Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.
Vavyan Fable

2010. július 30., péntek

Az új szomszéd 2. rész

Józsi bácsi: (a)Gyisten. Na, mit szól szomszéd. Látta? Tud róla?
Gyuri bácsi: Magának is. Miről van szó? Én nem tudok semmiről. Engem mindig mindenből kihagynak.. Lehet, hogy az asszony tud róla, de nekem nem szólt.
J: Hát jön az új szomszééééd!!!! Megvették a mellettem lévő telket.
Gy: Most az magának jó vagy rossz?
J: Hát a fene tudja. Attól függ, hogy milyen emberek jönnek.
Gy: De furcsa nézete van magának. Egyszer azt mondja, jobb lenne, ha senki nem venné meg, most meg azt sem bánná, hogy idegenek érkeznek. Hát aztán magán kiigazodni még a javasasszony sem tud. Nem gondolja, hogy meg fog változni az élet. Megszűnik a nyugalom, ki tudja, mit kell majd itt átélnünk.
J: Tudom, tudom, de az se járja ,hogy itt van parlagon ez a telek. Minden esetre az a javaslatom, hogy AKÁRKI érkezik, mi nem fogunk haverkodni, gazsulálni. Itt mindenkinek megvan a maga kialakult helye, itt már kialakult a …híerharía. Az új szomszédnak is be kell állni a sorba.
Gy: Minden esetre ne mi közeledjünk, várjuk meg míg Ők közelednek, aztán majd meglátjuk, hogy hova tesszük őket.
J: Nekem rossz előérzetem van.
Gy: Miért, tud valamit?
J: Nem, csak egyszer láttam az új szomszédokat és valahogy…fene tudja…nem is tudom.
Gy: Miért, mi a probléma?
J: Hát nem szimpatikusak…olyan maffiózó kinézetűek.
Gy: Az asszony is?
J: Az inkább olyan útszéli…tudja kire gondolok.
Gy: Mennyi idősnek néznek ki?
J: Hát olyan korombeliek, hatvan, hetven körüliek. Ezekre vigyázni keeeell, dörzsöltek, hamar beküldenek az erdőbe. Ezekre mondják, hogy „nem most jöttek le a falvédőről”. Minden esetre jó lesz óvatosnak lenni. Ha kérdezősködnek, csak röviden válaszolni, nem szabad semmit megtudniuk, ki tudja milyen alvilági kapcsolataik vannak.
Gy: Jó lesz ügyelni asszonyainkra, ne hogy fecsegjenek össze vissza, hisz tudja, ha ezek elkezdik, egy hétig nem lehet leállítani őket. Ki tudja miket szednek ki belőlük?
J: Jó hogy mondja. A férfi nekem nagyon gyanús. Még a szeme sem áll jól, olyan csapodár típus. Jó lesz résen lenni, mert az anyjukom még képes újra éledni, ha valami alvilági dumával megetetik.
Gy: Azt hiszem, akkor feltehetjük rájuk az erényövet. Mit vett még észre rajtuk?
J: Hát azt hiszem a férfi lúdtalpas, a feleség csámpás. Elég fura felállás, nemde?
Gy: Csak azt tudnám,hogy miért pont ezt a telket nézték ki.Ez nekem rendkívül gyanús. Nincs ezen se ház, semmi, csak a gaz. Lehet, hogy vadkendert akarnak termeszteni? Az ilyenektől minden kitelik.
J: Lássa, itt élünk több mint húsz éve nyugodtan és egy perc alatt megváltozik körülöttünk minden. Hát nem volt nekünk itt jó békességben élni, most meg felkészülhetünk a váratlan esemény sorozatokra. Mindenféle jött, ment egyének felzaklatják az ember életét!
Figyeljen csak…itt jönnek… ne nézzzzen oda!!!
Új szomszéd: (Közelednek) Jó napot kívánok. Én lennék az új szomszéd, szeretnék bemutatkozni. Csepröczi Kornél és ő itt a feleségem.
Új szomszédné: Csepröcziné.
J: (bajsza alatt) (a) Gyisten.
Gy: (halkan) Napot.
Cs: Megtudnák mondani, hogy ezen a környéken körülbelül hány család lakik?:
J-Gy: ?????
Cs: Csak azért kérdezem, mert ide tervezte az önkormányzat a házi orvosi rendelőt és én látnám el az itteni betegeket, a feleségem az asszisztensem. Gondoltuk kiugrunk ide körülnézni, megismerni az itt élő embereket.
Gy: Mé…maga orvos?
Cs: Igen, miért valami maffiózónak nézett?
J: Nem…á…dehogy, éppen arról beszéltünk a szomszéddal, hogy milyen jó lenne itt a közelben egy orvosi rendelő. De jó, hogy ide telepednek…mindjárt mondtuk, ahogy megláttuk magukat, ahogy a telket nézegették, hogy valószínű az új szomszéd és láttuk, hogy rendes emberek, mert azt már messziről észre veszi az ember.
Gy: Hogy fognak az asszonyaink örülni, nem kell húsz kilométer utazni, ha nőgyógyászhoz kell menni, a vizsgálat itt lesz kéznél. Beszóljunk nekik…asszony…asszony gyere…
Cs: Kérem még várjanak, majd ha minden a helyén lesz akkor mindent pontosan megbeszélünk. Addig is nagyon örültem, hogy ilyen kedves embereket ismertem meg. A mielőbbi viszontlátásra.
Gy:Viszontlátásra doktor úr, a viszontlátásra!
J: A viszontlátásra.
Gy: Na szomszéd, ehhez mit szól?
J: Mit szólok…mit szólok, nem volt rá írva ,hogy doktor, különben is az életben ez csak a második tévedésem.
Gy: Miért, melyik volt az első.
J: Hát az amikor megnősültem.

