Szomszédok 1. rész

Józsi bácsinak és Gyuri bácsinak a sors úgy rendelte, hogy harminc évvel ezelőtt a telkük egymás mellé került. Nem volna ebben semmi különös, ha a természetük és érdeklődési körük közel azonos lenne. Mivel koruknál fogva, (közel a 70-hez) valószínűség számítás szerint már nem változnak meg, így minden egyes találkozásuk eszmecseréje kimeríti a természet tudományi egyetem legfelsőbb szintű előadásait is. Most is éppen közelednek az örök találkozási helyük felé, a kerítéshez, hogy megvitassák a megvitathatót.
Józsi bácsi: (a) Gyisten.
Gyuri bácsi: Magának is.
J: Látta… na mit szól hozzá?
Gy: Mit, mihez?
J: Ne mondja, hogy nem látta, hisz az egész világ lázban égett, maga meg a homokba dugta a fejét, mint a strucc.
Gy: Lehet, hogy láttam, lehet, hogy nem, de mit akar ezzel mondani.
J: Ember, a foci vb-ről beszélek.
Gy: Ja, most hogy, hogy már ilyen világosan kifejtette a témát, muszáj megmondanom, hogy láttam is, meg nem is,
J: Úgy értsem, hogy volt olyan meccs, amit nem nézett? Jó ember, nem tudja mit hagyott ki. Én reklámtól reklámig minden meccset végig izgultam.
Gy: Miért, mi volt a reklámban?
J: Mi köze a reklámnak a témához, na de hagyjuk. Látszik, hogy valahol hiányos a sporthoz való érzéke. Én sport centrikus vagyok, én már anyám hasában is rugdalództam. Mondta is a szegény megboldogult, hogy ebből a gyerekből vagy focista lesz, vagy semmi.
Gy. És? Focista lett?
J: Hát, hogy lettem volna focista. Nézzem rá az O lábaimra. A labda úgy megy át közötte, mint ágyúgolyó a palánkon. Ezekkel a lábakkal legfeljebb jó kövér hátaslovat lehet megülni, vagy esetleg a kétszáz literes boros hordót.
Gy: Hát akkor mire vitte?
J: Hogy, hogy mire? Megértem a nyugdíjat. De most ez a téma? Mindig igyekszik elterelni a beszélgetés lényegét. Látta az urukat játszani. Az a Messzi milyen messziről tud gólt rúgni.
Gy: Kik azok az uruk? Hogy lehet messzinek messziről gólt lőni?
J: Azt hiszem, rossz pályára tévedtem, hiszen magának fogalma sincs a fociról. Az uruk azok az uruk a messzi meg a messzi. Elég érthető voltam. Mondja látta maga az arany csapatot focizni, látta maga az évszázad mérkőzését az 5:3-at. Albert Flóri mit alakított, azt sosem felejtem el.
Gy: Albert?? Nem Puskás öcsivel téveszti össze.
J: Milyen öcsivel. A válogatottban nem játszhattak öcsik. Hol él maga, ez nem a junior válogatott volt.
Gy: Különben is, az eredmény 6:3 volt.
J: Na nézd, a kis dilettáns engem akar kioktatni, azt, aki a Népstadionban aludt egy hétig, hogy bejuthassak a hétvégi rangadókra. Tudja maga ki volt, Csikar, Tüdő, Kukac, Pixi, Titi és a puha vagy Jenő?
Gy: Nem. Miért, ki voltak?
J: Focisták, de azt hiszem, hiába tépem itt a számat, valahol nem vagyunk egy hullámhosszon. Akar még a fociról beszélgetni?
Gy: Igen.Nem muszáj egyetérteni velem, de a maga kerek bogyó ismerete olyan szintű, hogy a béka feneke több emeletnyi magasság ehhez képest. Szeretném tudatni, hogy a labda nem négyszögletű, a csuka az a foci cipő, a pipa az a futball kapu felső szeglete és a maga feje egy üres léggömb. Erről jut eszembe. A kedves felesége mit szólt, hogy egy hétig rá se nézett, hol maradt az enytyem-pentyem?
J: Nálunk a foci az első, ezt az asszony is megérti.
Gy: Miért, addig mivel foglalkozott az asszonyka, Ő is a meccset nézte?
J: Ő? Dehogy nézte. Elment a nyugdíjas klubba én meg az éjszakai ismétléseket is nyugodtan nézhettem meg.
Gy: Miért, mikor volt vége az ismétléseknek.
J: Hát hajnaltájt.
Gy: És mikor ért haza a felesége.
J: Nagyon rendes, mindig közvetlenül az ismétlések végére, csak állandóan arról panaszkodott,” hogy, nem tudja miért,de mostanában nagyon fáradt.” Most, hogy mondja, azt hiszem, bemegyek behozom a lemaradást.
GY: Mondja, aztán fog még menni az az entyem-pentyem.
J: Meghiszem azt, legalább annyira, mint a focihoz való érzékem.
Gy: Akkor erőltesse meg magát, mert ahogy a gyerekét nézem, azt hiszem az is a reklám szünetben készülhetett. Na, sok sikert.
J: Sietek is, mert most van a sorozatok között reklám szünet. Mondja szomszéd, mi is az az entyem- pentyem?
Gy: ????
J: Na, (a) Gyisten.

.