Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. november 14., vasárnap

Szomszédasszonyok (mint nászasszonyok) 4.rész

Mari néni és Bori néni sietve mennek a szokásos helyükre, a kerítés mellé. Mivel az utóbbi időben nem tudtak találkozni, mindkettőből ”kirobban” a mondanivaló. Majdnem egyszerre indítják be a „karattyoló gépet”.
Mari néni: Jaaaaj… de jó, hogy látom, már éppen mondtam a férjemnek, hogy mi van a nászasszonyommal, csak tán nincs valami baj?
Bori néni: Baj… baj… baj az mindig van. Hej, ha tudta volna a lányom, hogy ilyen rosszul sikerül a házassága, akkor inkább maradt volna vénlány.
M: Ne mondjon mán ilyent. Csak nem azt akarja itt előadni, hogy a fiam nem jó férj. Aztán „mibűl” veszi eztet.
B: Mibűl… mibűl… az, hogy a kedves fia a féléves házassági évfordulót meg se jegyezte. Klári lányom egész nap epekedve várta, ő meg haza mászott négykézláb.
M: Ne mondjon már ilyet. Az én fiam csak akkor iszik, ha valami eseményt ünnepelnek.
B: Hát ez az. Eseményt… eseményt… most is azt ünnepelte, győzött a Fradi.
M: Mit nem mond. Az én fiamat érdekli a foci. Akkor arról a maga lánya tehet. Biztosan agyon szekérozza az anyja természetével. Ismerem a kis bestiát, mivel itt nőtt fel a szemem előtt… itt a szomszédban, mindent tudok… mindent! A maga természetét örökölte. Mindenért morog, semmi sem tetszik neki. Mire tanította meg. Még főzni sem. Azt nevezi ételnek, amit kotyvaszt. A disznó nem eszi meg.
B: Mi baj van a főztjével? Csak tán nem azt akarja mondani, hogy a maga főztje olyan „ütős”, hiszen a fia olyan gebe volt, mikor elvette Klárikát,(istenem, hova tette ez a lány a szemét?) hogy összetévesztették a szomszéd agarával.
M: Az tudatosan volt táplálva. Mi tudunk spórolni. A gyermekruházatiba fele áron kaptunk „göncöt”, mit gondol, az esküvői öltöny honnan van. Mikor bementünk a vöröskereszt segélyezéséhez, csak ránéztek a fiamra, egyből adtak egy vagon ruhát, sőt, mi még a Máltai szeretet szolgálattól is kaptunk.
B: Na de akkor most miért néz ki úgy, mint egy kigyúrt mamut.
M: Miért… miért, mert a moslék is hizlal. Apropó, jut eszembe, a fiam panaszkodott, a Klárikája túl igényes.
B: Biztos megvan az oka rá. Aztán mi az a „túl igény”?
 Most soroljam… soroljam? Jól van, maga akarta. Klárika azt akarja, hogy a fiam
1. minden este mosson fogat, mosson lábat,
2. nem szereti, ha az asztalnál böfög, szellent,
3. utálja, ha az ebédet a küszöbre kipakolja.
4. Azt mondja, hogy arra is lusta, hogy maga után lehúzza a WC-t, és azt már nem is említem, hogy Klárika azt sem bírja elnézni, hogy a fiam egész nap alszik, de még sorolhatnám, de minek… ez a lány, csak „métely” annak a szerencsétlen gyereknek.
A fiam panaszkodott, hogy a drágalátos lányának ezen felül, még milyen igényei vannak. Mosogatógép, síkképernyős televízió, számítógép, „loptok”, (hogy mibe nem viszi bele ezt a gyereket) konyhai robotok, valami MP3-as, mobil telefon és minden „kütyü” amit a TV. shop-ban látott.
B: Na de maga is elmegy a jó büdös fenébe! Az a baj, hogy a kicsikém egy kicsikét akar haladni a korral… hogy nem akar ősember módjára élni, maga nem is tudja, hogy az EU-ban mi van. Ezek a „csetreszek”, amit a lányom szeretne, nyugaton, már a szelektív hulladékgyűjtőbe kerülnek. Ezek már jóformán a „kiselejtezett” kategóriába tartoznak. Ezt nevezi maga igénynek, ez egy alapfelszerelés egy „csóró” házaspárnak.

Messziről fiatal pár közeledik, egymásba ölelkezve, időnként egy-egy puszi, szemük úgy ragyog, mint az esthajnalcsillag. Ahogy közel érnek az „anyósokhoz”, Klári pocijára mutat és kissé elpirulva kiáltja, m e g m o z d u l t!
M: Megmozdult? Nászasszonyom!… megmozdult!
B: Megmozdult! Megmozdult!... és ezt az idillt Mari néni férje zavarja meg, aki fülében füllhallgatóval, kezében az MP3-as lejátszóval, kétségbeesetten kiabál, hogy a mosogató gép leállt és a H2O szőnyegtisztító gépet hol kell bekapcsolni?
M: Na, jöjjön át, ezt meg kell ünnepelni, van egy kis ribizli borom… remélem fiú lesz.
B: Mit nem mond? Fiúúúú? Lááány!!!
M: Jól van… nem fogunk mán ezen összeveszni, legyenek ikrek, hogy magának is egyszer legyen gyereknapja.

4 megjegyzés: