Szomszédéknál (gyermekvárás) 5.rész

Klári és Józsi önfeledt serénységgel buzgólkodnak a gyerekszobában. Mivel jön a baba, gyorsvonat sebességgel sietni kell a berendezkedéssel.
Józsi, mint aki száz gyerek apja lenne, ellenmondást nem tűrően közli-a gyermekágy itt lesz!
Klári: Jó, de akkor nem fér el a pelenkázó… különbem is. Itt túl erős a fény… és...
J: Milyen pelenkázó? Mit találtál ki már megint?
K: Jaj ne csináld? Nem igaz hogy nem tudod! Már vagy százszor mondtam, hogy huszonötezerért lehet kapni, különben is, anyu is beleegyezett, felét kifizeti.
J: Jaj, már megint az anyád, a két „nagyokos”. Pelenkázó! Flanc… az kell neki… flanc. A bilin ne legyen korona? Mert ez nem akármilyen gyerek lesz… királyi sarj… aranyat fog kakilni.
K: Nem kell azért mindjárt túlzásokba esni… na mindegy. Pelenkázót megbeszéltük, az itt lesz, a gyönyörű baldachinos gyermekágy meg ott.
J: Milyen badahiiin?
K: Jaj, te ehhez nem értesz, most nem fogok részletekbe bocsátkozni.
J: Tuti, hogy ez is anyád ötlete!
K: Nem, ez kivételesen az enyém. Különben mutattam már… ide nézz, itt vannak a rugdalódzók… na, nem cukik?
J: De Klári. Hány gyereket vársz?
K: Most meg mi a bajod?
J: Semmi, de ez a rakomány rugdalódzó egy egész bölcsődének elég lenne!
K: Tudtam, hogy bele kötsz… tudtam! Kár is volt megmutatnom… és különben is, egy nap háromszor kell váltani.
J: Miért, hiszen nem teszed ki a kirakatba, vagy ez is olyan, mint a cipőd? Ahányszor kimész az utcára, mindig a másikat veszed fel.
K: Látom minden áron kötekedni akarsz, pedig olyan boldogan akartam ezt a gyerekszobát berendezni… de te… te még itt is csak az akaratos elképzelésed hajtogatod. Különben is, te ehhez nem értesz. Ezek a dolgok mindig az anyákra tartoznak. A te dolgod, hogy biztosítsd a feltételeket, vagy azt akarod, hogy úgy nézzünk ki, mint a Züllőiék? Neeeem... inkább öngyilkos leszek. Nem engedem gyermekem boldogságát egy ilyen apa erőszakos természetének kitenni… vagy tudod mit… elválunk!
J: Most mi van veled? Azért mert meg mertem szólalni, már mindjárt én vagyok az oka mindennek? Én csak azt szeretném kérdezni, hogy azt a gyerek kanapét nem volt még túl korai megvenni, hiszen el se lehet férni tőle.
K: Azt, muszáj volt… most volt akcióba… vagy talán ellensége vagy a pénzednek?
J: Jó, jó, rendben… de pont ilyen tehénszar színben, ez mellé a narancssárga „puff” mellé.
K: Jaj, hát ki látja azt?
J: Például én.
K: Egyszerre milyen finnyás lettél? Te magad mondtad, hogy nem szégyenled, hogy paraszt gyerek vagy, akkor meg mi a fészkes fene bajod van a tehénszar színnel! Megszokhattad… neeeem?
J: Jó, jó… de nem a gyerekszobában.
K: Nem baj, ha a gyerek időben megszokja… kitudja mi lesz belőle?
J: Jut eszembe, megjött már az orvostól a visszhang eredménye, hogy fiú lesz, vagy lány?
K: Még nem, de szerintem lány lesz… érzem.
J: És ha tévedsz, nem ez lesz az első dolog az életedben, amit rosszul érzel… emlékezz a nászéjszakára. Akkor meg azt mondtad, hogy nem érzel semmit és az eredmény az semmi?
És ha fiú lesz?
K: Hát… hát… először is meglepődnék, másodszor meg a nyakadba kötöm és mehettek világgá… vagy… vagy addig „dolgozunk” amíg a lány létszám nem lesz egyenlő arányban a fiú létszámmal. Te Józsi! Mi legyen belőle, ha megnő? Milyen pályára adjuk?
J: Milyenre? Focipályára. Nem láttad milyen erős a női válogatottunk? A mi lányunkból középhátvéd lesz, csonttörő! Nem lesz piskóta, le fog radírozni mindenkit a pályáról! Már látom magam előtt, ahogy a külföldi szponzorok egymást felül fogják licitálni érte.
K: Nem akarok vitatkozni veled, mert veled nem lehet… de úgyis az lesz, amit én akarok, mert a mi lányunk énekes lesz, megasztár! Erre teszem fel az életemet és ebbe nem engedek bele szólni… és ha nem tetszik, fel is út… le is út!
J: Jól van, jól van édesem, muszáj nekünk már most ezen vitatkozni. Ráérünk majd akkor, ha eljön az ideje, inkább azt beszéljük meg, mi legyen a neve?
K: Hát nem akármilyen hétköznapi nevet adunk… neeem… a mi lányunknak ki kell tűnni az átlagból. Én már el is döntöttem… Konok Prüntyöke. Mit szólsz?
J: Jó… jó… de lehet, hogy lesz még abból Konok Benő!