2010. július 19., hétfő

Szomszédok 1. rész

Józsi bácsinak és Gyuri bácsinak a sors úgy rendelte, hogy harminc évvel ezelőtt a telkük egymás mellé került. Nem volna ebben semmi különös, ha a természetük és érdeklődési körük közel azonos lenne. Mivel koruknál fogva, (közel a 70-hez) valószínűség számítás szerint már nem változnak meg, így minden egyes találkozásuk eszmecseréje kimeríti a természet tudományi egyetem legfelsőbb szintű előadásait is. Most is éppen közelednek az örök találkozási helyük felé, a kerítéshez, hogy megvitassák a megvitathatót.
Józsi bácsi: (a) Gyisten.
Gyuri bácsi: Magának is.
J: Látta… na mit szól hozzá?
Gy: Mit, mihez?
J: Ne mondja, hogy nem látta, hisz az egész világ lázban égett, maga meg a homokba dugta a fejét, mint a strucc.
Gy: Lehet, hogy láttam, lehet, hogy nem, de mit akar ezzel mondani.
J: Ember, a foci vb-ről beszélek.
Gy: Ja, most hogy, hogy már ilyen világosan kifejtette a témát, muszáj megmondanom, hogy láttam is, meg nem is,
J: Úgy értsem, hogy volt olyan meccs, amit nem nézett? Jó ember, nem tudja mit hagyott ki. Én reklámtól reklámig minden meccset végig izgultam.
Gy: Miért, mi volt a reklámban?
J: Mi köze a reklámnak a témához, na de hagyjuk. Látszik, hogy valahol hiányos a sporthoz való érzéke. Én sport centrikus vagyok, én már anyám hasában is rugdalództam. Mondta is a szegény megboldogult, hogy ebből a gyerekből vagy focista lesz, vagy semmi.
Gy. És? Focista lett?
J: Hát, hogy lettem volna focista. Nézzem rá az O lábaimra. A labda úgy megy át közötte, mint ágyúgolyó a palánkon. Ezekkel a lábakkal legfeljebb jó kövér hátaslovat lehet megülni, vagy esetleg a kétszáz literes boros hordót.
Gy: Hát akkor mire vitte?
J: Hogy, hogy mire? Megértem a nyugdíjat. De most ez a téma? Mindig igyekszik elterelni a beszélgetés lényegét. Látta az urukat játszani. Az a Messzi milyen messziről tud gólt rúgni.
Gy: Kik azok az uruk? Hogy lehet messzinek messziről gólt lőni?
J: Azt hiszem, rossz pályára tévedtem, hiszen magának fogalma sincs a fociról. Az uruk azok az uruk a messzi meg a messzi. Elég érthető voltam. Mondja látta maga az arany csapatot focizni, látta maga az évszázad mérkőzését az 5:3-at. Albert Flóri mit alakított, azt sosem felejtem el.
Gy: Albert?? Nem Puskás öcsivel téveszti össze.
J: Milyen öcsivel. A válogatottban nem játszhattak öcsik. Hol él maga, ez nem a junior válogatott volt.
Gy: Különben is, az eredmény 6:3 volt.
J: Na nézd, a kis dilettáns engem akar kioktatni, azt, aki a Népstadionban aludt egy hétig, hogy bejuthassak a hétvégi rangadókra. Tudja maga ki volt, Csikar, Tüdő, Kukac, Pixi, Titi és a puha vagy Jenő?
Gy: Nem. Miért, ki voltak?
J: Focisták, de azt hiszem, hiába tépem itt a számat, valahol nem vagyunk egy hullámhosszon. Akar még a fociról beszélgetni?
Gy: Igen.Nem muszáj egyetérteni velem, de a maga kerek bogyó ismerete olyan szintű, hogy a béka feneke több emeletnyi magasság ehhez képest. Szeretném tudatni, hogy a labda nem négyszögletű, a csuka az a foci cipő, a pipa az a futball kapu felső szeglete és a maga feje egy üres léggömb. Erről jut eszembe. A kedves felesége mit szólt, hogy egy hétig rá se nézett, hol maradt az enytyem-pentyem?
J: Nálunk a foci az első, ezt az asszony is megérti.
Gy: Miért, addig mivel foglalkozott az asszonyka, Ő is a meccset nézte?
J: Ő? Dehogy nézte. Elment a nyugdíjas klubba én meg az éjszakai ismétléseket is nyugodtan nézhettem meg.
Gy: Miért, mikor volt vége az ismétléseknek.
J: Hát hajnaltájt.
Gy: És mikor ért haza a felesége.
J: Nagyon rendes, mindig közvetlenül az ismétlések végére, csak állandóan arról panaszkodott,” hogy, nem tudja miért,de mostanában nagyon fáradt.” Most, hogy mondja, azt hiszem, bemegyek behozom a lemaradást.
GY: Mondja, aztán fog még menni az az entyem-pentyem.
J: Meghiszem azt, legalább annyira, mint a focihoz való érzékem.
Gy: Akkor erőltesse meg magát, mert ahogy a gyerekét nézem, azt hiszem az is a reklám szünetben készülhetett. Na, sok sikert.
J: Sietek is, mert most van a sorozatok között reklám szünet. Mondja szomszéd, mi is az az entyem- pentyem?
Gy: ????
J: Na, (a) Gyisten.

