban száguldva gatya nélkül (habár többen úgy vélték, hogy fehér tartalék fürdőnadrág van rajta, de a sasszemüek flegmán közölték, hogy az a segge, csak nem járt nudizni és az gatyahely). A kapitány ,(alias Popey), nem figyelve a meztelen száguldó hústömeget, csak a vezetés szépségével volt elfoglalva,egyre fokozódó sebességgel megközelítette saját kikötőjét. A lemeztelenedett emberünk próbált az egyik kezével egy győzelmi  V jelet felmutatni, de ebből egy "fohász az égieknek"  festmény modellszerűség jött ki. Az egybegyültek "társasága" kitörő jókedvvel nézték az erőltetett mosolyú egyént. Különböző megjegyzések kísérték a jelenséget -"vigyázatok,itt jön a loch-nesi szörny",  vagy-"állj fel,úgy jobban mutatsz"vagy-"jobb ha lemész sárga tengeralattjárónak"..stb.. Ebbe a hangzavarba, velőtrázó fejhang kiséretében üvöltött egy női hang -"a kukira...,a kukira vigyáááááááááázzz!"  Szörfösünk nem sokat hallhatott mindebből, mert szépen kezdte megközelíteni a part szélét, majd fokozódó sebességgel kezdte a víz közepe felé a kanyart bevenni. A szörf kezdte felvenni a centripetális röppályát, ami annyit jelentett, hogy 30 km/ó.sebesség helyett 60 km/ó.-ra gyorsult ( a zsírégetés a hason már biztosítva volt). Az igazi gyönyört az váltotta ki az egyre népesedő nézőkből, hogy a hajó által keltett hullámokba gyilkos sebességgel csapódott emberünk, mint a delfin, mikor száguldás közben kiugrik a vízből és a bukósisaknak álcázott fej csattanva tűnt el a habokba.A helyzet fokozódott, mivel mikor feljött volna a hullámokból, akkor ért oda a második hullám, rákontrázva az előzőre és ahelyett hogy légszomját kielégítette volna, kapott a természet erejétől egy akkora "maflást", hogy újra eltűnt a habokba (ne felejtsük ,mindezt meztelenül). A centripetális erő pedig egyre jobban megmutatta, hogy ki az erősebb (nehogy már a nyúl vigye a puskát), csak azt lehetett látni, hogy emberünk, irtózatosan eltorzult arccal (krétafehér fenékkel) próbált megküzdeni az elemekkel, a túloldalról a  "kukira vigyázz" női visítás kíséretében. Popeyünk unott pofával nézte  a maga által elképzelt útvonalat, ügyet sem vetve az éppen vizisielőnek nem nevezhető torz pofájú egyénre. Neki az irány a lényeg. Az ív gyönyörű amit a szörf leírt, csak mintha egy kicsit nagy lenne a folyó szélességéhez képest, a sebesség meg akkora, mint amikor az űrhajó elhagyja hordozó rakétáját. Sejthette ezt a hibás paramétert a gatyátlan hősünk,de a gondolkodás mint olyan, most távol állt tőle, mivel a szörf kinézve a nádas legszebb részét meteorit becsapódási sebességgel száguldott  a bukósisak fejű nudistával és a "Zúg a nádas ..de miért?"című most készülő rock musical -nak adta meg az illusztrációt. A szörfös jön,....de hova? Ezt látja a szörnyen eltorzult arcú,már szinte emberi ábrázatra nem emlékeztető marslakó és .....csrrrrrrrrr....krrrrrrrrr,csittttt...csatttttttt....még egy csat...majd egy elkésett csattttt! Csend. Még nagyobb csend. A túloldalról a selyemfiúk már indították a motorcsónakot (vagy 20-an akarnak beleülni),ebből csak az lett, hogy lassan "ecc,pecc,kimehetsz" kiszámolósdi keretében döntötték el a beszállást,..... de hova lett Popey hajója. Egyszerű a képlet. Kapitányunk nem foglalkozott azzal,hogy kinek mi a hobbija. Neki mindegy volt, hogy víz alatt fuldokolni, vagy netán vizisárkányozni akar a szórakozni vágyó nyaraló és ha kedve úgy tartja,hogy éppen nádvágó figurát dob be, akkor  ő nem szól bele.Ő igyekszik mindenkinek a saját egyéni szórakoztatását kielégíteni. Ha a delikvens épp nádat akar törni testével,"szíve joga", mert a szórakozás az elsődleges. Kapitányunk akkor sem lepődött meg,amikor a szörfdeszka a sebbesség hatására a nádasból vaddisznó kitöréssel kezdett a magasba emelkedni,(hja kérem,itt meg a felhajtó erő vette át a szerepet), csak kicsit nehezményezte magában, hogy azért jelezhette volna a páciens,hogy kiszáll. A szörf egy darabig csapkodva röpdösött a sirályok között és utas nélkül landolt. A nádasból semmi nesz. A mentősereg megérkezett, óvatosan megközelítve a becsapódás helyét. A parton is egyre többen mentek a színhely közelébe (érdekes, a női érdeklődők voltak többségben....jaa,a kuki vizit). Emberünk ott állt a térdig érő iszapban, a letarolt nádasban (már a fenék terepmintássá változott, a kuki is beburkolódzott egy öklömnyi iszappakolásba). Ahogy bámulta a környezetét gondolatai hasonlatot keresett a "Mit nekem te zordon kárpátoknak vadregényes tája"és a látvány között. A látvány magáért beszélt,de a leghősiesebb szamuráj sem kapott annyi kaszabolást, vágást,horzsolást a testén, mint a mi emberünk. A leglátványosabb volt a bukósisakszerű fej, amin a horzsoláson kívül a dudorok mint a zalai dombság emelkedtek ki. Mivel a sérült semmi jelét nem adta megviselt állapotának,így a társaság fellélegezve térhetett a rezidenciára ahol, már hangos nevetés hallatszott ,de ebből is kihallatszott egy éles női fejhang "gyere apukááááám...megvan a kukkantó?"és a röhögés  végig söpört a vízen.