A horgász

Lehet, hogy sokan legyintenek, mikor a horgász téma előkerül, mivel nyáron úton-út félen ezzel lehet találkozni. Ahhoz, hogy véleményt tudjunk mondani, ismerjük meg közelebbről a horgászok világát.


Pillantsunk be egy igazi megszállott amatőr horgászhoz, Jenő bá-hoz. Próbáljunk kandi kamerával belépni e titokzatos világba.

Jenő bá már megette a halféleségek javát, neki már nem lehetett újat mondani (gondolja Ő). Most is éppen feleségével vitatkozik, (ellenmondást nem tűrően) mivel másnap bevetésre készül. Erről jut eszembe, azt hallottam, hogy egy horgász felkészültsége egyenlő egy amerikai deszant egység kiképzéséhez, plusz még a családban kialakult viharok átéléshez. Most is a konyhában folyt Jenő bá és felesége Bori néni között a kemény szóváltás, mivel Jenő bá ragaszkodott a háztartási keksz, zsemlemorzsa, vaníliás cukor valamint a húsdaráló kellékekhez. Nem beszélve arról, hogy teljesen kisajátította a gáztűzhelyet a kukorica és egyéb alkimista főzetek elkészítéséhez (állítólag ez teljesen titkos). Bori néni többszöri nekirugaszkodással próbálta kicsavarni Jenő bá kezéből a fent nevezett cuccokat, de kénytelen volt belátni, hogy akit megszállt a horgászok ördöge, azzal nem érdemes újat húzni. Azért, hogy Jenő bá ne érezze a teljes sikert, Bori néni betelefonált a gázművekhez, hogy szivárog a gáz. Mire Jenő bá a főzési turmixolást elkezdené, a gáz, mint olyan, nem jelentkezett sehol, ergo pánikhangulat, észvesztés, öngyilkossági kísérlet jeleneteknek lehetünk tanúi. Bori néni a gázosokkal (egy kis csúszó pénzel megkenve) elintézte, hogy este tíz óráig ne legyen gáz. Győzedelmesen, emelt fővel ment be a szobába, felhangosítani a „Mónika show-t”, amitől Jenő bá a gutaütés szélére került. Az éjszaka úgy, ahogy eltelt, Jenő bá többszöri felriadása jelezte, hogy álmában egy nagy hallal és feleségével küzd.

Pirkadatkor, nagy csörömpölések, káromkodások közepette Jenő bá készülődött a horgászat gyönyörűséges élményéhez. Nem kellett messzire mennie, (relatív) mert a nyaralótól a vízpart 100 méter volt.

Az elindulás a nehéz tüzérség menet gyakorlatához hasonlított, mivel a tibeti csomaghordozók felállása, laza séta galopp Jenő bá teljes felszerelése mellett. Mivel az asszony, köszönés helyett csak hangos horkolással jelezte, hogy reméli, hogy férje ma a loch’ness-i szörnnyel fog megküzdeni.

A kapunál kezdődtek az első dilemmák, mivel csukva volt, így kénytelen volt mindent a kezéből lepakolni, (nem kevés cucc) majd a kapukulcsért visszamenni. Az újra felállás díszmenetbe fél óra, a horgászbotok keresztbe állásának megszüntetése még egy fél óra (pirkadatból már hajnal). Pár lépés után Jenő bá műszálas melegítő nadrágját hátulról valami nagyon kezdte húzni. Többszöri nyakatekert pillantás után konstatálta, hogy a fenékrésznél, (a kapunál lejátszott jelenetnél) a horgász zsinór kiszabadult és a rajta lévő horog beleakadt. Első pillanatra úgy tűnt, hogy bagatel a helyzet, de be kellet látni, hogy ezt csak nadrág levétellel lehet megoldani. Cuccok le, (szanaszét a fűbe) nadrág vizsgálat alá! Hoppá, ehhez szemüveg kell, ami otthon maradt. Slicces alsónadrágban, szúnyograj kíséretében, kotorászva lépett be az ajtón, amire Bori néni, kezében egy vázával, riadtan lépett ki a szobából és csak a váza féltése mentette meg Jenő bá-t a végzettől, (magyarázatot kérve a gatya jelenetre). Miután minden tisztázódott, meg kellett állapítani, hogy a horgot csak egy olló segítségével lehet kiszabadítani, aminek a következménye, a nadrág fenékrészén bomlani kezdett az anyag. A konfliktus újra fenn állt, mivel Bori néni nem engedett egy új nadrágot befogni, így Jenő bá kénytelen volt maga mutogatva odébb állni. Az újra felállás újabb fél órát vett igénybe és a hajnalból reggel lett. Mire a parthoz ért ,feltámadt a szél és egyre feketébb felhők közeledtek. Jenő bá minderről nem akart tudomást venni, (elvégre megszállott) „lecejgolt”. A két szerelék vízbe bocsájtása után a vízen megjelentek a buborékok, ami annyit jelentett, hogy elkezdett esni az eső, mindez egyre hevesebb szél kíséretében. Esőkabát fel és Jenő bá szája szegletében megjelent mosollyal jegyezte meg, hogy „az nevet, aki utoljára nevet”. Így telt el majd egy óra, mikor az egyik bot hirtelen elindult a víz felé, majd egy gyors mozdulattal a vízbe. Jenő bá eszeveszetten indult a bot után, ami egyre beljebb került, majd véglegesen eltűnt. „Utána” mormolta és a teljes menetfelszerelési öltözetben átment kétéltűbe (vízben járás) és a parti iszapdagonyázás közepette próbált a víz alá merülni, de az eredmény nulla.

Ez a közjáték még eltartott két-három óra hosszat, majd miután a „megszállottság” kiszállt Jenő bá-ból, mint csatát vesztett hadvezér tért haza. Bori néni mikor meglátta férjét, csak annyit mondott, „bevált az átkom, találkozott a loch’ness-i szörnnyel”.