.

2010. július 11., vasárnap

A horgász

Lehet, hogy sokan legyintenek, mikor a horgász téma előkerül, mivel nyáron úton-út félen ezzel lehet találkozni. Ahhoz, hogy véleményt tudjunk mondani, ismerjük meg közelebbről a horgászok világát.


Pillantsunk be egy igazi megszállott amatőr horgászhoz, Jenő bá-hoz. Próbáljunk kandi kamerával belépni e titokzatos világba.

Jenő bá már megette a halféleségek javát, neki már nem lehetett újat mondani (gondolja Ő). Most is éppen feleségével vitatkozik, (ellenmondást nem tűrően) mivel másnap bevetésre készül. Erről jut eszembe, azt hallottam, hogy egy horgász felkészültsége egyenlő egy amerikai deszant egység kiképzéséhez, plusz még a családban kialakult viharok átéléshez. Most is a konyhában folyt Jenő bá és felesége Bori néni között a kemény szóváltás, mivel Jenő bá ragaszkodott a háztartási keksz, zsemlemorzsa, vaníliás cukor valamint a húsdaráló kellékekhez. Nem beszélve arról, hogy teljesen kisajátította a gáztűzhelyet a kukorica és egyéb alkimista főzetek elkészítéséhez (állítólag ez teljesen titkos). Bori néni többszöri nekirugaszkodással próbálta kicsavarni Jenő bá kezéből a fent nevezett cuccokat, de kénytelen volt belátni, hogy akit megszállt a horgászok ördöge, azzal nem érdemes újat húzni. Azért, hogy Jenő bá ne érezze a teljes sikert, Bori néni betelefonált a gázművekhez, hogy szivárog a gáz. Mire Jenő bá a főzési turmixolást elkezdené, a gáz, mint olyan, nem jelentkezett sehol, ergo pánikhangulat, észvesztés, öngyilkossági kísérlet jeleneteknek lehetünk tanúi. Bori néni a gázosokkal (egy kis csúszó pénzel megkenve) elintézte, hogy este tíz óráig ne legyen gáz. Győzedelmesen, emelt fővel ment be a szobába, felhangosítani a „Mónika show-t”, amitől Jenő bá a gutaütés szélére került. Az éjszaka úgy, ahogy eltelt, Jenő bá többszöri felriadása jelezte, hogy álmában egy nagy hallal és feleségével küzd.

Pirkadatkor, nagy csörömpölések, káromkodások közepette Jenő bá készülődött a horgászat gyönyörűséges élményéhez. Nem kellett messzire mennie, (relatív) mert a nyaralótól a vízpart 100 méter volt.

Az elindulás a nehéz tüzérség menet gyakorlatához hasonlított, mivel a tibeti csomaghordozók felállása, laza séta galopp Jenő bá teljes felszerelése mellett. Mivel az asszony, köszönés helyett csak hangos horkolással jelezte, hogy reméli, hogy férje ma a loch’ness-i szörnnyel fog megküzdeni.

A kapunál kezdődtek az első dilemmák, mivel csukva volt, így kénytelen volt mindent a kezéből lepakolni, (nem kevés cucc) majd a kapukulcsért visszamenni. Az újra felállás díszmenetbe fél óra, a horgászbotok keresztbe állásának megszüntetése még egy fél óra (pirkadatból már hajnal). Pár lépés után Jenő bá műszálas melegítő nadrágját hátulról valami nagyon kezdte húzni. Többszöri nyakatekert pillantás után konstatálta, hogy a fenékrésznél, (a kapunál lejátszott jelenetnél) a horgász zsinór kiszabadult és a rajta lévő horog beleakadt. Első pillanatra úgy tűnt, hogy bagatel a helyzet, de be kellet látni, hogy ezt csak nadrág levétellel lehet megoldani. Cuccok le, (szanaszét a fűbe) nadrág vizsgálat alá! Hoppá, ehhez szemüveg kell, ami otthon maradt. Slicces alsónadrágban, szúnyograj kíséretében, kotorászva lépett be az ajtón, amire Bori néni, kezében egy vázával, riadtan lépett ki a szobából és csak a váza féltése mentette meg Jenő bá-t a végzettől, (magyarázatot kérve a gatya jelenetre). Miután minden tisztázódott, meg kellett állapítani, hogy a horgot csak egy olló segítségével lehet kiszabadítani, aminek a következménye, a nadrág fenékrészén bomlani kezdett az anyag. A konfliktus újra fenn állt, mivel Bori néni nem engedett egy új nadrágot befogni, így Jenő bá kénytelen volt maga mutogatva odébb állni. Az újra felállás újabb fél órát vett igénybe és a hajnalból reggel lett. Mire a parthoz ért ,feltámadt a szél és egyre feketébb felhők közeledtek. Jenő bá minderről nem akart tudomást venni, (elvégre megszállott) „lecejgolt”. A két szerelék vízbe bocsájtása után a vízen megjelentek a buborékok, ami annyit jelentett, hogy elkezdett esni az eső, mindez egyre hevesebb szél kíséretében. Esőkabát fel és Jenő bá szája szegletében megjelent mosollyal jegyezte meg, hogy „az nevet, aki utoljára nevet”. Így telt el majd egy óra, mikor az egyik bot hirtelen elindult a víz felé, majd egy gyors mozdulattal a vízbe. Jenő bá eszeveszetten indult a bot után, ami egyre beljebb került, majd véglegesen eltűnt. „Utána” mormolta és a teljes menetfelszerelési öltözetben átment kétéltűbe (vízben járás) és a parti iszapdagonyázás közepette próbált a víz alá merülni, de az eredmény nulla.

Ez a közjáték még eltartott két-három óra hosszat, majd miután a „megszállottság” kiszállt Jenő bá-ból, mint csatát vesztett hadvezér tért haza. Bori néni mikor meglátta férjét, csak annyit mondott, „bevált az átkom, találkozott a loch’ness-i szörnnyel”.